– Mit jelent ez az elismerés nemzetközi szinten?
– Kalocsai László: A Wine Enthusiast nevű szakmai orgánum a 2017-ben összeállított listáján a világ száz legjobb bora közé beválasztotta a Dereszla Pincészet 2009-es ötputtonyos aszúját, amely eléggé előkelő helyet kapott, hiszen a huszadik lett ebben a rangos sorban. Nagyon kevés magyar bor került eddig be a top 100-as listába, ez hét-nyolc nedűnek sikerült az elmúlt 25 évben. A Dereszla Pincészet háromszor szerepelt már, minden esetben ötputtonyos aszúval.
– Milyen szempontok szerint mérlegelnek a listát összeállítók?
K. L.: Az alap az, hogy milyen a bor. Nagyon jónak kell lennie. Emellett igen jó ár-érték arányúnak is kell lennie abban a minőségi kategóriában, amelyet képvisel. És az sem utolsó szempont, hogy egy néhány száz palackos tétel például nem nagyon tud felkerülni erre a listára, hiszen nincs piaci lehetősége.
– Hány palackkal készült ebből az aszúból?
K. L.: Közel 40 ezer palack készült, a 2009-es egy nagyon jó évjárat volt. Meleg nyár után jött egy szép hosszú ősz, s elindult a botritiszesedés és az aszúsodás is. Azáltal, hogy ilyen napsütéses idő volt ősszel, inkább töppedtek a szemek, emiatt sokkal több gyümölcsösség maradt meg a borokban. Ez egy nagyon gazdag, de nagyon gyümölcsös ízvilágú nedű lett.
– Ez az eredmény hatással lehet az eladásokra is?
Mészáros Beatrix: Az amerikai piacon valószínűleg megemeli az értékesítési szintet. De a Dereszla Pincészetben a termelés 80 százaléka már most is exportra megy, 20 százaléka belföldi eladás. A harmadik legnagyobb piacunk az amerikai. Ezeknek a díjaknak pedig van egy olyan hatása, hogy akik róluk olvasnak, akár szállodaláncokról, turisztikai központokról van szó, azoknak meghozza a kedvét az aszúvásárláshoz.
K. L.: Másrészt az édes borok mostanában nem annyira népszerűek a világban. Ezért igen lényeges, hogy egyre több édes bor kerüljön fel ilyen listákra, hiszen ez is azt mutatja a fogyasztóknak, hogy nem kell félni tőlük. Ez szintén nagyon fontos része a szakmának. És komoly fogyasztási élményt tud nyújtani egy ilyen nedű. Azt is reméljük ettől az elismeréstől, hogy egy kicsit segíti majd azt, hogy az édes bor is ismertebb legyen. Hiszen Tokaj-Hegyaljának az aszú az ékköve.
– Befektetőként miért épp Tokajt választották?
M. B.: Egy befektetési lehetőség kínálkozott, amikor úgy döntöttünk, hogy borászatot vásárolunk. Végignéztük az üzemeket, s kérdeztem édesapámat (Mészáros Lőrincet – a szerk.), hogy mik a terveink a borászattal. Ő annyit mondott, hogy ez egy ékszerdoboz, és úgy is tekintünk rá. Nyilván minden befektetőnek célja, hogy gazdasági szempontból eredményes legyen, de jelen pillanatban mi jobban örülünk ennek a díjnak, mint bármilyen gazdasági sikernek.
– Milyen fejlesztési terveik vannak a jövőre nézve?
K. L.: Szeretnénk növelni a saját művelési területeinket, de arányaiban nem akarnánk, hogy változzon az integrált és a saját művelési területeinknek az aránya. Tehát amennyit növelünk, legalább annyit szeretnénk majd bevonni, hogy a családi gazdaságok együtt tudjanak működni a Dereszla Pincészettel.
M. B.: A termelési stratégiánknak is része, hogy van egy alapbázisunk, de az alapanyag döntő hányada családi gazdaságokból származik. Szeretnénk minél több családi birtokot bevonni ebbe a gazdasági körforgásba, amelyet egyébként kialakított a Dereszla Pincészet, és ezáltal közvetett módon ők is részesülnek – például egy ilyen díj által – az eladási sikerekből.
– Nemrég kerültek nyilvánosságra a támogatások. Hogy érinti ez a régiót?
K. L.: Egyelőre csak hozzávetőleges információink vannak. Úgy tűnik, hogy a borászati fejlesztési keretből, amelyet a magyar kormány meghirdetett, több mint száz tokaj-hegyaljai vállalkozásnak sikerül kedvező elbírálású projektet beadni. Ami egy minden eddiginél nagyobb fejlesztést vetít elő az uniós csatlakozásunk óta.
– Ezek a fejlesztések az exportadatokra is hatással lehetnek?
K. L.: Jelenleg azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban a magyar borágazatnak sikerült növelnie az exportértékesítését, valamint az egy literre jutó árbevételt, de azért arányaiban ez még mindig alacsonynak számít. A hazai bor a világpiacon gyakorlatilag egy csoportba tartozik a többi kelet-európai ország nedűivel.
M. B.: Az is nagyon fontos, hogy a különböző nemzetközi médiumokban minél többször jelenjenek meg magyar borok. Ha kellő számmal szerepelnek a hírekben, egy idő után tudatosodnak a fogyasztókban. Nem feltétlenül csak a Dereszla, örülünk más pincészetek sikerének is, hiszen ezekkel az eredményekkel azonosítják a régiót, ami mindenkinek a javára válik.
