Amint az a legtöbb vitás üggyel lenni szokott, már az előzmények pontos feltárása is több újságoldalt megtöltene, így szorítkozzunk a lényegre. Két óriási német építőipari konszern egyszerűen egyetlen fillért sem fizetett magyar beszállító partnerének. Pedig a Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezet-gyártó Zrt. (amely ma már a Hídtechnika Kft. leány-cége, miután a csoport megmentette a teljes bezárástól) egy berlini vasúti és egy az A23-as autópályán épülő hídhoz több ezer tonna acélszerkezeti elemet gyártott le. A követelés jelenleg mintegy 3 millió euró (több mint 910 millió forint).
Ez az összeg a két megrendelőnek, a Hochtief és az Eiffel nagyvállalatnak nem olyan jelentős, hogy ilyen durva üzleti etikai vétséget kövessen el – érvel Sal László, az A-Híd vezérigazgatója. Azt persze elismeri, hogy a magyar fél sem járt el eléggé körültekintően, hiszen a felszámolás szélén táncolt a két nagy szállítás idején a Ganz. Ettől függetlenül a mamutcégek a legkülönfélébb indokokkal végül a teljes felelősséget elhárították, már ami a munka és az áru ki nem fizetését illeti.
A Ganz sajnos ma már csak jogilag működik, mert kijött ugyan a felszámolásból, de mivel a német felek nem egyenlítették ki a számlát, a gyártási tevékenységet egyelőre nem sikerül újraindítani – azaz a két nagyvállalat etikátlan eljárása ütötte be az utolsó szögeket a nagy múltú Ganz Acélszerkezet-gyártó koporsójába.
A sztori a 2008-as válságig nyúlik vissza: a megrendelések jelentős visszaesése miatt bajba került Ganz-gyárnak a fenti nagy berlini megrendelés, illetve az A23-asra szállított híd ellenértéke jelentette volna a mentőövet. Miért nem láttak ebből egy fillért sem? Sal László szerint a 2009-ben Berlinbe leszállított elemeket a németek bizonyíthatóan beépítették az Ostkreuz vasúti csomópont egyik fontos hídjába, ám mégis selejtnek minősítették azokat. Talán éppen azért, hogy ne kelljen fizetni? – teszi fel a kérdést.
A magyar cég hiába számlázott ki 2009 júniusában közel 1,22 millió eurót,
a késedelmes szállításra és az „ócskavasnak” titulált minőségre hivatkozva még a Hochtief követelt egymillió eurós kártérítést. De ha ócskavas volt az áru, miért használták föl? – veti fel a szakember. Arról nem is szólva, hogy a Hochtief ellenőrizte az átvett szállítmányokat, és akkor nem emelt kifogást, csak utólag – mivel tisztában volt a Ganz helyzetével.
A másik építmény esetében a végeredményt tekintve hasonló dolog történt, csak egy másik nagy német társaság, az Eiffel Deutschland Stahltechnologie GmbH szúrt ki a bajban lévő céggel. Az A23-as autópályán, Itzehoe mellett felépült Störbrücke híd acélszerkezeteinek a gyártását és leszállítását közel 3 millió euróért vállalták, de ezt a 2082 tonna terméket sem fizették ki a németek. Arra hivatkoztak, hogy a Ganz késedelmesen szállított, holott a hídelemek terveit a megrendelő adta le késve, sőt 400 tonnával nehezebb lett az áru, ami mintegy 240 millió forinttal (800 ezer euróval) megnövelte a gyártási és szállítási költségeket. Ezt a pluszt, bár jórészt a mamutcég hibájából származott, a Ganzon akarták behajtani. Persze a gondban lévő magyar vállalat nem tudott fizetni, így a megrendelő (Sal László szerint jogellenesen) közvetlenül a magyar fuvarozónak fizetett, azaz lényegében a fuvardíjért cserébe a németek megkapták az acélárut úgy, hogy a Ganz egy fillérhez sem jutott végül az üzletből. Az Eiffellel szemben így 1,31 millió eurós igénnyel lép fel a hazai társaság.
A két követelés tehát kamatok nélkül is 2,5 millió euró feletti, a gond csak annyi, hogy a német jog szerint három éven túl elévül. S mint kiderült, a zűrben lévő cég felszámolója másként látta e követelések érvényesíthetőségét, és jogi hibák is történtek a hazai oldalon, így végül jogi úton nem sok esély maradt a Ganz számára.
Sal László vállalata ennek ellenére itthon és Németországban is minden fórumon próbálta jelezni az őket ért méltánytalanságot. Még a fővállalkozó mögött álló német állami szervek, cégek és szakemberek – például az ottani vasúttársaság, a Deutsche Bahn egy középvezetője – is belátták, hogy a nagyvállalat megsérthette az üzleti etikát a berlini híd kapcsán, de végül nem történt semmi, a nagyvállalatok pedig hallgatnak, s nagyon úgy tűnik, hogy eszük ágában sincs fizetni, sem elismerni az eredeti követelést.
Jelen állás szerint a gondban lévő magyar acélszerkezet-gyártó – részben saját hibájából a 2008-as válság idején, de – két fontos hídszerkezetet is „ajándékozott” a német polgároknak…
Borítófotó: A Störbrücke híd Itzehoe-nél. A Ganz-nak az ide beépített 2082 tonna acélszerkezetet sem fizették ki a németek
