A remény halvány sugarát ezúttal Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli miniszter nyilatkozatában vélték felfedezni e speciális értékpapírok gazdái, amelyet a nemzeti vagyon kezelésével megbízott kormánytag az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtti meghallgatásán tett. A miniszter tervei között szerepel, hogy azokat a területeket is feltérképezi, amelyekre a nemzeti vagyonportfólióban nincs szükség.
Ez ugyanis a feleslegesnek ítélt részvények, üzletrészek esetében privatizációt jelenthet. Innen pedig már csak egy lépés, hogy az állam e papírok eladásakor kárpótlási jegyeket is elfogadjon fizetségül a vevőktől.
Nagyon csekély ez az eshetőség, de a 2006 óta magára hagyott kárpótlásijegy-tulajdonosoknak már ez is több, mint a semmi, hiszen utoljára abban az évben, Mol-részvényekre cserélhették a jegyeiket, azóta semmilyen felhasználási lehetőség nem volt.
Táplálhatja a bizalmat az a tény is, hogy a piacon ma már hozzávetőleg mindössze négy-öt milliárd forintnyi jegy van, s ebből kevesebb mint egymilliárdnyit őriznek tulajdonosai értékpapírszámlán. Azok a jegyek pedig, amelyek nincsenek értékpapírszámlán, feltehetően apró csomagokban olyan fiókok mélyén rejtőznek, amelyekről már a gazdáik is megfeledkeztek.
A kárpótlási jegyeket az 1991-es XXV. törvénnyel hozta létre az Antall-kormány. A jóvátétel legerőteljesebb szorgalmazója a Független Kisgazdapárt volt. Ők elsősorban a földek vonatkozásában a teljes reprivatizációt, az 1947-es tulajdoni állapotokhoz való visszatérést szorgalmazták. A parlamenti vitában a másik végletet a Fidesz képviselte, amely teljes egészében elutasította a kártalanítást. Az akkori pártok többségének egyetértésével egy köztes megoldás született, amely szerint az államosítással elvesztett vagyontárgyakért – termőföldekért, ipari üzemekért és ingatlanokért – részleges kárpótlást kaptak az egykori birtokosok, illetve azok leszármazottai.
Hatalmas vagyon került így a lakossághoz a kilencvenes évek első felében. A jóvátétel az akkori hatmillió hektáros mezőgazdasági terület harmadát érintette, s nagyon sokan kárpótlási jegyekért vásárolhatták meg önkormányzati lakásukat, vehettek a magánosítás során magyar vállalatok részvényeiből, szerezhettek befektetési jegyeket, de ebben az időben, a kárpótlási boom korszakában nagyon sok kereskedelmi vállalat is elfogadta számos fogyasztási cikk vásárlásakor e speciális értékpapírokat. A kárpótoltak egy része – élve a lehetőséggel – életjáradékra váltotta a jóvátétel során részlegesen visszakapott értékeit.
A kárpótlási jegyeket 1992-ben bevezették a Budapesti Értéktőzsdére. Ennek az volt a racionális oka, hogy azok, akik egy olyan időszakban kapták meg az őket megillető értékpapírokat, amikor nem voltak számukra vonzók az éppen elérhető felhasználási lehetőségek, mégis pénzhez juthassanak.
A BÉT-en meglehetősen változatos képet mutatott és mutat ma is a jegyek árfolyama. Mélypontját 1995–96-ban érte el, amikor mindössze 200-250 forintot lehetett kapni egy eredetileg ezerforintos címletértékű, 1742 forintos, kamattal növelt névértékű papírért. A történelmi mélypont 1995. április 26-án volt, amikor 140 forinton zárt a jegy.
Voltak hosszabb-rövidebb fellángolások is. Ezek általában egy-egy részvénycsere hírére következtek be, illetőleg néhány nagyobb volumenű privatizációs tranzakció előtt, amikor a vevők a tőzsdén vásárolt jegyekkel fizették ki a vételár egy részét. Ezekben a boldog pillanatokban a papír árfolyama gyakran megközelítette, sőt néha meg is haladta az 1000 forintos értéket. Az e fölötti árfolyam 2002–08-ban volt leginkább megfigyelhető.
A vásárlók még ezeken az árakon is jó üzletet kötöttek, hiszen a kárpótlási törvény szerint az állam az 1742 forintos, kamattal növelt névértéken számította be a kárpótlási jegyeket. A BÉT-en a papír árfolyama 2006. november 23-án jutott a csúcsra, amikor utoljára lehetett vásárolni a már említett Mol-részvény-ügylethez.
Ezután is volt még egy lendülete a jegy értéke növekedésének, de ez már csak lufinak bizonyult. A Gyurcsány-kormány Új tulajdonosi programjának a meghirdetésekor ugyanis a tulajdonosokban feltámadt a remény – akkor már két éve nem volt semmilyen felhasználási lehetőség –, hogy esetleg a programban megteremtik a jegyek állami vagyonrészekre való cseréjének a lehetőségét, de ebből semmi sem lett.
Huszonhét év után az a paradox helyzet állhat elő, hogy a kárpótlással az 1990–91-es viták során szembehelyezkedő Fidesz lehet az, amely megoldást teremt e sok vihart megélt törvény végrehajtására és a kárpótlási folyamat lezárására.
Ráadásul a központi költségvetés méreteihez képest csekély ráfordítással. Piaci szereplők szerint felhasználási szándék elsősorban az értékpapírszámlákon lévő jegyek tulajdonosai részéről feltételezhető. Kevesebb mint egymilliárd forintról lenne szó, a fiókokban rejtőzködő, megmaradt kárpótlási jegyek zöme feltehetően örökre a tulajdonosoknál marad.
Borítófotó: Milliárdok a párnacihában. Utoljára MOl-részvényeket lehetett vásárolni értük
