Időről időre felmerül az euró magyarországi bevezetésének a kérdése. Miközben a hazai közgazdász-társadalmat is foglalkoztatja a téma, az uniós pénz átvételének ügye most az EU fővárosában vett lendületet. Egy az Európai Bizottság szakértői által készített előterjesztés alapján – amelyet azóta inkább cáfoltak, mint megerősítettek – 2025-re kellene bevezetniük a közös valutát a ma még önálló fizetőeszközzel rendelkező tagállamoknak. Tehát Magyarországon kívül Lengyelországnak, Csehországnak, Romániának, Bulgáriának, Horvátországnak és a nagyon húzódozó Svédországnak. (Dánia és Nagy-Britannia felmentést kapott 1999-ben az átvétel alól – igaz, akkor még csak virtuálisan, elszámolási pénzként létezett az euró, 2002-ben jöttek az érmék és a papírpénzek.)
Abban sokan egyetértenek, hogy az uniós valuta ügye elsősorban politikai projekt és csak utána gazdasági. Hiszen az euró bevezetéséhez szükséges gazdasági feltételek megteremtése nagymértékben függ a politikai akarattól. A válságból kilábaló, újból sebességbe kapcsoló 28-aknál nincs hiány ötletekből, hogy merre menjen tovább a reformra megérett EU. Első lépésnek adja magát a már létező, működő valutarendszernek az épp tíz éve kezdődött pénzügyi és gazdasági világkrízis tapasztalataiból táplálkozó mélyítése és bővítése mint a közösség jövőjének egyik alappillére.
DE MIÉRT PONT MOST?
A jelenlegi „túl lassú, gyenge és nem hatékony” közösség helyett többsebességes Európát szeretne Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. A megválasztása óta hangoztatott reformterveit szep-tem-ber-ben, a párizsi Sorbonne-on tartott előadásában vázolta fel. Többek között egy euróövezeti pénzügyminiszteri tisztség létrehozását javasolta a közös valutát használó országoknak, de nem állna meg itt: dukálna hozzá külön parlament és természetesen költségvetés is a „klubtagoknak”. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is egy sor reformjavaslatot vázolt fel szeptemberi beszédében az Európai Parlamentben, elutasítva a franciák javaslatát. E helyett inkább létrehozna az unió büdzséjén belül egy alapot az eurót használó államok számára, amelyből pénzt ígért a csatlakozást komolyan gondoló országoknak: az alap keretében egy „technikai segítségnyújtási pénzügyi eszköz” nevű tétel állna ezeknek a tagoknak a rendelkezésére. Németország a szeptemberi választások után még mindig a kormányalakítással van elfoglalva, azonban tudható, hogy az egyik koalícióesélyes, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) nem híve a közös teherviselésnek. Például Görögországot ideiglenesen ki is raknák az euróövezetből.
A zóna vonzóbbá tételére egyébként már a múlt év májusában előállt az Európai Bizottság egy konkrétabb tervvel, amelyet a bemutatásakor Pierre Moscovici gazdasági biztos egy kevésbé szerencsés maffiahasonlattal élve visszautasíthatatlan ajánlatnak nevezett az övezeten kívüli országok számára. Magyarázkodhatott is utána, hogy viccnek szánta a fordulatot. Az amúgy óvatosan, szőrmentén megfogalmazott csomag lényege, hogy több lépésben szorosabbra fűzze a közös valutát használó gazdaságok közötti kapcsolatot: 2019-ig befejeznék a bank- és a tőkepiaci unió kialakítását. Az előbbi válságállóbbá tenné a pénzintézeti rendszert, az utóbbi pedig a vállalatok hitelfelvételi lehetőségeit bővítené a banki kölcsönök mellett más forrásokkal. A távolabbi jövőben – 2025-ig – egyebek mellett egy „makrogazdasági stabilizációs funkció” létrehozását javasolják; ez már közösségi ügyként például viszontbiztosíthatná a nemzeti munkanélküliségi rendszereket.
MI VAN A KÍVÜLÁLLÓKKAL?
A még övezeten kívüli hat közép-európai tagállam fele rakott le az asztalra konkrétabb dátumot és mutatott komolyabb szándékot a közös valuta bevezetésére középtávon. Horvátország két kormányzati cikluson, azaz hét-nyolc éven belül szeretné bevezetni az eurót. Románia pénzügyminisztere augusztus végén arról beszélt, hogy öt éven belül, legkésőbb 2022-ben csatlakoznának a zónához. A nyáron a bolgár pénzügyi tárca vezetője jelezte, hogy hamarosan beléphetnek az árfolyam-mechanizmus rendszerébe, ami az uniós valuta bevezetését előzi meg. A cseh kormányfő kissé homályosabban fogalmazva, céldátum megjelölése nélkül annyit mondott, hogy megfigyelőként részt vennének az euróövezeti pénzügyminiszterek ülésein. Így csak a magyar és a lengyel kormány maradt, amely a közelmúltban semmilyen konkrét lépést nem lengetett be.
VIGYÁZZ, KÉSZ, DE HOGYAN TOVÁBB?
Már koránt sincs elérhetetlen távolságban a régen úgy áhított közös pénz Magyarország számára. A sokat emlegetett maastrichti kritériumok közül teljesíti a három százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiány feltételét, a tartósan alacsony infláció és a csökkenő államadósság követelményét is. Nincs azonban meg jelenleg a kormányzati szándék arra, hogy a forint árfolyamát az euróéhoz rögzítsék, ami az EU-s valuta bevezetésének az előszobája. Igaz, viszonylag hosszú időt, két évet kell eltölteni itt várakozással a tényleges belépés előtt.
A Magyar Nemzeti Bank álláspontja szerint a zónához már csatlakozott országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a kritériumok teljesítése és az euró bevezetése önmagában nem jelent garanciát a fejlett országok jövedelmi szintjéhez való konvergenciára. Ha nem megfelelő felkészültség mellett történt a belépés, a közös fizetőeszköz használata komoly sérülékenységi problémák kiteljesedéséhez járult hozzá, sőt, tartós divergenciához is vezetett.
A Nemzetgazdasági Minisztérium úgy véli, már nem ragyog a régi fényében az uniós valuta. A témában kiadott közleményben úgy fogalmaztak, hogy az övezetnek is meg kell még újulnia, stabilizálódnia szükséges, egyben vissza kell szereznie korábbi vonzerejét. A szaktárca diplomatikusan kitért az érem másik oldalára is. Hozzátették, hogy az euró bevezetése akkor válhat időszerűvé, ha Magyarország gazdasági fejlettsége megközelíti a zóna államaiénak az átlagát. Ettől még messze vagyunk: a magyar egy főre jutó GDP az uniós átlag 67 százaléka volt tavaly, így a konvergencia, az átlaghoz közelítés jó két-három évtizedig is eltarthat.
A végszó legyen Varga Mihályé, aki nemrég nyilatkozott a témában. A nemzetgazdasági miniszter szerint az euró bevezetése nem feltétele a gazdasági bővülésnek. „Szlovákia átvette a közös valutát, örömteli módon gyarapodik, Csehország nem vezette be, örömteli módon szintén növekszik, sőt még jobban, mint Szlovákia. Az olasz, a portugál, a görög példa azt mutatja: ha egy ország nincs egy bizonyos fejlettségi és versenyképességi szinten, gazdasági hatékonysága nem áll közel mondjuk a németéhez, akkor sérülékeny lehet, s komoly veszteséget tud elszenvedni pusztán a közös valuta átvételével” – fogalmazta meg a jegybankéihoz hasonló aggályait a tárcavezető.
