– Milyen tényezők jelezhetik, hogy egy-másfél éven belül beüthet egy globális recesszió?
– Sajnálatos módon a közgazdászok általában nem szokták tudni előre jelezni a recessziókat. Ennek ellenére azonban van néhány olyan jel, amelyből talán valószínűsíteni lehet a közeledtüket. Egyrészt jellemző az, hogy a gazdaság ciklikusan mozog, és ha jó pár éven át tart a fellendülés, akkor – éppúgy, mint az emberek – a ciklusok is „megöregednek”, és egyre valószínűbb, hogy véget ér felívelő szakaszuk. Ennek oka az emberi természetben keresendő: ha már régóta tartanak a jó idők, akkor egyre bátrabbá, mind kockázatvállalóbbakká válnak a gazdasági szereplők, ami túlzásokhoz vezet, majd ezek korrekciójaként megtörténik a visszaesés. A jelenlegi fellendülés historikus összehasonlítások alapján már elég öreg, ez önmagában is figyelmeztető jel.
– Mégis, mi a legnagyobb rizikófaktor?
– Számomra jelenleg az tűnik a legfontosabb figyelmeztetésnek, illetve a legnagyobb veszélyforrásnak, hogy a 2008-as válság óta szinte töretlenül folyó jegybanki pénznyomtatás ebben az évben megfordul. A nagy központi bankok elkezdik visszaszívni a gazdaságba betolt pénzeket, aminek a hatásai egyelőre nem láthatók előre, ugyanis maga a hatalmas pénznyomtatás is egy soha nem látott monetáris politikai kísérlet volt. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy ennek a kísérletnek az lett az egyik eredménye, hogy szinte minden eszköznek, így például a részvényeknek, kötvényeknek, ingatlanoknak, műkincseknek az ára is nagyot emelkedett, és félő, hogy amikor megfordul a pénznyomtatás, akkor nagy árfolyamesések jöhetnek ezeken a piacokon, ami visszahat a gazdaságra.
– Felkészültebb-e a világgazdaság erre az esetleges krachra, mint a 2008-asra?
– Szerencsére úgy tűnik, hogy koránt sincsenek olyan nagy egyensúlyhiányok a világgazdaságban, mint korábban voltak, ezért azt gondolom, a következő globális lassulás/recesszió nem lesz túl mély.
– Magyarország külgazdaságilag „kitett”. Helyes döntés-e, hogy a kormány tartalékol a költségvetésben?
– Magyarország és általában véve a kelet-közép-európai régió erősen kitett a világgazdasági mozgásoknak, amit még az is tetéz, hogy ezeknek az államoknak a kormányzata sok esetben nem folytatott anticiklikus gazdaságpolitikát, azaz a jó időkben nem javította eléggé a költségvetési egyensúlyt. Egy olyan komoly fellendülés után, mint amely például hazánkat is jellemezte az elmúlt öt évben, véleményem szerint a büdzsének már legalább nullában kellene lennie, ugyanis ha jön egy lassulás, akkor így a kormányzat képes költeni, és ezzel ellensúlyt tud képezni a recessziónak. Sajnálatos módon nálunk sincs valódi anticiklikus gazdaságpolitika, ezért ha komolyabb problémák lesznek, a kormányzat tartalékai kevésnek fognak bizonyulni, és nehezen tudnak majd valódi segítséget nyújtani a gazdaságnak.
– Sérülékenységünk tekintetében mennyire más most a helyzet, mint tíz éve volt?
– Magyarországról is elmondható, hogy a külső sérülékenysége jócskán csökkent, egyik szektorban sincsenek jelentős devizaadósságok, illetve a hitelállományok alacsonyak. Szerintem talán még fontosabb, hogy várhatóan a hazai gazdasági növekedés motorja a következő két-három évben a belső fogyasztás és nem az export lesz, így a külpiacok esetleges visszaesése talán kevésbé fog fájni. A fogyasztási boomot a bérnövekedés hajtja. Úgy vélem, nagyon fontos a fizetések – sokak szerint erőszakos, de szerintem elkerülhetetlen – közelítése az európai szintekhez, hogy megállítsuk az elvándorlást. A bérnövekedést tehát mindenképpen érdemes kormányzati ösztönzőkkel segíteni, több okból is.
– Mi vár a fentiek alapján a forintra?
– A forint sorsa teljes mértékben a Magyar Nemzeti Bank kezében van. Egy kicsi, gazdaságilag nyitott ország a kamatszint és a devizaárfolyam kettőséből csak az egyiket határozhatja meg, a másik az első folyománya. Úgy tűnik, hogy míg a kétezres években a nagy devizaadósságok miatt a forint viszonylag stabilan tartása volt a fő prioritás, és emiatt a kamatszint nagy kilengéseket mutatott, jelenleg az MNB számára az alacsony kamatszint a legfontosabb, mert most jelentős részben ettől függ az állam, a vállalatok és a lakosság kamatkiadása.
