Budapestről Isztambulba 13-14 óra alatt eljuthatunk autóval. A teherfuvarozás által előszeretettel használt útvonal 1329 kilométerének nagy részén, több mint ezer kilométeren kényelmesen, autópályán lehet haladni. Keletről közelítve az áruforgalom kedvelt tranzitállamához, Törökországhoz már más a helyzet: Grúzia fővárosából, Tbilisziből Ankarába, bár csaknem azonos távolságra fekszenek egymástól, mint Budapest és Isztambul, már 17-18 órás menetidővel kell számolni. Röviden így lehetne érzékeltetni azt, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen a nyugati országokhoz való felzárkózáshoz, egyáltalán a fenntartható gazdasági növekedéshez.
MENNYI AZ ANNYI?
Konkrétan a „régió” éves GDP-je 9 százalékának megfelelő összegről van szó, ez öt év alatt 1900 milliárd eurót jelent. Ennyit kellene a közlekedést, az elektromos hálózatot és a kommunikációs infrastruktúrát fejlesztő beruházásokra fordítani az EBRD jelentése alapján; kétharmadát kifejezetten autópálya-építésre, a meglévő közlekedési hálózat karbantartására és bővítésére.
A 120 oldalas anyag szerint a kelet-közép-európai gazdaságok élen járnak a vizsgált kritériumok teljesítésében, és Magyarországnak sem kell szégyenkeznie. Kitértek a versenyképességre, a jó állami és vállalati kormányzásra, a zöldtechnológiák alkalmazására, a gazdaság inkluzív jellegére (ideértve a nemek közötti egyenjogúság biztosítását), valamint a térségi különbségek kezelésére, a fiatalok érvényesülési lehetőségének a megteremtésére is. A szempontok között volt még a pénzügyi és az energiaszektor „ellenálló képessége”, továbbá az integráltság szintje, amely azt vizsgálja, hogy az egyes gazdaságok mennyire nyitottak a külkereskedelemre, a beruházásokra és a pénzügyi szolgáltatásokra.
HAZÁNK TAROLT
A maximális tíz pontból Magyarország a gazdaság integráltságára kapta a legtöbbet, 7,89-ot, ezzel az első helyre került nemcsak a szűkebb közép-európai és a balti csoportban, hanem az EBRD teljes listáján. Az állam- és vállalatirányítási kategóriában az intézmény 5,31 pontot, a többi kritériumra 6 pont feletti osztályzatokat adott hazánknak. A 2018-as „teendők” közül kiemelték a munkaerőhiány további, kormányzati szintű kezelését, a bankszektor talpra állításának a folytatását és a 2020 utáni időszak visszatérítendő uniós forrásai szélesebb körű felhasználásának a fontosságát.
A FÖLDRAJZ SZÁMÍT
A Raiffeisen Bank vezető elemzője azt mondja: fontos leszögezni, hogy az EBRD elsősorban a volt szocialista blokk országait vizsgálja; e „régiónak” Magyarország a fejlett, nyugati részén fekszik – bár van egy közép-európai, illetve balti államokat tartalmazó alcsoport ezen belül.
Nem nagyon kell csodálkozni azon Török Zoltán szerint, hogy a magyar gazdaság magas pontszámot kapott nemzetközi integráltsági szintjére. Ez már húsz évvel ezelőtt is így volt; nagy a külkereskedelem jelentősége a gazdasági életben, csakúgy, mint a szlovákok vagy a csehek esetében, a gazdaság kis mérete miatt (eltérően Lengyelországtól, ahol a nagy belső piac miatt a külkereskedelem szerepe arányaiban kisebb). A nagy fokú integráltság miatt hazánk fokozottan kitett a világgazdasági konjunktúra változásainak.
A jó kormányzás területén némileg elmaradunk a közép-európai átlagtól is, noha ebben a vonatkozásban teljesít a leggyengébben a régió. Számos kulturális és történelmi oka van annak, hogy ezen a téren le van maradva térségünk a nyugati országokhoz képest. Az értékelés egyébként egybecseng egy másik szervezet, a svájci World Economic Forum (WEF) jelentésének a megállapításaival. A hasonló kimutatásokra jellemző, hogy kevésbé támaszkodnak tényszerű statisztikákra, nagyobbrészt olyan felmérések adják az alapjukat, amelyekben véleményekre, érzetekre kérdeznek rá. Mindazonáltal fontos tanulság, hogy a gazdasági növekedés érdekében volna mit javítani a kormányzás minőségén.
Egyáltalán nem áll rosszul Magyarország a jelentésben vizsgált szempontokban – ezt már Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője mondta. A górcső alá vett 35 ország közül az élmezőnyben vagyunk, a 9. helyet foglaljuk el a GDP-arányos beruházási igényt tekintve: a felmérés szerint a GDP „mindössze” 7-8 százalékát kellene költeni infrastruktúra-fejlesztésre évente. Bár ez öt esztendő alatt elég nagy összeget, 11 000 milliárd forintot jelentene, azt is látni kell, hogy egy részét uniós támogatásokból vagy akár kedvező kamatozású EBRD-hitelből lehet fedezni. Összehasonlításképpen: a 2014–20-as uniós támogatásokból például 1600 milliárdot lehet erre fordítani, ami a 15-20 százalékát teszi ki a fenti összegnek – jelezte az elemző.
ZÖLDÜGYEK
Van viszont még hova fejlődni a környezetvédelemben: a jelentés szerint a vállalatok környezettudatossága, a megújuló energia felhasználásának a szintje és az üvegházhatású gázok kibocsátása terén Magyarország jóval le van maradva a nyugati országokhoz viszonyítva, és csak kicsit vigasztalhat, hogy Lengyelország még rosszabbul áll a „zöldtémában”.
