Lassan mindegy lesz, hogy Afrika kellős közepén, Amerikában vagy Budapesten kérünk egy csésze kávét, hisz szinte mindenütt ugyanazokat az olasz specialitásokat kínálják fel. Az eszpresszó és társai diadalmenete főleg egy tényezőre vezethető vissza: mindet rendkívül hamar, percek alatt el lehet készíteni.
Most úgy fest, hogy a kávékultúrák harca már eldőlt; inkább az a kérdés, hogy a pia-ci tortából az USA-ban a két óriás közül hosszú távon melyik tud nagyobb szeletet kihasítani: a Starbucks vagy a Dunkin’ Donuts. Olyan mamutokról van szó, amelyek sokáig nem bántották egymás piacát. Eleve a Dunkin’ Donuts úgy jött létre 1950-ben, hogy az alapító rájött: a gyárak melósai a helyi büfékben főleg kétféle árut rendelnek – fánkot és kávét. A vállalat első vezetője, William Rosenberg épp az ő igényeik kielégítésére hozta létre az első gyorséttermét. Ezzel szemben a mintegy húsz évvel később alapult Starbucksnál már a kezdetektől a tehetősebb rétegek megszólítása volt a cél.
A két cég közötti viszony akkor kezdett forrósodni, amikor a Donutsnál az 1990-es években úgy döntöttek, hogy a fánkokat háttérbe szorítják, és a hangsúlyt áttették a kávézásra. Tíz éve pedig egyértelművé vált, hogy Amerikában a Starbucksszal lassan hasonló rivalizálásba kezdenek, mint amilyen az Adidas és a Nike vagy a Coca-Cola és a Pepsi között kialakult. A Donuts még egy tévéreklámot is készített ekkor, amelyben kigúnyolta a vetélytársuk olaszos kávéelnevezéseit. Az erőviszonyok azonban csak az USA-ban kiegyenlítettek. A Starbucks időközben letarolta a földgolyóbist: 65 országban 24 ezer üzletük van, míg a Donutsnak 36 államban 12 ezer. Utóbbi többször rá is faragott a külföldi terjeszkedésre. Jellemző, hogy Magyarországon is nyitottak pár boltot, de évekkel ezelőtt kivonultak. Ha a felszolgált kávék számáról van szó, a szakadék ennél is nagyobb köztük: a Donutsnál évente 1,8 milliárd, míg a seattle-i központú ellenfelüknél a piaci becslések szerint 4 milliárd csésze feketét kínálnak fel az éttermekben.
A Starbucksnak azonban több botlása is volt az idén. Először a mobilos rendelés bevezetése körül akadtak gondok. Majd jött az év eleji bejelentés, amely szerint öt esztendőn belül tízezer menekültet akarnak foglalkoztatni. Mivel ezt pont azután jelentették be, hogy Trump elnök hat muszlim ország állampolgárait kitiltotta az országból, többen a kávézóik bojkottjára szólítottak fel. A Starbucks azonban kezelte a helyzetet. Azzal igyekeztek a republikánus szavazók kedvére tenni, hogy tavasszal kihirdették: a veteránok és az amerikai katonák özvegyei közül 25 ezret vesznek fel 2025-ig.
A felsorolt tényezők mindenesetre nem adnak választ az égető kérdésre: a Starbucks és a Dunkin’ Donuts részvényárfolyamai az utóbbi időben miért haladnak fej fej mellett? A TheStreet amerikai pénzügyekkel foglalkozó szaklap alapítója, Jim Cramer szerint a Starbucksot felvirágoztató Howard Schultz áprilisi távozásával kérdéses, hogy a vállalat a jövőben is azon a növekvő pályán tud-e maradni, mint amelyen eddig haladt. Schultz ugyan nem hagyta teljesen maga mögött a céget, hiszen jelenleg a Reserve név alatt futó drága különlegességekre szakosodott prémiumüzletek menedzselésén dolgozik, ám Cramer úgy véli, ezeknek a sikeressége is kétséges. Schultz szerint viszont egyszerűen túlbecsülik a jelentőségét, emiatt pedig a részvényeik alulárazottak.
Akárhogy is, egyelőre nehéz elképzelni, hogy a Starbucks el tudná veszíteni a bebetonozott első helyét. A Dunkin’ Donutsnál persze igyekeznek tenni ezért: náluk most épp az európai terjeszkedés az egyik fő prio-ritás. Ennek jegyében nemrég Hollandiában is megjelentek, ahol rövid időn belül 160 éttermet akarnak nyitni. De ha hosszú távú tervekről van szó, nem szívesen bocsátkoznak részletekbe.
A Starbucksnál azonban kiterítették a kártyáikat: 2021-re 12 ezer új boltot akarnak nyitni. A terjeszkedésük egyik legfontosabb színtere pedig Kína, ahol már most is 2500 kávézójuk van (a tapasztalatok szerint a kínaiak egyébként a kávézókban főleg enni szeretnek, ezért ott nagyobb hangsúlyt kapnak az ételek). De a nemzetközi porondon persze a Costa Coffee társasággal is meg kell vívniuk a csatáikat: a brit mamut ugyan főleg a saját hazájában erős (a 3400 üzletükből 2100 Nagy-Britanniában működik), ám a külföldi egységek szerepe náluk is egyre nagyobb: Kínában már 300-nál is több kávézóval vannak jelen. A forgalmuk pedig tavaly már elérte az 1,4 milliárd dollárt. (Igaz, a Starbucks elképesztő, 21 mil-liárd dolláros bevételétől még így is jócskán elmaradnak.)
Még az is előfordulhat, hogy a seattle-i cég igazi nagy ellenfele végül a McDonald’s lesz: a 24 milliárd dolláros árbevételt produkáló vállalatnál az utóbbi időben csökkenésnek indult a forgalom. A vezetők a jelek szerint irigykedve figyelik, hogy közben a nagy kávéláncok növekedése folyamatos. A gyorsétterem-hálózat amerikai vezetője, Chris Kempczinski már jelezte is, hogy a jövőben egyre fontosabb szerepet szánnak a kávézásnak. Mivel a kiszolgálás és a felszolgált italok minőségén is javítani akarnak, úgy tűnik, hogy a Starbucksot a saját játékában szeretnék legyőzni.
Borítófotó: Beöltözött filmrajongók egy Starbucks kávéházban. Egyre brutálisabb a verseny (Carlo Alegri / Reuters)
