Új korszakba léphet a magyar gazdaság, amelyben a skandináv országok által bejárt fejlődési pálya lehet a követendő út Matolcsy György szerint. A norvégok, a svédek, a finnek, a dánok a foglalkoztatás növelése, a munkaintenzív gazdasági éra után a tőkeintenzív fejlődés útjára léptek, jelenleg pedig tudásintenzív időszakban vannak – mondta korábban a jegybankelnök. Más oldalról nézve: a dél-európai országok elrontott válságkezelése helyett a skandináv modell lehet a helyes irány Magyarország számára a következő fázisban. A nagy eladósodottságot és munkanélküliséget nem lehet példaként állítani az ország elé – vélte.
Európában alapvetően négy jóléti modell létezik: a szociáldemokrata kategóriába sorolt északin kívül a konzervatív német, a rászorultsági alapon szelektáló liberális angolszász típusú, valamint a dél-európai berendezkedést lehet elhatárolni. A minták közti alapvető különbség, hogy minél kiterjedtebb a kedvezményezetti csoport (a konzervatív és a skandináv modell univerzális alapú), annál nehezebb teljes körű szolgáltatást nyújtania az államnak a megfelelő színvonal megtartása mellett. Ez nagyrészt csak az északi országokban sikerül a magas adóbevételek hatékony újraelosztása által.
Nem állnak olyan távol a kelet-közép-európai gazdaságok berendezkedésének elvi alapjai az északi államokétól, mint amennyire elsőre gondolnánk. A volt szocialista blokk országainak, köztük Magyarországnak a jóléti rendszere 1990 után sok tekintetben hasonló volt a skandinávokéhoz: alanyi jogon járt mindenkinek – bár az északiakhoz képest alacsonyabb színvonalon – az egészségügyi ellátás, az oktatás, a társadalombiztosítás. Nem volt azonban fenntartható ez a rendszer, mert hiányzott a piacgazdaság, a hatékony állami és privát szféra s főleg az északiaknál a protestáns, lutheránus értékeken alapuló tradíció. Emellett sokan említhetnék a kelet-közép-európai régió évszázados lemaradását is a nyugati, kiegyensúlyozottabb gazdasági-politikai fejlődéshez képest. A gazdagabb európai országokhoz való felzárkózás egyik kulcsa ekkor a versenyképesség növelése volt, ez pedig alacsonyabb adókulcsokat hozott magával, így fenntarthatatlanná vált a korábbi széles bázisú struktúra, mivel kevesebb jövedelmet tudott újra elosztani az állam. Erre lehet az egyik válasz a skandináv út, amelynek azonban vannak buktatói.
A tudásintenzív gazdaság vágyott modellje új kihívásokat is állít a társadalmak elé: a fejlődés előrehaladtával a kutatások szerint várhatóan tovább nő majd az egyenlőtlenség az emberek között a technológiai képzettséget tekintve. Ez pedig kihat a munkaerőpiaci elhelyezkedési esélyeikre, így a társadalmi kohézióra is. Az északi országokban az állam kiemelt feladatának tekintik, hogy az oktatási rendszer, képzések által és mindenekelőtt a családok segítésével „demokratizálja” a képzettséget, a tudást – akár a lassabb fejlődés árán.
