A Magyar Nemzeti Bank éves összesítése alapján sem a lakosság, sem a vállalati szféra nem vett fel annyi hitelt a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság óta, mint a múlt esztendőben. A tendenciáról annyit, hogy tarolnak a háztartásoknak „címzett” konstrukciók. A lakáshitelek új kihelyezése a tavalyelőttinél sokkal nagyobb ütemben bővült, mintegy negyven százalékkal. Közben a személyi kölcsönök állománya megközelítőleg ötven százalékkal ugrott meg. Láthatóan nő a céges hiteltartozás is: 2017 egészében csaknem tíz százalékkal bővült a korábbi esztendő végéhez viszonyítva.
A prognózisok pedig azt jelzik: szó sincs arról, hogy megfordulna ez a folyamat, vagyis az idén is kitart a „hitelboom”.
A sokakban felmerülő kérdés jogos: messzi van még az „egészségtelen” hitelezési szint, avagy máris elértük azt?
A jegybank szakértői stábjának az összefoglalója szerint a háztartások hitelezésének hajtóereje a fentebb említett lakáshitelek és a személyi kölcsönök iránti lelkesedés. Ezen az ágon az újlakás-projektek felturbózása, valamint a CSOK töretlen népszerűsége is szerepet játszik. A vállalati szféra esetében – a törlesztéseket nem számítva ide – mintegy hatszázmilliárd forinttal több hitelt vettek fel a társas vállalkozások, s ebben kiemelt pozícióhoz jutottak a kis és közepes cégek. Az MNB témával kapcsolatos elemzése ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az új hitelkihelyezések dinamikus gyarapodása nem jelenti a teljes hitelállomány „duzzadását”, ez utóbbit ugyanis a törlesztések, követeléseladások, leírások és átértékelődések is befolyásolják. Érdemes kitérni arra is, hogy az alacsony kamatszint miatt banki betétben egyre kevesebben tartják a pénzüket. Mindössze 0,24 százalékos az átlagos kamatszint, azaz nincs abban semmi meglepő, hogy a háztartások elfordultak ettől a megtakarítási formától.
Fábián Gergely, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója kifejtette: az elmúlt év statisztikái alapján a lakossági hitelek kibocsátása továbbra is dinamikusan növekszik, és ez mind a lakáscélú, mind pedig a fogyasztási kölcsönök szegmensére igaz. A lakáshitelek éves emissziója 2017-ben már a 2008-as kibocsátás háromnegyedét érte el, azonban a 2015 óta hatályos adósságfékszabályok (jövedelem-, valamint fedezetiérték-arányos korlátok) biztosítják, hogy az új hitelciklusban a lakosság ne adósodjon el túlzottan. A fogyasztási hitelek esetében a válságot megelőző időszakban népszerű szabad felhasználású jelzálogkölcsönök emissziója rendkívül alacsony volumenben valósul meg, most az egyre kedvezőbb kamatozású személyi kölcsönök teszik ki e szegmens kétharmad részét.
A hitelkiáramlás bővülése mellett is a hitelállomány 2017-ben mindössze évi 2,4 százalékkal nőtt. Ennek oka, hogy továbbra is jelentősek a törlesztési volumenek, amelyek részben ellensúlyozzák a folyósításokat. A háztartások hitelállománya így csak tavaly állt növekvő pályára. Az MNB évi három százalék körüli bővülést vár a következő esztendőkben, mindazonáltal egy ennél intenzívebb hitelkiáramlás mellett sem kerülne a hazai háztartási szektor a GDP-hez viszonyítva túlzott eladósodásba. A jövőbeli (elsősorban a kamat-) kockázatok kezeléséhez azonban fontos a hosszabb távú biztonságot jelentő rögzített kamatozású hitelek térnyerése. Ennek elősegítésére az MNB a múlt évben elindította a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelt, amely decemberre már az új lakáshitel-szerződések 19 százalékát adta.
A vállalati és ezen belül a kkv-hitelezés éves bővülése is elérte 2017-ben a jegybank által fenntarthatónak tartott 5–10 százalékos sávot, s ez a dinamika a Növekedési Hitelprogram kivezetését követően is fennmaradt. Az előrejelzési horizonton szintén jelentős bővülést vár az MNB, ez azonban szintén nem vezet a hitelrés záródásához, ugyancsak ciklikusan túlzott eladósodáshoz – húzta alá az intézmény illetékese.
David Moucheron, a K&H Bank vezérigazgatója egy lapinterjúban kifejtette: a bankok gyakran abba a hibába esnek, hogy lerövidül a memóriájuk és elfelejtik a válsághoz vezető történéseket. Ez ellen ők konzisztens kockázatvállalással védekeznek.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint a tavalyi jelentős hitelnövekedést célszerű tágabb összefüggésben értelmezni. Noha a felfutás nem 2017-ben kezdődött – a lakossági hitelkihelyezés 2012-ben érte el a mélypontját, a vállalati pedig 2015-ben –, a volumenek még mindig messze vannak a válság előttitől (például az új lakossági hitelezés a felét sem érte el tavaly a krízisbe torkolló 2008-as évinek). „A dinamikus bővülés részben éppen az alacsony bázisadatok miatt van. Az eladósodottság mértéke szintén jóval kisebb a krízis előttinél. A gazdasági gyarapodáshoz, a beruházásokhoz, a technológiai fejlődéshez a vállalati szektornak még több hitelre van szüksége, mint ahogy a lakosságnak is az életkörülmények javításához, az ingatlanállomány modernizálásához. Véleményem szerint a hitelnövekedés a következő években velünk marad. Hogy mennyit tanult az ország a saját hibáiból, az mutatja majd meg, hogy a következő válság milyen mély és tartós lesz – de ez a távolabbi jövőben várható csak” – tette hozzá a közgazdász.
