Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) időről időre kiértékeli a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működését. A törvény szerint baj esetén ugyanis a központi költségvetés „állja a cechet”: térítési, azaz fizetési kötelezettsége van, amennyiben a jegybank veszteségesen működik, és erre a korábbi évek profitjából összegyűjtött eredménytartaléka sem nyújt fedezetet.
Ez utóbbiról szó sincs a jelentés szerint, mivel 2013–16-ban a jegybank nyereséget könyvelhetett el, a 2012. évi vesztesége pedig nem haladta meg az eredménytartalék összegét. Minden esztendőben eredménytartalékba helyezte a nyereségét, amely a vizsgált időszakban a többszörösére nőtt, így biztosítva a későbbi esetleges veszteségek fedezetét. Ezalól egyedül 2015 jelentett kivételt, ugyanis az az évi eredményből 2016-ban ötvenmilliárd forint osztalékot fizetett be a központi költségvetésbe az MNB, csökkentve annak finanszírozási igényét és az államadósságot.
De miből állt össze a jegybank évek óta stabil pozitív szaldója? Az eredményt a számvevőszék szerint a hazai alapkamat, a forintárfolyam, a forint- és a devizabefektetéseken elérhető hozamok, valamint a tartalékok nagysága határozta meg. Ezek közül is kiemelendő a devizaárfolyamok alakulásából származó pozitív teljesítmény. Nyereség itt is pont ugyanúgy keletkezik, mint bármilyen üzlet esetében: a korábban olcsóbban vásárolt deviza drágábban történő eladásából. A gondot az jelentheti, ha közeledik egymáshoz a bekerülési és az aktuális piaci árfolyam, s így csökken az ebből a forrásból származó nyereség, amire az elemzésben is felhívják a figyelmet.
Mérsékelte az állampapírokat terhelő kamatokat és ezen keresztül az adósságfinanszírozási költségeket a jegybanki alapkamat 2012 óta tartó csökkentése is – jelenleg 0,9 százalékon áll. A 2013-ban kifizetett kamatokhoz képest két éve mintegy 250 milliárd forint megtakarítás jelentkezett a kamatkiadásokban a számvevőszéki számítások szerint.
Arra is kitértek, hogy az MNB jócskán átalakította az eszközeinek portfólióját. Megszüntette a korábbi kéthetes irányadókat, és az új, nem konvencionális eszközök segítségével a hosszabb távú elköteleződést jelentő állampapírok felé terelte a bankokat, így nőtt az államadósság belső finanszírozási aránya. Ezzel csökkent az ország külső sérülékenysége, devizakitettsége, biztosabbá vált az államháztartás finanszírozhatósága és így a pénzügyi rendszer stabilitása. A törekvés eredményességét jól mutatja, hogy az államadósság devizaaránya a 2012-es több mint negyvenről 2016-ra huszonöt százalék alá csökkent.
