A tartósan a határokon túl munkát vállaló magyarok 2016-ban 663 millió eurót, azaz több mint 206 milliárd forintot, a GDP 0,6 százalékának megfelelő összeget küldtek az itthon maradottaknak az Eurostat friss adatai szerint. Ez 14 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi számot, s több mint három és félszerese a 2010-es 180 millió eurónak. A teljes képhez persze hozzátartoznak a Magyarországon dolgozók általi külföldre utalások, amelyek 31 milliárd forintot tettek ki, így az egyenleg 563 millió euró, 175 milliárd forint. Az uniós listán ez a hatodik helyre volt elég. A rangsor elején egyébként a bérkülönbségek miatt sok a kelet- és közép-európai ország, az éllovas pedig toronymagasan Lengyelország csaknem hárommilliárd eurós pozitív egyenlegével.
MI VAN A LISTA TÚLOLDALÁN?
Ahol a kiutalások vannak túlsúlyban, kizárólag nyugat-európai országokat találunk. Közülük is kiemelkedik Franciaország, ahonnan 10 milliárd eurót utaltak el külföldre az ott dolgozók. Nagy-Britannia 7,1 milliárddal lett szegényebb, míg Spanyolországból 6,8 milliárdot küldtek haza a magánszemélyek. A statisztikából az is kiderült, hogy tavalyelőtt 30,3 milliárd eurót utaltak az Európai Unióból harmadik országok felé, míg csaknem 10 milliárd érkezett a közösségbe, így az egyenleg mínusz 20,4 milliárd euró lett az EU-n kívüli államok javára. A hazautalások döntő részét teszik ki a bevándorlók által a származási országukba küldött összegek. Az utóbbi évek migrációs hulláma ugyanakkor nem volt számottevő hatással a kiutalásokra: a transzferek egyenlege, valamint a ki- és beutalási arányok nem sokat változtak 2011 óta.
NYUGAT-MAGYARORSZÁG „TAROL”
A külföldről hazaküldött pénzek sokféle módon hatnak a gazdaságra és ezen keresztül az egyes emberek jólétére, lehetőségeire. Fontos a földrajzi elhelyezkedés is: Magyarország esetében például Ausztria szomszédsága miatt elsősorban a nyugati részen, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében jellemző, hogy a nagyobb bérek miatt sokan ingáznak külföldre, s az ott megkeresett jövedelmet itthon költik el vagy rakják félre. Jellemző példa, hogy az esetleg szakmunkát, kékgalléros munkát végzők finanszírozzák gyermekeik továbbtanulását az ilyen módon megkeresett „pluszból”, amit a hazai fizetésükből esetleg nem tudnának előteremteni számukra. Ez a plusz nem is olyan szerény összeg. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2013 és 2016 között a munkavállalói jövedelmek évi 2,5-3 milliárd euróval (csaknem 1000 milliárd forinttal) növelték a folyó fizetési mérleg egyenlegét; ez azonban bruttó összeg, tartalmazza a külföldre fizetett adót és a határokon túli megélhetési költségeket is, így ennek kisebb része „hasznosult” valóban itthon. A kívülről érkező transzferekről még annyit, hogy a belföldön elkölthető vagyont gyarapítják, élénkítik a fogyasztást, pörgetik a gazdaságot.
TRENDI VAGY SEM?
Egy viszonylag új folyamatról van szó. A rendszerváltozás utáni évtizedben nem volt jellemző a tömeges külföldi munkavállalás, sőt a 2004-es uniós csatlakozás után is jó pár évig váratott magára a nagy kivándorlási hullám. A hazautalási adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a 2008–09-es gazdasági világválság begyűrűzése után indult meg igazán a kivándorlás, vélhetőleg a munkanélküliség miatt, majd 2011–12 során kezdett dinamikus növekedésbe a külföldi munkajövedelmek hazautalása. Ebben szerepe lehetett a magyar dolgozókat érintő utolsó uniós korlátozások 2011-es feloldásának is, például a Németországból hazaküldött jövedelmek is ezt követően kezdtek el nőni.
A tartósan külföldön dolgozók folyó átutalásainak a legnagyobb része 2012-től Németországból érkezett, a sorban Nagy-Britannia következik. Németországból 2016-ban mintegy 300 millió euró jött, Nagy-Britanniából körülbelül 200 millió. Az utánuk következő néhány államból (Svédország, Írország, Spanyolország, Olaszország) további 15-20 milliós összeget utaltak haza.
MADE IN USA
A hazautalásoknak az elmaradottabb gazdasági helyzetű országok esetében van rendkívül fontos szerepük, mivel kiegészítik az otthon maradottak jövedelmét, némileg csökkentve az egyenlőtlenségeket a fejlett és a felzárkózó államok között. A Világbank adatai szerint a külföldi munkavállalói jövedelmek és átutalások 20 százaléka az Egyesült Államokból indul, a fő célországok pedig: Mexikó, Kína és India. Az USA-t a kiutalások nagyságában a sok vendégmunkást befogadó Szaúd-Arábia és Egyesült Arab Emírségek, majd a bevándorlók egyik globális célpontja, Nagy-Britannia követi. A legnagyobb összegeket fogadó országok: India, Kína és a Fülöp-szigetek; ide érkezik a globális külföldi munkavállalói jövedelmek és átutalások csaknem 30 százaléka.
