Az egyik Budapest környéki áruházláncban osztrák vajat árulnak, 250 gramm 699 forintba kerül. Ha nem csal az emlékezetem, ugyanennek a terméknek az ára 380-400-ról nagyjából két éve ugrott egyszer csak 600 forintra. A vaj drágulása kapcsán a szakemberek mindig a világpiacra hivatkoznak, én viszont inkább világméretű összeesküvésre gyanakszom, különösen, amikor a pénztárhoz érek. Egy hétre általában három 250 grammos kiszerelést veszek. A vaj esetében hiába veszem a magyart, mert az is ugyanolyan drága, mint az import, ha éppen nem kerül többe, a minőségről meg most inkább ne is beszéljünk. Egy gyors – nem teljes körű – fogyasztói felmérés szerint a 200 grammos vajak közül a dán Lurpak bizonyult a legdrágábbnak, csaknem 800 forintot kóstál. A 100 grammos kiszerelésűek között ugyanakkor a legmagasabb árú, több mint 300 forintos termék éppen a Magyar vaj volt. Ezt ugyanúgy nem értem, mint azt, hogy miért olcsóbb idehaza a dél-amerikai panírozott hal, mint itthon egy halastó mellé épült feldolgozóban készült hazai termék. Idekívánkozik, hogy a vaj magyar és német, kilogrammonként 1400 forint körüli feldolgozói értékesítési árszintje az elmúlt hét évben csak tavaly decemberben „találkozott”. Ami azt jelenti, hogy addig a német áru – a lengyellel és az új-zélandival együtt – jóval olcsóbb volt, mint a hazai. A világ legkoncentráltabb tehenészeteire joggal büszke Magyarország tejtermelési produktivitása persze 4 százaléka az uniós tízek között a hatékonysági listát vezető Észtországénak. Ennek ellenére az itthoni szarvasmarha-állomány a tejpiaci válságra fittyet hányva tovább tudott növekedni! Persze nem a vaj miatt, mert nálunk nem divat a fogyasztása, annak ellenére sem, hogy ez a termék világszerte a reneszánszát éli.
Egy magyar ember átlagosan 1,3-1,4 kilogrammot vesz magához éves szinten, míg az EU-s átlagfogyasztás 3,8 kilogramm. De a franciák például – a még meleg, reggeli croissant-oknak köszönhetően is – egy esztendő alatt nagyjából 8 kilogramm vajat esznek meg. Van tehát hová fejlődnünk – mondhatnánk –, legalábbis a vajpusztítást tekintve. Kérdés: tudunk-e ilyen árakkal? Mi az az árszint, amely már a helyettesítő termékek – például a margarin – irányába mozdítja a fogyasztót? A bevezetőben említett vaj már a nyáron is ennyibe került, amikor a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács részéről azt lehetett hallani, hogy az elmúlt három évben egyértelmű javulás tapasztalható a magyarországi tejiparban, ugyanis a hazai tejtermelés 2013 és 2016 között 10 százalékkal nőtt. Szinte valamennyi főbb tejtermék gyártása nőtt, a vajé hat év alatt például 54 százalékkal. Ez jó – okoskodtam –, mert ha a gyártás így megugrott, akkor az árak is normalizálódnak. A pozitív fordulatra azonban hiába vártam. A jelenlegi felállást tessék csak megszokni, mert úgy látszik, hogy ezzel most már együtt kell élni.
A KSH adatai egy ideje már hónapról hónapra figyelmeztetnek arra, hogy vajügyben visszafordíthatatlan folyamatok történtek. Szeptemberben például az élelmiszerek ára 3,1 százalékkal emelkedett az előző évi azonos időszakhoz viszonyítva, s a vaj, vajkrém drágult a legjobban, 16,5 százalékkal (az utána következő sajt is „csak” 9,5-del). A hozzánk képest legalább négyszer annyi vajat elfogyasztó németeknél 2017 júliusában az élelmiszerárak 5,4 százalékkal nőttek éves szinten. A vajé pedig az egy esztendővel korábbihoz képest közel megduplázódott: 96,3 százalékkal emelkedett a német szövetségi statisztikai hivatal, a Destatis kimutatása szerint. A cseheknél júliusban az élelmiszerárak 5,8 százalékkal voltak magasabbak, mint egy esztendeje. A cseh statisztikai hivatal adatai alapján pedig a vaj náluk is az élelmiszerek közül a legnagyobb mértékben, 44,8 százalékkal drágult 12 hónap alatt. Az összeesküvés-elméletemet csak erősíti, hogy a vaj iránt nemcsak Európában nagy a kereslet, hanem Észak-Amerikában is, olyannyira, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO által figyelt tejtermékek árindexe éves összevetésben 42 százalékkal nőtt. A tendencia magáért beszél. Magyarországon már most tavasszal is 15 százalékos volt a legenyhébb drágulás a vaj fogyasztói piacán, a legnagyobb azonban csaknem 90 százalékos. A magyar fogyasztók számára már akkor is drága volt ez az áru. Viszont az is látszott, hogy az áremelkedés a tejpiaci folyamatok rendeződése ellenére is folytatódik. No nem azért, mert a tejválság miatt vissza kell pumpálni valamicskét az ágazatba. Persze kétségkívül ez is számít valamelyest. A vaj drágulása mögött több ok van – zúzza végül porrá dédelgetett konspirációs teóriámat Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója. Mint kifejti, az előző évhez képest alacsonyabb szintű az unió 28 tagállamának a nyerstej-felvásárlása, az EU tehénállománya ugyanis a kétéves válság után – nagyon alacsony volt a nyers tej felvásárlási ára – lecsökkent.
A fiatal állatállomány tehát hiányzik, ezen a helyzeten nem lehet gyorsan változtatni. Az európai vajtermelés is éves bázison 6 százalékot esett, miközben az uniós készletek gyakorlatilag eltűntek. Emellett Kína sok terméket vásárol Európából. A távol-keleti óriás irányába két év alatt négyszeresére nőtt a vaj exportja! Közben az igény nyugaton is erősödik. Mára az egészségügyi aggályok is eltűntek. Viszont vaj helyett van, hogy pálmaolajat használnak. Erre már Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter hívta fel a figyelmet a visegrádi négyek pozsonyi találkozóján október közepén. Úgy hírlik, a mostanában a tejtermékeket kiemelten ellenőrző Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) már talált is olyan tejfölt – egy kisebb magyar gyártó áruját –, amelyben növényi olaj volt. Bizony, ide is vezet a magas alapanyagár.
Borítófotó: Technikusok a vaj minőségét ellenőrzik. Az egyik legrégebb óta ismert tejtermék iránt nyugaton egyre nagyobb a kereslet
