– Megszorításokat emleget a Demokratikus Koalíció (DK), mert jövőre nagyobb lehet az infláció három százaléknál. Ilyen gyorsan véget érnek a bő esztendők?
– Még ha meg is haladja a fenti mértéket az ütem – korábban 2,7 százalékot prognosztizált az MNB, most pedig 3,1-et –, akkora volumenű, több százmilliárd forintot kitevő költségvetési korrekcióra nincs szükség, mint amit a DK sürget. Az eltérés mértéke láthatóan nem nagy. Rosszul számolt a párt.
– A visszatérő infláció mellett itt van a forint gyengélkedése is: hogyan hat a „bebukó” árfolyam a büdzsére?
– A 2019-es költségvetési törvényjavaslatot 311-es euróval tervezte a Pénzügyminisztérium, és az elmúlt hetek ingadozása három-négy százalékos értékvesztést jelent. Bőven van tartalék a büdzsében, még akkor is, ha ez a folyamat tartós lesz. Vallom, nem elsősorban az euróval szembeni kurzus számít, hanem a kiszámíthatóság.
– Ha már tartalék: mi indokolja a mintegy 360 milliárd forintos költségvetési tartalékolást? Nem sok ez egy kicsit?
– Nézze, több külpiaci vonatkozásban is pénzügyi-reálgazdasági problémák bukkantak fel, s nagyon helyes, hogy bespájzolunk egy esetleges nagyobb turbulencia kivédésére! Pár évvel ezelőtt kétszer ekkora volt a rezerva mértéke, úgyhogy emiatt nem kell aggódni. Szó sincs tehát indokolatlan tartalékolásról.
– Rendben, de a tartalékok a kiadásokat is növelik, nem?
– Igen, de ha nem lesz szükség rájuk, azokat el is lehet költeni!
– Négyszázalékos növekedéssel tervez a kormány – hosszabb távon is. Hogy jön ez össze? A piac kételkedik benne.
– Fenntartásai mindenkinek lehetnek, de gondoljunk csak bele: sem a 2017-es, sem pedig az ez évre vonatkozó előrejelzéseket „nem vette be” könnyen a piac, ezzel szemben itt van a négyszázalékos bővülés. A jó hír, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési képessége, amely 2010 előtt nulla százalék (!) körül alakult, immár eléri a 3-3,5-et. Ehhez hozzájárulnak még az uniós források, valamint a mezőgazdaság kibocsátása. S ha fennmarad az erős kereslet az eurózóna meghatározó gazdaságaiban, az a hazai fogyasztás bővülésével megalapozhatja a fenti ütemet. Egyébként a Költségvetési Tanács is ambiciózusnak tartja a jövő évi növekedési tervet, ugyanakkor össze is jöhet – különösebb kockázatok nélkül.
– De azért rizikófaktorok mindig felbukkannak. Ezzel nem számolnak?!
– Kétségtelen, hogy a világgazdasági gyarapodás esetleges lassulása, az Európai Unió déli államainak a pénzügyi gondjai vagy éppen a globális kereskedelemben felbukkanó „nagy ügyek” (USA kontra EU) növelik a kockázatokat, csakúgy, mint az energiahordozók, nyersanyagok árainak alakulása. A szóban forgó külső rizikók még kezelhető sávban vannak. De figyelni kell rájuk!
– Jövőre túl sok változás nem lesz a központi költségvetésben. Miért nem sürgeti a KT a kormányt például a nagy rendszerek – oktatás, egészségügy – átalakításával?
– Nézze, most nem lehet kísérletezni. A büdzsének éppen az az erénye, hogy konzervatív, ebben a külpiaci légkörben nem is lehet progresszíven hozzáállni az államháztartási folyamatokhoz. Ugyanakkor lesznek adókönnyítések, egyszerűsítések, és a bérek is emelkednek majd. Tudomásul kell venni, hogy a költségvetés nem tud egyszerre mindent finanszírozni.
– Jobban élünk majd jövőre?
– Ha sikerül magasan tartani a gazdasági bővülés szintjét, amely a büdzsének többletbevételt, míg a gazdasági szereplőknek a beruházásokon és a fejlesztéseken keresztül további lendületet biztosít, ebből pedig új munkahelyek létesülnek, biztosak lehetünk abban, hogy igen. Ráadásul a nagy bérdinamika is fennmarad. Ebből többet költhetünk, fogyaszthatunk vagy éppen tehetünk félre. Továbbá megvan a pénz a nyugdíjemelésre, valamint annak is megvan a háttere, ha nyugdíjprémiumot kell fizetnie az államnak. Közben jut a családok segítésére is.
– Támogatja a KT a nullás költségvetést? Ha igen, miért nem érvelnek mellette?
– Az ez évre tervezett 2,4 százalékos GDP-arányos deficit után a kormány jövőre 1,8-es hiányt „kalibrált” be. Utóbbi alapján lehetne nullás büdzsét is csinálni, de kérdés, hogy érdemes-e. A kabinet célja, hogy az állami kiadásokat fejlesztésekre fordítsák, amelyek a jövőt szolgálják. Uniós összevetésben az 1,8-es cél is szép szám.
– Az adósságráta azonban továbbra is magas – más közép-európai országokéhoz képest. Ha például „eltűnne” a deficit, automatikusan csökkenne a tartozás is, nem?
– Ismétlem: a költségvetési hiány folyamatosan apad, az államadósság pályája 2020 környékén jóval a GDP hetven százaléka alá süllyed. Vagyis tíz év távlatában tíz százalékpontos adósságráta-csökkenés valósul meg, ez azért nem semmi! Össze lehet ugyan hasonlítani a magyar számot más közép-európai gazdaságokéval, csak épp azt nem szabad elfelejteni, hogy mások milyen örökséggel indultak!
– Hónapok óta zajlik a közgazdászok között a vita arról, hogy mikor térjünk át az euróra. Ön a gyors vagy a későbbi bevezetés mellett érvel?
– Miközben pénzügyi szempontból mind közelebb kerülünk az uniós deviza bevezetéséhez, addig valljuk be: még nem euróérett a hazai gazdaság. Luxus volna a gyors csatlakozás! „Úrhatnámkodni” pedig nem szabad: egy nagyon erős – Németországra „szabott” – EU-s fizetőeszközt „ráereszteni” Magyarországra mint feltörekvő gazdaságra, felelőtlenség volna! Kell az euróhoz gazdasági fejlettség is.
NÉVJEGY
Hetvenéves
Mérnök, közgazdász, egyetemi oktató
1997–2009 között az Állami Számvevőszék elnöke volt
2012-től a Költségvetési Tanács elnöke
Borítófotó: Kőhalmi Péter
