ELŐZMÉNYEK
Először is le kell szögezni, hogy itt egyértelműen a Gyurcsány–Bajnai-kormányok felelősségéről van szó, vagyis a 2005–10-es időszakról. Bajnai Gordon mint a Gyurcsány-kabinet második gazdasági minisztere, 2006–09-ben (az orvosból lett „gazdaságpolitikus” Kóka János után) teremtett egy gazdasági káoszt, hogy aztán már miniszterelnökként „kezelje” az általa előidézett válságot.
AFTER PARTY?
Ez a krízis jóval előbb kezdődött, mint a 2008 őszén kirobbant világválság, s attól teljességgel független volt, egészen annak lecsengéséig. A devizahitelek felvételét még a Medgyessy-kormány (2002–04) tette ugyan lehetővé, de teljesen más céllal, mint amire aztán ezt a „lehetőséget” a társadalom elszenvedő csoportja kényszerből igénybe vette. Az eredeti cél a devizához jutás megkönnyítése volt gazdasági és fogyasztási célú import igénybevételére azoknál, akik ezt kis kockázattal képesek felvállalni.
Akkoriban még szó sem volt arról, hogy bedőlt forinthitelek „megmentésére” ajánlják majd egyszer a bankok. Viszont a Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt a devizahiteleknek immár ez lett a funkciója. Az emberek az 1998-tól folyamatosan javuló gazdasági körülmények (csökkenő infláció, reálbér-emelkedés, növekvő gazdaság) miatt fel mertek venni forinthitelt lakás-, autóvásárlásra, elhalasztott fogyasztási igényeik kielégítésére. Amikor a felelőtlen kormányzati gazdaságpolitika (megugró infláció és banki kamatlábak) következtében bedőltek a forinthitelek, akkor jött a kapkodás, a devizahitelre való átváltás mint kényszermegoldás! De hogy is jutottunk el idáig?
Fotó: Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc. Övék a felelősség
FORINTBÓL FRANK?
Vissza kell tekintenünk az előzményekre! A rendszerváltást követő spontán, anarchikus gazdasági összeomlás (1989–93), majd a Bokros–Surányi-csomag (1995–97) sokkja után 1998-ban végre irányváltás történt a gazdaságpolitikában. A legelső Orbán-kormány (1998–2002) három lépésben 19 600-ról 50 000 forintra növelte a minimálbért 1999–2001 között. Azonnal meglódult a gazdaság lokomotívja, csökkent az infláció (bizony: a keresetnövekedés következtében csökkent!), javult az egyensúly, lement a GDP-arányos államadósság 53 százalékra. A Medgyessy-kabinet (2002–04) meglépte az ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelést. Ez tovább lendítette a gazdaságot, tovább apadt az inflációs szint (2005-re már 3,6 százalékra), lefelé tendáltak a kamatlábak. Igaz, a GDP-arányos államadósság visszakúszott 59 százalékra, de ez még nem volt tragikus. A szocialisták szabályos kamikazerepülése lett Medgyessy felváltása Gyurcsánnyal, Kókával és Bajnaival. Működésbe lépett a hazai közgazdaszakmát mindig is megbénító béremelés-fóbia: minden baj oka a „fedezet nélküli bérkiáramlás”. Holott pont a humán tőke tragikus alulértékeltsége volt mindig is a gazdasági bajok fő oka nálunk! A „baloldali” szocialisták azonban még a saját kormányuktól sem tűrték el a kisembereken segítő jövedelempolitikát, mindenáron a külföldi tőkének akartak kedvezni (olcsó bér mint „versenyelőny”), ezért leváltották Medgyessyt 2004 szeptemberében.
(Menesztésének másik, közvetlen oka a korrupt SZDSZ-es miniszterektől való szabadulás kísérlete volt egyébként!) Jött Gyurcsány, Kóka, Bajnai, akik mindent tönkretettek, beleértve az emberek jövőjét is. Az infláció újra elszabadult, a kamatlábak az egekbe szöktek, a költségvetési hiány tíz százalék fölé ugrott, közben zuhant a reálbérszínvonal, éppen a megugró infláció miatt. Így a forintban eladósodott kisember kettős présbe került: felszökő kamatlábak, csökkenő reáljövedelem. 2005 és 2009 között ennek szintje 13 százalékkal zuhant. Csak a 13. havi bér megvonása önmagában mintegy nyolc százalékkal vitte le a nominálbér-színvonalat. (Nominális bércsökkentésre az 1950-es évek eleje óta nem volt példa!)
Ekkor jött „mentőövként” az eredetileg egészen más célra bevezetett devizahitel: a bankok készséggel átváltották a bedőlt forinthiteleket devizára. Holott ez csak egy technikai lépés volt, ezek mögött nem létezett semmiféle deviza, vagyis külföldi valuta. Az eladósodott kisember részéről nem volt ebben semmi felelőtlenség, az ilyen vádak teljességgel igaztalanok. A svájci frankra, japán jenre való átváltás egyszerűen csak menekülési „útvonal” lett, és időt lehetett vele nyerni. Na persze nem túl sokat.
KÁLVÁRIA
Az egykori Bokros–Surányi-csomag legfőbb elemeként alkalmazott forintleértékelés megismétlése Simor András jegybankelnök (2007–13) és Bajnai Gordon pénzügyminiszter (2006–09) által ugyanolyan katasztrofális következményekkel járt, mint az „eredeti” recept 1995–97-ben. A leértékeléssel megint felpörgették az inflációt, hogy visszaszívják az úgymond „fedezetlenül” kiáramlott jövedelmeket. Ez persze úgy komplett közgazdasági szamárság, ahogy volt már Bokrosék idején is! És persze most már a „devizahitelek” is bedőltek.
Összefoglalásul: a balliberális Gyurcsány–Bajnai-kormányok „áldásos” tevékenységének gyászos következménye a devizahitelesek százezreinek a kálváriája. Ami a jelenlegi kabinet segítő szándékát illeti: véleményem szerint a forint megerősítése lenne a valóban hatékony segítség, de az egy másik elemzés témája lehetne, hogy mik ennek a feltételei.
Borítófotó: Ülődemonstráció a devizahitelek eltörléséért. A bankokat okolták
