Kétségtelen, hogy az elmúlt években a devizakötvény-kibocsátások döntő részét tradicionális devizákban – dollárban, euróban és jenben – hajtotta végre Magyarország. Talán sokan ezért is kapták fel a fejüket akkor, amikor a magyar miniszterelnök egy fórumon közölte: ha bocsátunk ki külföldön kötvényt, az keleti irányban történik majd. S valószínűleg jüanban. A háttérben még az is áll, hogy Budapest és Peking keresi a módját annak, hogy a kétoldalú kereskedelemben a kínai fizetőeszköz legyen az el-szá-mo-ló-pénz. Miközben sokan ebben veszélyt látnak, sokkal inkább egy lehetőséget jelent a magyar pénzügyek finanszírozására nézve.
Tudniillik a keleti nyitás fontos része a gazdaságpolitikának és az adósságkezelésnek is, ebbe beletartozik a kínai kötvénypiacon történő megjelenés. Utóbbira pedig tavaly már volt példa, aki esetleg nem emlékezne rá. A 2017-es kibocsátás értéke a legutóbbi euróemisszió összegének valamivel több mint a tizedét tette ki. Vagyis inkább jelképes volt, mintsem érdemi finanszírozási „akció”. Akkor, amikor a múlt nyáron erre sor került, a Magyar Nemzeti Bank szakértői elemzésükben azt emelték ki, hogy a jüankötvény kibocsátása „nemcsak finanszírozási forrást jelent, hanem a gazdaságdiplomáciai hatásai is” kedvezők lehetnek. Ennek a programnak a teljes keretösszege hárommilliárd jüan volt, amelyből egymilliárdot használtunk fel. Azaz nagy valószínűséggel a hátralévő kétmilliárdos tétel kerülhet terítékre a közeljövőben. Mennnyi az annyi? A jüankötvény tavalyi 4,85 százalékos hozama első pillantásra magasnak tűnhetett, azonban euróra cserélve ez lényegesen alacsonyabb lett. Az átváltást követően 0,7 százalék körülire mérséklődött. Magyarán az állam a nem az európai devizában kibocsátott kötvényeit visszafedezi euróra, ahogy az említett 2017-es jüankötvény-emisszió esetében is a „befolyt” jüant azonnal átváltották rá. E konstrukcióban a kamat és az árfolyamkockázat tekintetében nincs jelentős különbség az euró- és a jüankötvény között.
Ugyanakkor az államadósság csökkentése, a devizaarány mérséklése és a lakossági állampapírpiac fejlesztése a cél továbbra is az államadósság-kezelésben. Az elmúlt nyolc év leforgása alatt az államadósság GDP-hez mért arányát sikerült több mint nyolcvanról 72,8 százalékra mérsékelni. S szemben a korábbi mintegy ötvenszázalékos rátával, amely instabillá tett bennünket, a devizaarány húsz százalék körüli szintre mérséklődhet. Utóbbi történelmi, negyvenöt éves rekord. Közben a lakossági állampapírpiac részesedését sikerült két (!) százalékról több mint huszonötre emelni, ez a legmagasabb az unióban. S míg korábban Magyarország államadósságának a kétharmada külföldi finanszírozású volt, mostanra megfordult az arány.
Borítófotó: Demonstráció a veszélyeztetett faj miatt. Kockázat mindenütt felbukkan
