– Tényleg eladta a Pini-csoport a lengyelországi nagyvágóhidat, a Pini Poloniát a kínai Smithfieldnek?
– Nem adtuk el a Pini Poloniát, csak két másik lengyelországi vállalatot, a Hamburger Pinit és a Pini Polskát.
– A decemberi hatósági akciónak is volt szerepe abban, hogy az értékesítés mellett döntöttek?
– Egy éve tárgyaltunk a vevővel, egy hónappal ezelőtt született meg a megállapodás, ami hivatalosan most jelent meg.
– Miért kellett eladni?
– Miután megépítettük az évi 4 millió sertést feldolgozó kutnói üzemet, amely Európa második-harmadik legnagyobb vágóhídja, létrehoztuk a védőgázas szeletelt hústermékeket készítő Hamburger Pinit, illetve a szalámit, virslit, sonkát gyártó Pini Polskát. A két cég főleg a japán piacra szállít, de Lengyelországban afrikai sertéspestis terjed. Nem tudunk Japánba szállítani, rosszul megy ez az üzlet. Nem mondhatom el az árat, de volt az a pénz, amiért most eladtuk.
– A vágóhídról nem tárgyalnak?
– Abszolút nem. Sőt, egy másik nagyberuházást is tervezünk Európában, egy olyan vágóhidat, ahol évi 6 millió disznót tudunk majd levágni. Többet még nem mondhatok róla.
– A magyar Pini céget, a Hungary Meat Kft.-t is eladják?
– Nem! A Hungary Meat sikeres vállalat, a magyar sertések több mint 35 százalékát a kiskunfélegyházi üzem vágja le. Tavaly 1 389 172 sertést dolgozott fel, ebből 1 255 072 volt a hazai. Ezt fontos hangsúlyozni, mert sokan azt gondolják, hogy főleg importállatot vágunk le, ami nem igaz. Mi a legnagyobb hazai sertéstartókkal dolgozunk együtt, személyes jó ismerős mindegyik. Tudják, hogy korrektek vagyunk, mindig a lehető legjobb pia-ci árat fizetjük, mert hosszú távon gondolkodunk, és a termelők a partnereink.
– Tényleg magyar állampolgár lett, és kapott egy pólót a kollégáktól az állampolgárság mellé? Mi is van ráírva?
– Az, hogy „magyar vagyok, nem turista”.
