Napelemek sorjáznak a Kentucky állami Benham szénbányászati múzeumának a tetején. A 60 kilowattos mi-nierőmű nemcsak a kiállító épületet, de a település más közintézményeit is ellátja árammal. A kép mintha azt üzenné: a szén helye a múzeumban van, a napelemé pedig a tetőn. A párizsi klíma-meg-álla-podással a világ vezetői is e mellett tették le a voksukat, és ezen már az sem változtat, hogy az új amerikai elnök próbálja kivonni magát alóla.
Hamar kiszámolták, hogy a Párizsban megcélzott, az ipari forradalom előtti időkhöz mért 2 Celsius-fokos felmelegedés nem tartható ennyi szénnel az áramtermelésben, de még így is nagy meglepetésnek számít az Eurelectric áramlobbi bejelentése.
MÉG BEFEJEZHETIK
A mai elemzések szerint 2030-ig nemcsak hogy új üzemeket nem építhetnénk, de a meglévő szénerőműveket is be kellene zárni a klímakatasztrófa elkerüléséhez. Az Eurelectric mindenesetre szimbolikus lépést tett; bár Lengyelország és Görögország nem csatlakozott, de az európai szervezet többi tagállama megfogadta, hogy a következő évtizedtől nem létesít új széntüzelésű villamosenergia-termelőt.
Mindez ígéretesen hangzik, sokan „a szénkorszak végeként” aposztrofálják a hírt, de ez kissé túlzónak tűnik, ha több oldalról is megvizsgáljuk a kérdést. Jelenleg 22 szénerőmű-építési projekt zajlik Európában, és ezeket – mivel már elindultak – még 2020 után is befejezhetik.
Ázsiában – elsősorban Kínában és Indiában – szintén tartja magát az energiahordozó, de itt is igaz, hogy sorozatosan függesztik fel a jóváhagyott projekteket. Döbbenetes számokról beszélünk: Kínában csaknem 2900 szénerőmű üzemel, és az engedélyezett további nagyjából 800 üzemből több mint száz az első kapavágást sem érhette meg a kormány tavalyi döntése miatt. Az EU-ban szintén érvényes, hogy a klímavédelmi törekvések mellett a gazdasági racionalitás is rontja a szén helyzetét.
A számok lassú, de biztos visszavonulást mutatnak. A legfrissebb adatok szerint tavaly az EU-ban 11 százalékkal csökkent a szénerőművek működéssel egyenesen arányos szén-dioxid-kibocsátása, bár még így is a teljes uniós emisszió 39 százalékát teszik ki.
VISSZAFOGTÁK
A leglátványosabb eredményt a britek érték el; a szigetországban 2016-ban 58 százalékkal fogták vissza a kibocsátást az előző évhez képest. Ez az állami elkötelezettség mellett annak is betudható, hogy az itteni erőművek fűtőanyagát gyakorlatilag napi szinten váltogathatják: ha drága a szén, földgázzal tüzelnek.
KORAI MÉG TEMETNI?
Spanyolország (–27 százalék), Görögország (–21) és Olaszország (–17) szintén nagyot faragott, de még a két legnagyobb kibocsátó, Németország és Lengyelország is tett lépéseket, 4, illetve 1 százalékos csökkentéssel.
Az európai szénerőművek egyre hosszabb időkre állnak le, és rohamosan veszítenek az értékükből. Nemrég egy holland üzem, a 2015-ben átadott Maasvlakte 3 hőerőmű tulajdonosai jelentették be, hogy 1,7 milliárd eurós beruházásuk egy év múltán már csak 700 milliót ért. A befektetési kedv is csökken, a pénzt inkább a sokkal izgalmasabb és javuló profittal kecsegtető megújulókba teszik.
Magyarországon a mátrai erőmű a legnagyobb széntüzelésű üzem, bár már ez sem a „régi”, hiszen a hazai megújuló energia csaknem felét is itt állítják elő. A létesítmény nemrég esett át egy felújításon, amellyel meghosszabbították az élettartamát. A hírek egy újabb lignites blokk építéséről is szólnak, amely a 2020-as évek második felére készülne el. Eközben az erőmű gazdát is cserél; megválik többségi tulajdonrészétől a német RWE, az egyik potenciális vevőként az állami MVM Zrt.-t emlegetik. Lapunk megkeresésére utóbbi nem kívánta kommentálni a hírt.
„Korai még a Mátrát temetni” – fogalmazott a Figyelő kérdésére Valaska József, a Mátrai Erőmű Zrt. igazgatóságának június végén távozó elnöke. Szerinte az üzem jelenlegi formájában 2025–27-ig mindenképpen működni fog, ezt célozza a 20 milliárd forintos beruházással jövőre befejeződő négyéves felújítási projekt. A szakember ugyanakkor elismerte: a menedzsment reálisan látja, hogy a szén energetikai hasznosítása a világban háttérbe szorul.
Ennek ellenére nem mondanak le arról a lehetőségről, hogy a Mátrában egy új termelőegységet építsenek. Ám ha erre sor kerül, akkor az Valaska József szerint olyan új technológiával valósulna meg, amely nem járul hozzá a klímaváltozáshoz, mert megfogja a leválasztott szén-dioxidot.
Ezzel az általánosan CCS-nek (szén-dioxid-leválasztás és -tárolás) nevezett módszerrel viszont még csak kísérleteznek, és úgy tűnik, észszerű költségek mellett még évtizedekig nem lesz rentábilis az alkalmazása. Nagyjából akkorra érhetne be, amikor amúgy is meg kell válni a széntől.
SZÉN A VITRINBEN
Ennek az energiahordozónak a helyzetét az elmúlt évek energetikai szenzációja, a palagáz is gyengíti. A gáz nemcsak olcsóbb, de kevésbé környezetszennyező és jobban vonzza a befektetőket. A megújulók és különösen a kínai napelemek folyamatos áresése sem használ az ügynek. A közgazdászok szerint a folyamat megállíthatatlan, és a szén már akkor is halálra lenne ítélve, ha ma feltalálnának egy tökéletes CCS-technikát.
Kérdés viszont, hogy a folyamat a párizsi forgatókönyv szerint lezajlik-e a következő másfél évtizedben, vagy a BP előrejelzése jön be, amely még 2035-ben is 25 százalékra várja a szén részesedését az energiatermelésben. Valaska Józsefnek talán igaza lesz, s a mátrai erőmű fennmarad, sőt prosperálni fog. De senki se lepődjön meg, ha a jövő -diákjai már -óriási napelemparkjait és szélkerekeit csodálják meg a gyárlátogatáson, s lignittel csak a vitrinekben találkoznak majd.
