– Mennyit fordítanak versenyképességük javítására a támogatásokból a gazdák?
– A 2015-ös adatok szerint összesen 792 milliárd forintot kaptak a hazai termelők, miközben az agrárvállalkozások adózás előtti eredménye 473 milliárd forint volt. Azaz az ágazat mintegy 300 milliárdos mínuszt „termelt”. Ez mutatja, hogy az összeg egy részét a veszteségek kompenzálására fordították, a dotáció jövedelemtámogatás is egyben. Pedig nem szabadna mindent felélni, mert megesszük a holnapot.
– Mennyire versenyképes így a magyar agrárium?
– Ez az egyik legkritikusabb pontja a mezőgazdaságnak. Egy felmérés szerint a hazai versenyképesség az uniós átlagnak csak a 60-65 százaléka, az Egyesült Államokénak pedig a fele. Ez aggasztó, még úgy is, hogy nálunk az egyes ágazatok termelésének közel harmada a feketegazdaság. Valójában tehát jobb a versenyképességünk, mint amit a számok mutatnak, de közben a versenytársaink is egyre nagyobb termésátlagokkal és kisebb költséggel termelnek. Nagyot kell fejlődnünk, amit segíthet a Vidékfejlesztési Program, valamint a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) is, ha okosan tudjuk felhasználni a forrásokat.
– Az új birtokpolitika, a nagyüzemek feldarabolása – hogy fele-fele arányról 80-20 százalékra növekedjen a családi gazdaságok súlya a nagygazdaság rovására – ebben segít?
– Ez minden ágazati szereplőnek nagy kihívás. Ösztönzi őket, hogy próbáljanak jobbak és hatékonyabbak lenni. Ugyanakkor egyetértünk a kormány társadalompolitikai céljával is, hogy a parasztpolgárréteget, a vidéki középosztályt meg kell erősíteni – de úgy, hogy ez ne okozzon gazdasági visszaesést. A kis mérethatékonyságot ezért kell együttműködéssel kompenzálni, és az olyan új technológiákra is szükség van, mint a precíziós gazdálkodás. Láttam dolgozni a vezetőfülke és kormány nélküli traktort, amelyet számítógép vezet. Döbbenetes, egyre gyorsabb változás jön az agráriumban. Felkészültnek kell lennünk, hogy az innovációkat be tudjuk fogadni.
– A méregdrága technika egy kis családi gazdaságnak elérhető?
– Az a gazdaságméret, amelynél a precíziós gazdálkodás már kifizetődik, egyre kisebb. Akkora a megtakarítás, hogy egyre többen állnak rá. Ha csak a meglévő munkagépeit „okosítja” a termelő, hektáronként két eurót takarít meg. Amennyiben már a teljes gépsor intelligens, és az időjárási, természeti, termelési adatokat digitálisan használva integráltan gazdálkodik, akkor hektáronként 80 eurót spórol a költségeken.
– A technológiában mekkora a lemaradásunk?
– A magyar mezőgazdaság e téren az európai átlagtól nincs érdemben lemaradva. Az AgroStratéga 2015-ös felmérése szerint a gazdálkodók 87 százaléka további beruházásokat tervez a következő 5 évben, és 44 százalékuk kifejezetten technikai, technológiai fejlesztésre is készül. A termelők értik, milyen irányba kell haladni, főleg a fiatal gazdák.
– Hol szorít akkor a cipő? A feldolgozásban?
– A mostanit megelőző hétéves uniós ciklusban az élelmiszeripar egy forint támogatást sem kapott, a szőlő-bor ágazatot kivéve. Most viszont mintegy 300 milliárd forint forrás jut a vidék-, illetve a gazdaságfejlesztési programokból az iparág fejlesztésére. Van hová fejlődni. Jól működő élelmiszeripar nélkül a termékpályák sem működhetnek jól, ezért kell az integráció.
– Ha csak stratégiai szerződést kötött cég lehet országos integrátor, amit a kamara javasol, az lendít a versenyképességen?
– Az agrárium üzemszerkezete nagyon elaprózott, pedig a versenyképességhez nagy volumen kell, miközben a kis családi gazdaságokra is szükség van. Nyugat-Európában, például Ausztriában a kicsik ezért működnek együtt. Közösen szerzik be a gépeket, a szükséges anyagokat, és együtt értékesítik a termést. A kooperáció az egyetlen útja a kis- és közepes gazdálkodók érvényesülésének, de ehhez bizalmi tőke kellene. Azt javasoltuk, hogy az integrációban ezért legalább 3 évig együtt kell működni, amihez bizonyos előnyöket, akár adókedvezményeket kapnának. Ugyan a kamara valamennyi integrátort regisztrálná, de úgy gondoltuk, országos szinten a kormányzat legyen a partner. Ez lenne a garancia, hogy a kormány azt a céget megfelelőnek tartja országos integráció megvalósítására. Április végéig tart a társadalmi vita erről a munkaanyagunkról, hogy ősszel a parlament elé vihessük. Ha a visszajelzésekből az derül ki, hogy nincs szükség állami szerepre, akkor kell valami más, hogy meglegyen a bizalom.
– Egy másik javaslatuk is volt, a feketegazdaság felszámolására. Mi lett vele?
– Igen, 2014-ben felvetettük, hogy minden alapvető élelmiszernek legyen kedvezményes adókulcsa. Akkor csökkentették 5 százalékra az élő és a hasított fél sertés áfáját, s a monitoringrendszerünk azt mutatta, hogy a mérsékléssel fehéredett a piac.
– Hogyan?
– A statisztika szerint csökkenő állatlétszám mellett nőtt a vágások száma a vágóhidakon. Ez matematikai képtelenség, hacsak nem arról van szó, hogy a korábban feketén levágott állatok „kifehéredve” megjelennek a statisztikában. A sertéságazatban az is látszott, hogy az áfacsökkentés után nem jelentkezett olyan nagy költségvetési kiesés, mint gondolták. Számításaink szerint ha valamennyi alapvető élelmiszernek 5 százalék lenne a kulcsa, 300 milliárd forint kieséssel járna. De ahogyan fehéredne a piac, ennek több mint fele más csatornákon át visszajönne a költségvetésbe. Ezért egyeztetést kezdeményezünk a Nemzetgazdasági Minisztériummal, hogy kössük valamilyen gazdasági teljesítményhez a további, ütemezett áfacsökkentést az alapvető élelmiszereknél. Égető a folytatás, mert a zöldség-gyümölcs termékpályán már 30-50 százalékra becsülik a feketegazdaságot.
– Ezért nem teljesül az agrárstratégia, nem nő a sertésállomány, áll a bál a tejpiacon és a kiújult madárinfluenzától már a szárnyasszektorban is?
– Rajtunk kívül álló történések is befolyásolják a működésünket. 2016-ban 8,5 százalékkal nőtt a mezőgazdaság kibocsátása az előző évhez képest, de értékben csak 5,3 százalékos a növekedés, mert az árak csökkentek. Olyan anomáliákra, mint tavaly a nyerstej- és a sertéspiac mélyrepülése, nehéz előre felkészülni. A madárinfluenza is megtépázta a víziszárnyasszektort. Nemcsak a termelőknek nagy a kára, feldolgozóüzemeket kellett leállítani nyersanyag híján. Valamit kezdeni kell, hiszen újra megjelenhet a madárinfluenza, és minden állatfajnál megvan a veszélye a járványoknak, de az állattenyésztésben nincs olyan kárenyhítési rendszer, amely a növénytermesztőknél bevált. Ezért megkezdtük egy olyan tenyésztési kárenyhítési rendszer alapjainak a kidolgozását, amely az uniós próbát is kiállja.
– A jégkárelhárításban történt előrelépés?
– A jégkármérséklő rendszer kiépítésére – egyedüli jelentkezőként – beadtuk a pályázatot. Egyelőre csak a Dél-Dunántúlon működik hasonló, büszkék vagyunk rá, hogy jó eséllyel létrehozhatjuk az országos rendszert. A Vidékfejlesztési Programból 1,8 milliárdos támogatást lehet elnyerni; ebből csak nagyon feszesen lehet országos szisztémát kialakítani, de így is belevágtunk. Ez olyan beruházás, amelynek a működtetésével minden egyes elköltött forinttal 33 forint termelési értéket tudunk megóvni csak a mezőgazdaságban, emellett komoly társadalmi hozadéka is lesz – gondoljunk csak például a gépkocsikra vagy az épületekre. Az agráriumban minden esztendőben 50 milliárd forint kárt tudunk majd megelőzni a rendszerrel, ez az éves tagdíjbevételünk tízszerese. Ez is jól mutatja, hogy nem hiábavaló a kamara létezése. A jövő májussal induló struktúrát ráadásul úgy tudjuk majd működtetni, hogy a gazdáknak egy pluszforintjába sem kerül, s remélem, nem is az utolsó ilyen program lesz.
– Én nem is csak itthon?
– A kárpátaljai magyarok érdeklődnek, hogyan lehetne a jégkármérséklő rendszert Magyarországgal közösen bevezetni. Egy interregionális pályázat is szóba került, hiszen az osztrákok és a romániai gazdák szintén csatlakoznának. Ez mindannyiunknak jó lenne, mert a rendszer annál nagyobb biztonságot ad, minél nagyobb területen valósul meg.
– 2020 után lehet, hogy már nem is kapnának rá pénzt. Mi lesz utána az uniós közös agrárpolitikával (KAP)?
– Nem várunk nagy változást a lehívható forrásokban. A brexittel, az angolok kilépésével csökkenhetnek, de nem drasztikusan. A visszatérítendő támogatás, a természeti értékek megőrzése is nagyobb szerepet kaphat, de nagyon nehéz elképzelni, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket az EU ró a gazdákra, úgy szigorítanák, hogy közben a kompenzálására fordítható összeg csökken. Sokan jutalompénznek gondolják a dotációt, amelyet az európai agrárgazdaság az uniótól kap, de ezt azért kapja, mert itt működik a világ legszigorúbb élelmiszerlánc-biztonsági rendszere. A megfelelés komoly költség a termelőknek, és a társadalom ezt a támogatásokkal finanszírozza. A KAP jövőjéről szóló EU-s kérdőívet az érdeklődők a kamara honlapján is kitölthetik.
Névjegy
- 38 éves. Nős, egy gyermek édesapja.
- Közgazdasági és jogi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte.
- Családi gazdaságukban 170 hektáron foglalkoznak növénytermesztéssel.
- Hobbija a vadászat.
