Wagdy Ghoneim neve nem csupán nehezen kimondható, de felénk nem is igazán ismert. Az egyiptomi–katari származású iszlamista prédikátor a szala-fizmust szokta népszerűsíteni. Ennek a szélsőséges irányzatnak a követői úgy akarnak élni, mint Mohamed próféta hívei a VII. században. A brit Bevándorlási Hivatal (Home Office) a hittérítőt még 2009-ben helyezte tiltólistára. Ennek tükrében szinte döbbenetes, de az egyik legnagyobb amerikai mobilszolgáltató, a Verizon reklámjai rendszeresen megjelentek Wagdy YouTube-videói alatt, nyilván sok más hatalmas cég marketinganyagaival egyetemben.
A hirdetések rendszere ugyanis teljesen automatikus: okos algoritmusok döntik el, hogy a lejátszás közben melyik társaság reklámja jelenjen meg. A YouTube tulajdonosa, a Google ráadásul emberi erővel nem is tudja ellenőrizni a folyamatot, hiszen a tagok percenként (!) 400 órányi anyagot raknak fel a megosztóra.
GARANCIÁKAT AKARNAK
A dolog pikantériája, hogy a problémás feltöltéseknél a hirdetési pénzek mintegy fele direktben azokat gazdagítja, akik ezeket a radikális tartalmakat előállítják. Nem is csoda, hogy a Nagy-Britanniából indult vállalati tiltakozási hullám pár nap alatt elérte az Egyesült Államokat. Az említett Verizon mellett az AT&T, a GSK, a Walmart, a Johnson & Johnson, a Pepsi, a Volkswagen és a Starbucks is levette az összes videóhirdetését a YouTube-ról, amíg a Google nem tudja garantálni, hogy a reklámjaik nem támogatják a szélsőséges nézetek terjesztőit.
A keresőcég persze nyilvánosan bocsánatot kért az ügyben. Az egyik illetékes vezetője rögtön sietett is leszögezni: több emberi erőforrást vetnek majd be a tartalmak elhelyezésénél. A partnereiknek pedig nagyobb beleszólást biztosítanak majd a hirdetések kezelésébe. Nem csoda, hogy ilyen gyorsan válaszoltak. Hiszen csak az említett mamutcégek dollármilliókat költenek el a videómegosztón.
A kitűzött célokat azonban cseppet sem lesz könnyű elérni. Hiszen, ahogy említettük is, a kontrollálhatatlan mennyiségű anyagon szoftverek helyezik el a reklámokat. Persze hosszabb távon a YouTube-nak nyilván be kell vezetnie valamiféle szűrési rendszert. Ez azonban számos gyakorlati aggályt is felvet. Hol húzódnak a szabad véleménynyilvánítás határai? Ki fogja megmondani, hogy mely videók fogadhatnak hirdetéseket?
Azért is kritikus ez a kérdés, mert a tapasztalatok szerint havi egymillió néző esetén hozzávetőleg 2500 dollárt, azaz legalább 700 ezer forintot lehet keresni a youtube-os hirdetésekkel. Ez persze nem tűnik soknak, de nem szabad elfelejteni, hogy itt globális oldalról van szó, és a szélsőséges tartalmakat milliók nézik rendszeresen, így a reklámok akár egy terrorszervezet költségvetésében is kimutatható bevételt jelenthetnek.
Az éremnek persze van egy másik oldala is. Elvégre a YouTube-on a muszlimok vallási érzékenységére fittyet hányó videókkal is komoly pénzt lehet keresni. Közel 2,7 millió követője van például a Prank Invasion nevű fiatal csapatnak. A jóképű, alig huszonéves amerikai srácok azzal szereztek világhírnevet, hogy az utcán csinos fiatal lányokat szólítanak le és dumálnak rá egy gyors csókolózásra. A „buli” lényege, hogy nem csak egy puszi csattan el a kamera előtt. A fiúk a pár másodperce megismert lányokkal látványosan „belemelegednek” az akciók-ba. A milliók által nézett videók mellett a rámenős randitippek még csak elmennének, csakhogy pár hete újítottak a Prank Invasion srácai. A Muslim Edition (Muszlim Kiadás) sorozatban kifejezetten iszlám vallású, fejkendős fiatal hölgyekre utaznak, méghozzá a fent részletezett módon. Az egyiknek egy perc smárolás után a hosszú, fekete burkáját is felemelték, és a hölgy tangáját is megmutatták a sok millió követőnek. A feltöltés a közösségi oldalakon politikai viták egész sorának volt a gyújtópontja. Ráadásul azóta kiderült, hogy a leszólított nők nem igazi muszlimok, hanem fizetett színészek voltak.
NINCSENEK VÁLASZOK
Ilyen vitriolos hangulatban nem csoda, hogy összeesküvés-elméletek is születnek. Egy orosz ajkú aktivista például azt állította, hogy a YouTube-ot érő mostani médiatámadások szálait a Facebook mozgatja az angol kormányzat támogatásával. A teóriagyártó fantáziáját az a tény indította be, hogy a Facebook épp most akarja lenyomni a Google-t a videós piacon, Zuckerbergék pedig az 1500 főt foglalkoztató európai központjukat Londonban helyezték el. Ezzel csak annyi a probléma, hogy a Facebook is algoritmusokkal kezeli a hirdetéseket. A kérdés ezért náluk is adott. Miképpen érjék el a reputációjukra sokat adó márkák, hogy a promócióik ne kétes tartalmak mellett jelenjenek meg? Megnyugtató válaszok egyelőre nincsenek.
