Horgonyunk az infláció

Pénz beszél
Szó sincs arról, hogy a devizahitelek forintosításán nyerészkedett volna a jegybank – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Palotai Dániel, az MNB ügyvezető igazgatója, aki szerint egy esetleges központi banki veszteség esetén sem kellene az adófizetők pénzéből térítést nyújtani az intézménynek.

– Jókora nyereségre tett szert a jegybank a devizahitelek forintosításakor: miért nem fizették azt be a költségvetésbe?

 – A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az eredmény felhasználása során körültekintően jár el, s egyaránt figyelemmel van a jövőben várható folyamatokra és a költségvetési hatásokra is. Az MNB igazgatósága a jegybanktörvény értelmében dönthet úgy, hogy a nyereséget eredménytartalékba helyezi, vagy úgy, hogy azt vagy egy részét osztalékként befizeti a büdzsébe. A határozat azonban alapos mérlegelést kíván, mert az uniós szabályok alapján az árfolyamnyereségből származó jegybanki eredmény nem számolható el költségvetési bevételként, így azt a kormány nem költheti el többletkiadásokra. Ellenben ha a jövőben deficites lenne az intézmény, és ezt az eredménytartaléka sem fedezné, akkor a kötelező költségvetési veszteségtérítést kiadásként kellene elszámolni, amely megnövelné az államháztartás hiá-nyát. A büdzsé deficitje szempontjából ezért hosszú távon kedvezőbb, ha az árfolyamnyereségből származó jegybanki profit nagy részét az eredménytartalékba helyezi az MNB. Ezért örvendetes költségvetési szempontból az a tény, hogy az intézmény úgy tudta végrehajtani a monetáris fordulatot az elmúlt években, hogy eközben a nyereséges működést is folyamatosan biztosította, melynek köszönhetően az eredménytartaléka a 2013-as 10 milliárdról 2017-re 162 milliárd forintra nőtt.

 – Játsszunk el a veszteséges központi bank gondolatával!

 – A jövőben – akár a fentebb említett értékben – egy esetleges jegybanki veszteség esetén sem kellene az adófizetők pénzéből térítést nyújtani az MNB-nek. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen túlmenően az intézmény 2016-ban 14 év után először osztalékot is fizetett a büdzsé részére 50 milliárd forint értékben, amelyet az államadósság csökkentésére lehetett fordítani.

– De ha az eredménytartalékban van az elmúlt évek profitja, akkor miből hozták létre a Pallas Athéné alapítványokat?

 – Az elmúlt esztendőkben a Magyar Nemzeti Banknak több olyan, a gazdaságpolitikai célok elérését támogató intézkedése, programja volt, amely erőteljesen befolyásolta az intézmény eredményét. A devizahitelek forintosítása mellett az önfinanszírozási program, a jegybanki eszköztár átalakítása és az alapkamat-csökkentések is a kedvezőbb eredmény irányába hatottak. Ezen lépések közül érdemes kiemelni az inflációs cél elérése érdekében hozott kamatcsökkentéseket, melyek nagyságrendileg mérsékelték a jegybank kamatkiadásait. 2012-ben még kéthetes kötvény és egyéb, elsősorban banki források több mint 5000 milliárd forintos állománya után egyetlen évben közel 370 milliárdot fizetett ki az MNB, ugyanakkor tavaly a központi banki kamatkiadások már nem érték el az 50 milliárd forintot. Az évente több mint 300 milliárddal kisebb összegű kamatkiadásokban a kamatcsökkentések mellett a jegybanki intézkedések mérlegszűkítő hatása játszott szerepet, köztük a kéthetes kötvény megszüntetése és a helyébe lépő betéti eszköz igénybevételének 1000 milliárd forint alatti korlátozása. Vagyis összességében a kamatmegtakarítás mára évente nagyobb, mint az MNB-s Pallas Athéné közgondolkodási program keretében átadott egyszeri alapítói vagyon mértéke.

– Térjünk vissza a forintosításra: miért vártak olyan sokáig?

 – A lakossági devizahitelek forintosításának alapvetően három olyan feltétele volt, amely 2014-re teljesült, és ekkor vált lehetővé a konverzió: a Kúria döntései, a megfelelő mértékű puffer a devizatartalékban és a forintkamatok kellően alacsony szintje. A Kúria 2014. nyári jogegységi határozata nélkül, amely kimondta az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés alkalmazásának a jogszerűtlenségét, valamint azt is, hogy az árfolyamkockázatot a lakosságnak kell viselnie, nem lett volna legitim egy ilyen lépéssorozat. Mivel a devizahitelek forintosítása – a nem kívánt árfolyamhatások elkerülése érdekében – a jegybanki devizatartalék csökkenésével jár együtt, különösen fontos volt, hogy az országnak ezt követően is kellően nagy devizatartaléka legyen. Emellett azt is figyelembe kellett venni, hogy az éppen forintosított hitelek kamatköltsége ne növekedjen, amit csak a forintkamatok alacsony szintje biztosíthatott. A 2012-ben megindított kamatmérséklési ciklus első fázisa 2014-ben ért véget, s ekkor vált bizonyossá a tartósan alacsony kamatkörnyezet elérése és hosszabb távon történő fennmaradása. Végül azzal a gondolattal is érdemes lehet eljátszani, hogy mi történt volna, ha korábban, ezen feltételek teljesülése nélkül történik meg a forintosítás. A befektetői elvárásoktól esetlegesen elmaradó devizatartalék kockázatosabbá tette volna Magyarországot, ami végső soron magasabb kamatokhoz és növekvő lakossági terhekhez vezetett volna, az államháztartás kiadásai-nak jelentős bővülésével.

– A monetáris politika hatásai túlmutatnak a bankrendszeren és a hitelezésen. Hogyan hat a kamatcsökkentés az állami költségvetésre?

 – A jegybanki kamatcsökkentés nemcsak a banki kondíciókra, illetve hitelkamatokra, hanem az állampapírpiaci hozamokra is hat. Rövid távon a mérséklés főként az állampapírpiaci hozamgörbe rövid végének az ereszkedését okozza. A legrövidebb hozamok szorosan követik a jegybanki irányadó ráta változását, de az MNB kamatpolitikájával kapcsolatos várakozások a hozamgörbe hosszabb részeire is hatással vannak. A hosszú hozamokat a hiteles monetáris politika, a tartósan alacsony jegybanki alapkamat és a horgonyzott inflációs várakozások képesek csökkenteni, ezek most mind teljesülnek. Az állampapírok hozamának apadása pedig közvetlenül az állami kamatkiadások csökkenését okozza. Először a változó kamatozású és a rövid lejáratú állampapírok árazódnak át az új, alacsonyabb hozamszintre, amit a hosszabb papírok átárazódása követ, míg végül mintegy tíz év alatt közel a teljes adósságra az alacsonyabb hozamokat kell fizetnie az államnak.

– Mekkora lehetett ez a hatás? Mennyivel mérséklődtek az állami kamatkiadások?

 – A jegybanki alapkamat 7-ről 0,9 százalékra csökkentése és az MNB önfinanszírozási programja nagymértékben hozzájárult az állampapírpiaci hozamok eséséhez. 2012. augusztus vége óta a rövid hozamok átlagosan mintegy 660, a hosszúak 470 bázisponttal apadtak. Az állami kamatkiadások ezzel párhuzamosan 2012 közepe óta dinamikusan mérséklődnek. A kamatkiadások 2013 és 2017 között a GDP 4,3 százalékáról 2,6-re csökkentek, ami forintra átszámolva csak az idén mintegy 600 milliárd forint megtakarítást jelent. A kamatkiadások zsugorodásának a kezdete óta összesen több mint 1600 milliárd forint a megtakarítás ahhoz képest, mint ha a korábbi nagy költségek fennmaradtak volna. A kamatkiadások csökkenése pedig lassabb ütemben ugyan, de a következő években is folytatódik, mivel az államadósságon belül fokozatosan cserélődnek le a nagyobb hozamú állampapírok a kisebb hozamúakra.

– Mindig azzal érvel az MNB, hogy nincs árfolyamcélja. Ugyanakkor szakértők szerint arra játszik, hogy gyengüljön a hazai fizetőeszköz. Miért érdekelt a központi bank a gyenge forintban?

 – Az MNB – törvényben rögzített – elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, egyszerűbben mondva az inflációs cél elérése. A Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja. A mindenkori kereslet-kínálati viszonyok alakítják az árfolyamot, annak változása az intézmény monetáris politikáját csak közvetve, az inflációra és a reálgazdaságra gyakorolt hatásán keresztül érinti.

– Visszatérnék az árfolyamra: ha eurónk lenne, nem merülne fel probléma vele kapcsolatban. Miért nem kardoskodik az MNB a közös pénz bevezetése mellett?

 – Magyarország euróövezethez csatlakozása sokkal komplexebb folyamat, kizárólag a fix árfolyam melletti érv miatt nem szabad megtenni. Átfogó költség-haszon elemzés alapján kell tudnunk biztosan kimondani, hogy minden lehetséges tényezőt figyelembe véve egyértelműen több az előnye, mint a hátránya. Ez az elemzés a 2000-es évek elején nagyon másképpen nézett ki, mint napjainkban. A belépéssel kapcsolatban az utóbbi években vegyesebbé vált a kép, ebben kiemelkedő szerepet játszanak a válságkezelés hazai és euróövezeti tapasztalatai. A krízis előtt elsősorban az volt a kérdés, hogy „érett-e” a magyar gazdaság a monetáris unión belüli helytállásra, a számunkra előnyös részvételre. A csatlakozáshoz szükséges konvergenciakritériumoknak a 2000-es évek felelőtlen költségvetési politikája és a növekvő eladósodás miatt egyértelműen nem tudtunk megfelelni. Ugyanakkor részben éppen a válság
miatt végbement alkalmazkodás következtében a hazai gazdaság az ún. maastrichti konvergenciakritériumok döntő részét stabilan teljesíti. Mindemellett mára a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott, hogy az egységes valutaövezetben hasonló fejlettségű országok vegyenek részt. Ez kimondottan fontos Magyarország esetében is, így elengedhetetlen a belépés előtti úgynevezett reálkonvergencia, tehát az, hogy az egy főre jutó GDP az EU-s szintre emelkedjen, még az euró bevezetése előtt.

– Az elmúlt hetekben lehetett olvasni arról, hogy ön azon jegybanki dolgozók egyike, akik részt vesznek a Pallas Athéné alapítványoknak a Pécsi Tudományegyetemmel közös geopolitikai doktori programjában. Közgazdasági munkája során hogyan hasznosítja az ott hallottakat? Esetleg a bőkezű ösztöndíj is szerepet játszott a szakválasztásában?

– Sok éve dolgozom a gazdaság- és monetáris politikai döntéshozatal közvetlen közelében. Ez idő alatt számos alkalommal láttam a globális geopolitikai viszonyok és folyamatok hatását a gazdaságpolitika mozgásterére, valamint a határozatokra. A geopolitikai és geoökonómiai összefüggések mélyebb megértése a személyes érdeklődésemen túl is hasznos tudást jelent a mai komplex gazdasági-pénzügyi rendszerekben való eligazodásban. Azt a valótlan híresztelést azonban ezúton is a leghatározottabban visszautasítom, hogy az ösztöndíj motivált volna a doktori képzésben való részvételre: erről ugyanis lemondtam, így sem a PTE-ről, sem más forrásból nem részesülök semmilyen ösztöndíjban.

 

NÉVJEGY

  • Okleveles közgazdász, diplomáját 2004-ben szerezte a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán pénzügy szakon, aktuárius mellékszakon.
  • Szakmai pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte, 2004–2007 között elemzőként dolgozott a Bank Közgazdasági főosztálya Monetáris Stratégia osztályán. Az MNB korai nyugdíjmodelljének egyik megalkotója és elismert nyugdíjrendszer-szakértő.
  • 2007-től az Európai Központi Bankban folytatta munkáját, ahol egyes euroövezeten kívüli EU-tagállamokért felelős elemzőként ízelítőt kapott a pénzügyi válság kezeléséből.
  • 2010 novemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium Makrogazdasági főosztályát vezette és aktívan részt vett Magyarország strukturális reformprogramjának kidolgozásában, valamint az Európai Unió Gazdaságpolitikai Bizottságának (EPC) tagjaként is segítette a magyar gazdasági és pénzügyi stabilizációt.
  • 2013 márciusától a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, a Bank vezető közgazdásza.
  • 2015-ben Popovics Sándor-díjban részesült, amely 40 év alatti közgazdászok kimagasló szakmai teljesítményét ismeri el. Az Európai Központi Bank Monetáris Politikai Bizottságának (MPC) és az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának (EFC) tagja.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink