Amikor 1957-ben az oklahomai Tulsa lakói időkapszula gyanánt a városhoz közel gondosan elástak egy autót, a járgány mellé némi benzint is temettek. Azt hitték, hogy amikor 2007-ben az emberek kiássák a járművet, már nem lesz olaj, és az autót a jövő emberei csak a mellékelt üzemanyaggal tudják majd beindítani. Hát ennél nagyobbat aligha tévedhettek volna. De nem az ő hibájuk. Azt a jóslatot, hogy húsz-harminc év, és a világ olajkészletei teljesen kifogynak, lassan száz éve mantrázzák a szakértők. A múlt század elején, 1919-ben, pár esztendővel a nagy kelet-texasi olajmező feltárása előtt például maga az amerikai bányaügyi hivatal vezetője, Van H. Manning szögezte le, hogy „a következő két-három év után ebben az országban az olajtermelés lassú hanyatlásnak indul”. Az ehhez hasonló prognózisokkal az utóbbi évtizedekben Dunát lehetett rekeszteni. Ezek közül az egyik legismertebbet az Amerikai Egyesült Államok Összhaderőnemi Parancsnoksága (US Joint Forces Command) rendelte meg még 2010-ben: e szerint már 2015-ben komoly, napi tízmillió hordónyi hiánynak kellett volna fellépnie az olajpiacon. Hogy ehhez képest mi történt? Abban az esztendőben napi két-hárommilliós többlet keletkezett. A parancsnokságnak egyébként két évvel azt követően sikerült ekkorát hibáznia, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség tévesen azt jósolta: pár esztendőn belül a nyakunkon lesz egy globális olajválság.
A piaci szereplők rendre elkövetik azt a hibát, hogy a jelenlegi szituációt vetítik ki a jövőre. Például az új mezők feltárásával sose számolnak. Pedig az idén is a spanyol Repsol és az amerikai Armstrong Energy akkora kőolajlelőhelyet talált az Egyesült Államokban, amire legalább harminc éve nem volt példa. Az alaszkai North Slope régióban található mező a becslések szerint 1,2 milliárd hordónyi kitermelhető könnyűolajat rejt. A munkálatok 2021-ben kezdődhetnek, és napi 120 ezer hordónyi fekete arany kitermelésével lehet számolni. Az ennél kisebb mezők feltárása pedig szinte folyamatos: alig napokkal lapzártánk előtt például a mexikói állami társaság, a Pemex jelentette be, hogy olajat találtak nem messze Veracruz városától. A másik tényező a kitermelési technológiák fejlődése: újabban például már nemcsak az amerikai olajpala, de a kanadai olajhomok is megdobta a kínálatot. A híres amerikai tudományos ismeretterjesztő Bill Nye szerint a földön annyi erőforrás található, hogy némi túlzással élve sose fogyunk ki a fosszilis üzemanyagból. Persze az ehhez hasonló kijelentések soha nem kapnak akkora hírverést, mint a negatív jóslatok: a címlapokhoz a szenzációhajhász megállapítások mindig hamarabb utat találnak.
Mivel az olajválságra egyhamar nem kerül sor, az olyan nagy piaci szereplők, mint a British Petroleum, elkezdték leépíteni a megújuló energiával foglalkozó üzletágaikat. Ezeket annak idején pont azért indították el, mert attól tartottak, hogy a fő profiljukból hamarosan nem tudnak megélni. A félelmek azonban kezdenek elpárologni. A Wood Mackenzie nevű elemzőcég úgy véli, az öt legnagyobb olajtársaság összesen százmilliárd dollárt költ fejlesztésekre, ám ennek az összegnek csak a három százaléka érinti a zöldtechnológiá-kat. A Reuters egyik friss riportja szerint pedig a befektetők között is egyre többen számolnak hosszú olajkorszakkal. Példaként a Scottish Investment Trust portfóliómenedzserét, Alasdair McKinnont említik.
A fekete arany jövője persze nagyban függ a kereslet alakulásától is: Ázsia
miatt pedig a globális mutatók valószínűleg még évtizedekig emelkednek. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (Organization of the Petroleum Exporting Countries – OPEC) szerint a mostani napi 95,4 millió hordós kereslet 2040-re 111 milliósra nő. Viszont könnyen lehet, hogy Európában és Amerikában – hála például az elektromos és a hibridautók terjedésének – még a közeljövőben elkezd csökkenni az igény.
Rendre bejárja a sajtót a hír, hogy néhány közkedvelt gyümölcs és zöldség hamarosan teljesen eltűnik a föld színéről. Az egyik közkedvelt rémhír szerint az egyre növekvő kínai kereslet, az éghajlatváltozás és a növénybetegségek miatt hamarosan nem lesz elég kakaóbab a világon, ezért csokoládéból rövid időn belül hiány lép fel. Természetesen a félelmeknek van alapjuk: a klímaváltozás csakugyan rosszat tesz a termesztésnek, de a negatív prognózisok rendszerint itt is túlzók. Már 2014-ben tragédiát vártak a piacon, ehhez képes a világpiaci kakaóárak olyan alacsony szintre estek le az idén, amihez hasonlót tíz éve nem lehetett látni. Ugyanis ebben az évben óriási kapacitástöbblet alakult ki a kakaóőrlőknél, épp azért, mert a kínai vásárlások – amelyeknek a bővülésétől a piaci összeomlást jósolták – jócskán elmaradtak a várakozásoktól.
A kávét is hiába féltjük már évek óta: a világpiaci árak 2011-től jelentősen estek. De újabban a banán kihalásától szintén divat tartani: főleg, mióta elterjedt a hír, hogy egy agresszív gombafaj, a TR4 elkezdte pusztítani az ültetvényeket. A helyzet a szokásos. Baj tényleg van, de a banán nem fog eltűnni a boltokból. Az 50-es években már történt hasonló: akkor a Gros Michel nevű fajta volt a népszerű, de miután a gyümölcsöt kiirtotta egy betegség, a termelők váltottak és áttértek a szinte mindenhol kapható Cavendishre. Ne aggódjunk: vannak banánok, amelyek immunisak a TR4-re.
DEVECSAI JÁNOS
NÉHÁNY TÉVES OLAJJÓSLAT
„Legjobb információink szerint a mostani olajkínálat legfeljebb 15 évig tarthat ki” – H. A. Stuart (1937)
„A geológusok úgy vélik, az Egyesült Államok (az olaj terén) tíz éven belül kiszáradhat” – Brandon Sun napilap (1966)
„Az amerikai olajkínálat még húsz esztendeig tart ki, a külföldi körülbelül 40-50 évig” – idézet a Bulletin of the Atomic Scientists című könyvből (1972)
„A globális olajkínálat 2010-ben tetőzik, utána csökkenésnek indul” – Index Journal (2002)
Borítófotó: Alaa Al-Marjani/Reuters
