Németországban a külföldiekre kivetett autópályadíjat még a 2013-as választási kampányban vetette fel Horst Seehofer, a bajor Keresztényszociális Unió elnöke. Jó húzás volt, a helyieket ugyanis bosszantja, hogy számos szomszédjuknál kell fizetni, míg mások ingyen használhatják a német utakat.
Az ötlet az volt, hogy a személygépkocsiknak is fizetőssé teszik a pályákat, ám a Németországban regisztrált járművek után az autópályadíjjal azonos mértékű adócsökkentést hajtanak végre, vagy leírhatóvá teszik azt.
Merkel kancellár személyesen ígérte meg, hogy erre a lépésre nem kerül sor, ám végül mégis behódolt Münchennek. Az EU viszont nem nézné jó szemmel a külföldiek diszkriminációját, több szomszédos ország már perrel is fenyegeti a németeket.
A most megjelent tervek szerint az éves matrica akár 130, a kéthavi 40, a tíznapos 20 euróba kerülne.
Az eddigi vita során sokan kérdőjelezték meg az ötlet megtérülését, hiszen az évente várt 500 milliós bevétel az adókompenzáció mellett alig fedezné a kiépítés és a működtetés költségeit.
Talán nem csoda, ha Berlinben dobnák az adókompenzáció ötletét, és még merészebb terveket szőnek. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter összekötné a kellemeset a hasznossal. Eddig ugyanis több mint 10 millió németet tereltek át a Reiser-nyugdíjnak nevezett (kiegészítő) magánnyugdíjrendszerbe, akiknek a megtakarítása az alacsony és negatív kamatok miatt alig fial, így az elégedetlenséget látva a szövetségi kormány a hónuk alá akar nyúlni. A számlát az autósok fizetnék. Nézzük meg, miként.
A nagykoalíció létrehoz egy állami tulajdonban lévő autópálya-kezelő céget, amely 3 százalékos garantált kamatra venne fel 80 milliárd euró hitelt a német bankoktól és biztosítóktól. A pénzből fizetnék ki a 13 ezer kilométer sztráda „vételárát” a költségvetésnek, illetve ebből fedeznék az építéseket és a felújításokat is.
Cserébe az autópálya-kezelőhöz folyna be a teher- és immáron a személyautók autópályadíja, amelyből a felvett hitelt törlesztenék. A piacinál magasabb kamatból pedig lehet osztalékot és nagyobb hozamot fizetni. Mindenki jól jár, kivéve az autósokat, akiknél az adókompenzáció lehetősége kezd köddé válni, illetve a német adófizetőket, akik az elmaradó bevételek után fizethetik a cechet.
A politika is be van biztosítva, hiszen az autóstársadalomnál csak egy fontosabb szavazói réteg van, a nyugdíjasoké. A kettő között ráadásul nagy az átfedés. A mostani konstrukciót pont a nyugdíjak biztosításával lehet a választási évben jobban eladhatóvá és kevéssé támadhatóvá tenni. Ha még a szeptemberi választás előtt sikerül elfogadni a szükséges törvényeket, 2018-tól valóban jöhet a személygépkocsik autópályadíja.
