A trend öt éve tart, a cégek egyre nagyobb aránya jelöli meg a termelés bővítésének legfőbb korlátjaként a megfelelő munkaerő hiányát, jelentősen meghaladva a válság előtti szinteket is – áll az Eurostat legfrissebb ESI- (Economic Sentiment Indicator – gazdasági hangulatindex) felmérésében. Az ipari szektorban a múlt esztendő végére már tízből nyolc vállalat panaszkodott a dolgozói deficitre, míg 2013-ban még csak kettő jelölte meg a növekedés kerékkötőjeként, hogy nincs elég elérhető munkavállaló.
Elsőre talán ellentmondásnak hangzik, hogy a munkaerőhiány előmozdítja a beruházásokat, de így van: hiszen ha nincs, aki összecsavarozza, lefesse vagy éppen becsomagolja a terméket, valahogy meg kell oldani a termelés folyamatosságát, amire egy automata gépsor vagy éppen robot a kézenfekvő megoldás. Bár egy-egy ilyen befektetés több tízmillió forintba is kerülhet, a mostaninál jobb időpontot nehéz elképzelni egy hosszú távú invesztícióra. Ezzel egybecsengő megállapításra jutott a Magyar Nemzeti Bank is: egy tíz százalékponttal feszesebb munkaerőpiacon működő társaság jelentősen, átlagosan 4,4 százalékponttal több beruházást valósított meg az MNB júniusi inflációs jelentése szerint. A felívelő gazdasági ciklusnak köszönhetően van miből költeni, a még mindig alacsony kamatkörnyezet a hitelfelvételnek kedvez, és az uniós források is rendelkezésre állnak. A cégek többsége azonban nem feltétlen ezt a pozitív oldalát látja a munkaerő-deficitnek; sokan panaszkodnak arról, hogy bár volna pénzük fejlesztésre, jó pár munkafolyamathoz elengedhetetlenek a foglalkoztatottak, nélkülük leáll a termelés, nem tudják szállítani a megrendeléseket.
A beruházásokon kívül a béremelkedést is hajtja a dolgozók hiánya: egy ugyancsak tíz százalékponttal szorosabb munkapiacon működő cég alkalmazottjának átlagosan 3,6 százalékponttal volt nagyobb fizetése éves szinten a jegybank jelentése szerint. Mivel 2013 és 2017 között a feszesség szintje mintegy 30 százalékponttal emelkedett a bruttó átlagkereset ebben az időszakban megfigyelt összesen 27,5 százalékos növekedése mellett, az intézmény számításai alapján nagyjából 10,5–14,5 százalékpontnyi javulás hozható összefüggésbe az erősödő munkaerőpiaci versennyel.
Megszokhattuk, hogy általában a munkanélküliségről van szó mint széles rétegeket érintő társadalmi problémáról, ami az elszegényedés előszobájának is tekinthető. Pár éve azonban megfordult a trend, és bár iparáganként nagy a szórás, általános jelenség, hogy egyre kevesebb álláskereső jut mind több meghirdetett pozícióra. Alapvető tétel, hogy ha szűkül a kínálat, ami jelen esetben a rendelkezésre álló munkaerő, nő a vállalatok közötti verseny a még elérhető dolgozókért. Ezzel együtt megjelent egy újszerű fogalom, a fentebb említett munkaerőpiaci feszesség, amely az állástalanokra jutó üres helyek hányadosa. Tehát minél több az üres álláshely és minél kevesebb a munkanélküli, annál feszesebb a munkaerőpiac. Ebben országosan rendkívül nagyok az eltérések: ahogy az sejthető, Budapest és az északnyugati régió a leginkább érintett: a fővároson kívül főleg Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében alakult ki nagyobb feszesség: 24 és 27 közötti értékeket mutatnak. Ennek töredéke, mindössze kettő-három körüli a mutató Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szatmár-Beregben.
A tanulmány szerint a cégek nemcsak beruházásokkal vagy béremeléssel, hanem munkafolyamatok átszervezésével is reagálhatnak a dolgozók hiányára. A feszesebb munkapiaci környezetben ugyanis nehezebben tudják bővíteni a létszámot, így kézenfekvő megoldás lehet meglévő kapacitásaik intenzívebb kihasználására koncentrálni, ami jelentheti az egy foglalkoztatottra eső munkaórák számának az emelkedését is. Ezt alátámasztja, hogy egy tíz százalékponttal feszesebb munkapiacon átlagosan két százalékponttal volt nagyobb a heti ledolgozott munkaórák száma. Jellemző az is, hogy a megnövekedett terhelésért „cserébe” a vállalatok fejlesztik a munkakörülményeiket, ami ugyancsak beruházásokat generál, csakúgy, mint az élőmunka kiváltása gépekkel, robotokkal.
REKORDSZINTEN A MAGYAR ESI
A gazdasági folyamatok várható alakulását jelző hangulatindex júniusban 123 pontra, a valaha elért legmagasabb értékére emelkedett Magyarországon. Összehasonlításképp: a hazai mutató legkisebb száma ennek a fele volt 2009 márciusában. Az öt komponensből álló ESI több szektorban is csúcsot döntött itthon: a feldolgozóipari hangulatindexnek a múlt havi lett a valaha elért legnagyobb értéke, a szolgáltatóiparinak pedig a márciusi 17,9 pont volt. Szintén rekordot állított be a magyar építőipari hangulatindex júniusban 29 ponton, az előző havi 28 után. Ezzel szemben az euróövezet és az összes uniós tagállam mutatója fél éve folyamatosan csökken. Az eurózóna indexe júniusban 112,3 pont volt, ami jobb ugyan a piaci várakozásnál, de nem ad okot sok bizakodásra, hogy a decemberben mért 115,2-ről megszakítás nélkül csökkent.
