Tömegek vannak, amelyek a Baltikumban az orosz hadseregtől, Nyugat-Európában pedig a terrorcselekményektől tartanak – az efféle félelmek pedig mindig csilingelő euróhalmokat jelentenek a fegyverkereskedőknek. Az öreg kontinensen a piaci szereplők figyelme most főleg a német piacra összpontosul: a régióban nincs még egy olyan ország, ahol a háztartásokban ennyi lőfegyver lenne felhalmozva. Összesen több mint öt és fél millió pisztolyról és puskáról beszélhetünk. S ez csak a jéghegy csúcsa. A szigorú fegyvertartási törvények miatt a vásárlók többsége megkerüli a szabályokat. Németországban az illegálisan tartott harci eszközök száma egyes becslések szerint a 20 milliót is elérheti. A fegyverkezési trend a Reuters jelentése szerint a kontinens jó részét már elérte. „Persze senki sem jön be a boltba azzal a felkiáltással, hogy a brüsszeli vagy a párizsi akciók miatt akar egy revolvert. De látható, hogy a terrortámadások óta az emberek sebezhetőbbnek érzik magukat” – mondja Daniel Wyss, a Svájci Fegyverforgalmazók Szövetségének az elnöke.
Meglepő, de az Európai Uniónak erről a területről nincsenek átfogó, naprakész adatai. Az uralkodó tendenciákat csak a helyi statisztikákból lehet kiolvasni. Ezekből megtudható, hogy Csehországban például a múlt év elején hatezerről háromszázezerre nőtt a fegyvertartók száma. Ebben az is közrejátszhatott, hogy maga a köztársasági elnök, Miloš Zeman is azt mondta: a terrorveszély árnyékában jobb, ha a lakosság hozzá tud férni néhány hadi eszközhöz. Az Európai Parlament azonban, úgy tűnik, más állásponton van: a testület épp márciusban hagyott jóvá egy szabályozást, amely szigorúbb feltételekhez köti a tartási engedélyek kibocsátását.
Napóleonnal is üzleteltek
Az unióban a kézifegyvergyártást három óriás uralja. A legrégibb szereplő székhelye az olasz Alpok tövében, Bresciában van. A festői környezetben a Beretta család immár 15 generációt átívelően vezeti a nevüket viselő céget. A régi időkben elhíresültek arról, hogy ha üzletről volt szó, a hazafiasságukat is hajlandók voltak háttérbe szorítani: amikor Napóleon megtámadta Velencét, portékájukkal a biztos győztest, a francia hadvezért látták el.
A lassan 500 éves vállalatnak, mint minden nagy európai szereplőnek, az EU túl kicsi. Hiába nőnek az eladások, még mindig alig több mint 80 millió fegyver van az uniós állampolgároknál, miközben az Egyesült Államokban ez a szám már a 360 milliót is átlépte. A jelenlegi cégvezér, Franco Gussalli Beretta apja volt az, aki megtette a nagy lépést, és 1977-ben vállalatával megjelent az Egyesült Államokban is. Az üzlet a tengerentúlon azóta olyan jól megy, hogy Nashville közelében épp most húznak fel egy új üzemet, amely évente 500 ezer új fegyvert gyárt majd.
Nagy ellenfelük, a Sig Sauer azonban egyre jobban szorongatja őket: a Beretta 30 éven át látta el pisztolyaival az amerikai hadsereget, a Pentagon azonban az idén átpártolt a német versenytárshoz. A tízéves szerződés nem kevesebb mint 580 millió dolláros (166 milliárd forintos). Egyes elemzők szerint a váltás mellett szólt, hogy a németek P320-as modellje csak 207 dollárt (mintegy 60 ezer forintot) kóstál, vagyis több mint 50 dollárral olcsóbb a Beretta M9-esénél.
Egyébként a Sig Sauer gyökerei is messzire nyúlnak: a XIX. században alakult vállalat eredetileg a svájci hadsereget látta el puskákkal. Viszont az 1970-es években bajba kerültek, amikor a helyi kormányzat szigorítani kezdte a fegyverek exportálását. Ahhoz, hogy ne térjenek le a növekedési pályájukról, össze kellett olvadniuk egy külföldi céggel: az akkor csak Signek nevezett svájci cég így kelt frigyre a német Sauerrel.
Az eckernfördei központot pár éve azonban komoly botrány rázta meg: kiderült, hogy az amerikai leányvállalaton keresztül megkerülték a szigorú európai exportelőírásokat, és az áruikat feketelistára tett országokban, például Kolumbiában adták el. Azóta Németországban teljesen eltiltották őket a hadi eszközök kivitelétől. Ezért ma már kénytelenek főleg az amerikai gyárukra támaszkodni. Az évi közel 477 ezer lőfegyvert gyártó New Hampshire-i üzemüket egyébként még Trump elnök fiai – Eric és az ifjabb Donald – is felkeresték.
Az öreg kontinens harmadik nagy szereplője, a Glock is igyekszik jó viszonyt ápolni az elnöki családdal. Az amerikai leányvállalatuk egyébként is híres a céges bulijairól. Egy exrendőr elmondása szerint a cég smyrnai központjában sokan életük legszebb pillanatait töltötték el: „A meghívottak pezsgőt ihattak, a város legjobb sztriptízbárjában feküdhettek le a lányokkal – ezt az élményt nem felejted el, amikor mondjuk választani kell a Glock és a Smith & Wesson között” – meséli. Az osztrák cég egyébként a különleges alakulatokat és a rendőrségeket legalább 48 országban látja el fegyverekkel.
Keleten a helyzet változó
Közben a mi térségünkben is beindult némi mozgolódás. Alaposan meg is lepte a szakértőket, amikor tavaly a Guardian jelentése nyomán kiderült, hogy az elmúlt években Pozsony, Belgrád és Szófia valóságos fegyverelosztó központtá vált. Mint az Amnesty International fegyver-ellenőrzési szakértője, Patrick Wilcken rámutatott, Kelet-Európából tömegével kerültek ki a kézifegyverek a szír konfliktus résztvevőihez. Az 1,2 milliárd eurónyi (közel 373 milliárd forint) hadianyag gyakran fű alatt jutott el a Közel-Keletre. Az érintett kormányok pedig eleinte még a szállítások tényét is tagadták (Halálos iram – Figyelő, 2016/47. szám).
Bár Magyarországon egyelőre nincsenek nagy fegyvergyárak, az építésük támogatására már megvan a szándék. A kormány ugyanis azt szeretné, ha ez a szegmens húzóágazattá válna. Konkrét lépésekre azonban még nem került sor. Egyelőre a tervezésnél tartanak. Az ágazat újjáélesztéséhez szükséges tételek várhatóan a jövő évi költségvetésben jelennek meg először.
