– A Menedzserek Országos Szövetségének kétszáz felső vezető tagja van, 4000 milliárd forintos árbevételért felelnek az általuk képviselt cégek, ahol mintegy 125 ezer munkavállaló dolgozik. Mit érdemes tudni erről a szervezetről, hogyan működik?
– A tagok az első számú vezetők, akik saját jogon vesznek részt a munkában és a programokban, nem delegálnak maguk helyett senkit. Éppúgy vannak tagjaink az FMCG, a HoReCa vagy a technológia világából, így a most 26 éves szervezetünk elsődleges célja nem lehet az érdekképviselet. Fontos látni, hogy ha valaki a karrierútján a legmagasabb pozícióba jut egy vállalatnál, egyre inkább elmagányosodik, olyan problémái lesznek, amelyeket már senkivel sem tud megvitatni, sem cégen belül, sem otthon, sem pedig a versenytársaival. Itt olyan közegben vagyunk, ahol nyíltan beszélhetünk üzleti kihívásokról, a legnagyobb gondjainkról is.
– Immár második alkalommal választották meg újabb három évre. Mit gondol, miért?
– Ezt a tevékenységet meglévő vezérigazgatói állásom mellett, pro bono végzem, szabadidőmben. Az elmúlt három esztendő lényegében arról szólt, hogy láthatóvá tegyük a szervezetet; nyolcszáz megjelenést generáltunk ezen időszak alatt. A közgyűlés választotta meg velem együtt az elnökséget, úgy gondolom, hogy az elmúlt évek eredményei és a következő időszakra kidolgozott, három pillérből álló terveim miatt.
– Mi ez a három pillér?
– Az első, hogy megtartsuk azokat a szolgáltatásokat és előnyöket, amelyek a szövetség tagjai számára elérhetők. A második új dimenziók nyitása, például az, hogy aktív tagszervezetévé válunk a Menedzserek Európai Szövetségének, amellyel már tíz éve kerülgetjük egymást. Ehhez kapcsolódóan például gondolkodunk abban is, hogy egy közép-európai, valamint európai év menedzsere díjat is alapítanánk, amelyek átadóit Budapestre hoznánk. A harmadik pedig az anyagi forrásaink megerősítése, amit részben a taglétszám növelésével, részben pályázatok megcélzásával tervezünk megvalósítani. Ez persze így egymással is összefügg, mert csak akkor lesz még több tagunk, ha még több forrást tudunk érdekes és hasznos programokba fektetni – ilyenek például a klubeseményeink, összejöveteleink vagy az együttműködésünk a Fivosszal. Részt veszünk a fiatal vállalkozók mentorprogramjában, valamint a Fivosz-tagok számára ösztöndíjat is alapítottunk.
– Azt mondja, hogy meg kívánják tartani a meglévő szolgáltatásokat, azt az arculatot, amely a szervezetet jellemzi. Mi az alapvető cél és mit nyújtanak a tagok számára?
– A szövetség egy értékteremtő közösség létrehozását célzó platform, amely a tapasztalatok megosztására épül kívül és belül egyaránt. Az év menedzsere és az év fiatal menedzsere elismerést minden esztendőben mi adjuk át, és pár éve van egy életműdíjunk is. Ezen kitüntetésnek mostantól az ad még nagyobb presztízsértéket, hogy levédett fogalom, azaz ezen a néven egyedül a mi díjunk az, amely elfogadott lehet. Ez egy nívódíj; Magyarországon fontos, hogy ennek a szakmának növeljük az elismertségét, és lássuk, hogy büszkének kell lenni az eredményekre. Sajnos sokan az irigyektől való félelmükben még most is esetleg távol maradnak az ilyen megmérettetéstől. A díjazottakat – a zsűri komoly pontrendszer alapján történő előszűrése alapján – az elnökség választja ki. Természetesen ezen túlmenően vannak formális és kevésbé formális összejöveteleink, mint például az idén 25. alkalommal megrendezendő menedzserbál.
– A szervezet tagjai jelentős súlyt képviselnek Magyarországon. Mit gondolnak a munkaerőhiányról? Az ön számára mi most a legfőbb nehézség?
– Ez a legnagyobb kihívás számomra is: a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet. A Provident a harminc legnagyobb munkáltató között van ma Magyarországon. Sokféle pozíciót kínálunk, ezért amellett, hogy kevés a munkaerő, a szövetségnél azt is látjuk, hogy a több lehetőség válogatóssá és kényelmessé is tette a munkavállalók egy részét. Ahol teljesítményértékeléssel találkoznak, onnan – tisztelet a kivételnek – már állnak is tovább. A másik ilyen, mindenki számára egyformán jelentkező kihívás az egyre gyorsabban digitalizálódó, modernizálódó világ. Az, aki felveszi a versenyt és új platformokon találja meg a vevőit, új piacokat talál. Ma nincs jó vagy rossz válasz, mi inkább azt mondjuk, hogy jobban és gyorsabban tud reagálni egy-egy ilyen helyzetre az a menedzser, aki már beszélgetett velünk erről egy fórumon, ahol – együtt – előre felvázoltuk a felmerülő problémákat.
– A menedzserek szerepe egy cég versenyképességében jelentős. Mit tartanak a vezető legnagyobb értékének ennek megteremtésében?
– Abban hiszek, hogy a vezető feladata nem a számok biztosítása, hanem a rábízott emberek irányítása és motiválása. E nélkül nem megy ugyanis a cég. Az a legnagyobb értéke a vezetőnek, ha képes időről időre megújulni, fejlődni. Nyitott a kollégái tanácsaira, s olyan döntéshozói mechanizmusokat dolgoz ki, amelyekben sokféle gondolkodású ember véleményét figyelembe tudja venni. Meggyőződésem, hogy ilyenkor jobb döntések születnek. Már csak azért is, mert manapság csak a változás az, ami biztos. Sajnos sokszor az a tapasztalat, hogy az irányító egy szint után olyan megközelíthetetlenné válik, hogy már senki sem meri megmondani neki: baj van vele vagy a céggel.
– Legtöbbször szinonimaként használjuk a menedzser és a vezető szavakat, s persze óriási irodalma van a különbségtételnek. Ön mit gondol erről?
– A vezető elsődleges feladata, hogy motiváljon és csapatot építsen, míg a menedzser problémákat old meg. Röviden. Viszont a vezetőnek menedzsernek is kell lennie, mert van, amikor válságot szükséges megelőzni. Fontos, hogy ilyenkor valaki ne ragadjon bele ebbe a szerepbe. Azt is gondolom, hogy egy jó vezető el tud menni akár pár hétre vagy egy hónapra is szabadságra, mert tudja, hogy a munkatársai a távollétében is pontosan olyan jól végzik a munkájukat, mint amikor ott van.
– Az ország versenyképességi mutatói közül ön melyiket tartja ma a legmeghatározóbbnak? Milyen téren kellene fejlődnie Magyarországnak?
– A legfontosabb, hogy az iparági adók csökkentek az elmúlt időszakban. Ez nagyon jót tesz a gazdaságnak. Éppen a napokban hallottam, hogy a kiskereskedelmi forgalom a múlt évhez viszonyítva ismét óriási, 6 százalék körüli mértékben nőtt. Ezt az irányt kellene tartani. A tagjaink részéről mostanában nem hallunk panaszt, az erősödő versenyképességi mutatókat üdvözli a tagság, kedvezően nyilatkoznak az intézkedésekről. Ugyanakkor a munkaerőpiaci helyzetet valahogyan rendezni kellene, ez meglátásunk szerint az oktatással oldható meg. Éppen ezért az egyik új munkacsoportunk kifejezetten az oktatással foglalkozik.
NÉVJEGY
46 éves
A Menedzserek Országos Szövetségének negyedik éve az elnöke
A Provident Pénzügyi Zrt. vezérigazgatói posztjára 2008-ban nevezték ki
Diplomáit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen , majd MBA-diplomáját 2017-ben, a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte
Kezdetben üzletfejlesztési, operációs, majd kereskedelmi vezetőként dolgozott
Aktívan részt vesz a Brit Befektetői Fórum munkájában, valamint szorosan együttműködik a Pénzügyi Vállalkozások Országos Egyesületével is
Az MGYOSZ elnökségi tagja
A Nemzeti Kézilabda Akadémia kuratóriumi tagja
