ÁRUPIAC
A kávé jegyzése ebben az évezredben 2014-ben érte el az eddigi legmagasabb szintjét, 306,9 dollár közelében. Utoljára pedig 2005 szeptemberében járta meg azokat a mélységeket – 87,5 dollár környékét –, ahonnan az idén május végén ismét felpattant. A rövid életű rali jót tett az eléggé nyomott piacnak, azonban úgy tűnik, egyelőre nem jelent fordulatot. Az árfolyam emelkedése 105,3-ig tartott, ahol az árfolyamgrafikonokat követő kereskedők máris eladási jelzésekkel szembesültek. A jegyzés ismét abba a trendbe ütközött bele, amely 2016 novembere óta kíséri lefelé a kurzust, amely akkor 176,3 közelében tartózkodott. A piac igyekezett erőt gyűjteni az emelkedéshez, azonban a fundamentumok továbbra sem váltak kedvezővé az árfolyam-emelkedés számára. Brazíliában a fagyveszély elmúltával az időjárás továbbra is kedvező maradt, a reál stabil, a kávé értékesítése pedig ismét növekedett, így a kereskedők megint inkább az eladói oldalra csoportosultak. A kolumbiai termesztők által készített jelentés szerint májusban itt is növekedett a kiszállított kávé mennyisége. A nagy tételű kávéértékesítés pedig nyomasztóan hat a határidős árakra.
Brazília termelői igyekeznek az olcsóbb áruból is többet kihozni. Az országban egyfajta boomot él meg a kávétermesztés, amely a többi jelentős termelő számára, Nicaraguától Tanzániáig, kihívásokat jelent. A termésátlagok ugyanis csökkennek, a több termés érdekében történő nemesítés és a munkaerő költségei emelkednek. A devizaárfolyamok pedig sehol sem annyira kedvezők, mint a reálnál, ahol a leértékelődés az export malmára hajtja a vizet. A fizetőeszköz értékvesztése önmagában elegendő ösztönző a termelők számára a termelés növelésére. A Brazílián kívüli termelők jó része a New York-i ICE határidős áraival dolgozik, amely általában a termesztés költségeit sem fedezi. A növekvő veszteség és a hiteleszközökhöz való korlátozott hozzáférés egyre több termelőt ösztönöz arra, hogy felhagyjon a kávétermesztéssel. Eközben a brazil gazdák egy része azzal számol, hogy a termőterületet 2020-ban háromszorosára bővítse. A profitot visszaforgatják a termőterület növelésébe, a gépesítésbe és az öntözésre. A lendület pedig nem akar alábbhagyni. Amennyiben nem lesz kedvező az időjárás, úgy egyes felvásárlói várakozások szerint 2020-ban a fő dél-amerikai exportőr ország újabb rekordszintű termést takaríthat be, amely 70 millió zsák is lehet (egy zsák 60 kiló). Ez többek között a régebbi területek magasabb terméshozamúvá alakításával válik lehetővé, amely által a 25 zsákos hektáronkénti hozam megduplázására nyílik lehetőség.
A jó kávé pedig cukorral az igazi. Az utóbbi árfolyama május 20. óta ismét emelkedik, így lassan megtörhet a 2017 májusa óta tartó csökkenő trend. A világ legrégebbi termelője, India jelenleg gondokkal küzd. A 2019/20-as termés körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb lesz a megelőző évinél, mivel a fontos termőterületeket aszály sújtja. A terméscsökkenés enyhítheti a cukorfeldolgozó ágazatra nehezedő nyomást, az exportárak pedig emelkedhetnek az elmúlt évi 20 százalékos csökkenés után a részben az Indiából támogatott áron szállított cukornak köszönhetően. A világ második legnagyobb termelője a 2019/20-as idényben 28-29 millió tonnát takaríthat be a legfinomabb édesítőből, szemben az idei 33 millió tonnával az egyik indiai cukoripari szakmai szervezet (NFCSF) várakozásai szerint. Az indiaiak kétségbeesetten várták a késői monszunesőzéseket, mivel a hőhullám közepette az ivóvíz biztosítása is komoly nehézségeket okoz. Mahárástra nyugati államában a 2019/20-as gazdasági évben betakarítandó náddal ültetett földterület 28 százalékkal zsugorodott az előző évhez képest. Az ország második legnagyobb cukortermelő területe a következő szezonban 6,5 millió tonnát termelhet, ami 39,2 százalékkal marad el az ideitől a tartomány tisztségviselőinek becslései szerint. Június 10-e környékén a késői monszun csapadéka rendszerint már beborítja a fő termőterületek ültetvényeit, az esőzés azonban az idén késett. Mivel a csapadékhiány bizonyos területeken a szarvasmarhák takarmányának hiányát okozza, egyes termelők a cukornádat takarmányozási célra is értékesítik. Az elmúlt évek növekvő cukortermelése Indiában politikai kérdés is, mivel a nyomott belföldi árak nem teszik lehetővé, hogy a feldolgozóüzemek elegendő pénzt fizessenek a termelőknek. A kormányzat, annak érdekében, hogy csökkentse a felhalmozódó készleteket, igyekszik ösztönözni az exportot. A 2018/19-es termésből 5 millió tonnát terveznek külföldön értékesíteni. A várhatóan alacsonyabb termés ellenére Indiának még a következő évadban is exportálnia kell a cukrot, mivel az elmúlt két évben bőséges készletek halmozódtak fel. Az Indian Sugar Mills Association (ISMA) adatai szerint a készletek a következő szezon elejére további 14,7 millió tonnával nőhetnek, ami 37,4 százalékos emelkedést jelent az előző időszakhoz képest, így várhatóan a kormányzati támogatások is fennmaradnak, ez pedig a világpiaci árakat ismét nyomás alá helyezheti.
A kakaó emelkedéssel kezdte a júniust. Ghána és Elefántcsontpart termelői felfüggesztették a 2020/21-es termés értékesítését a legalacsonyabb ár kialakításáról és alkalmazásáról szóló tárgyalások következő állomásáig. A termelők által elvárt legalacsonyabb ár 2300 euró lenne tonnánként. Az elmúlt években a termelők szerint a felvásárlók alakították az árakat, ezért a Ghana Cocoa Board elnöke történelminek nevezte, hogy az árat a felvásárlók elfogadhatják, azonban július 3-án újabb egyeztetésre van szükség ezzel kapcsolatban. Elefántcsontparton az állam által meghatározott ár 1,24 euró kilogrammonként, de a valós ár csak 76 eurócent és 1,06 euró között mozog a piacon, miközben itt a termelők 1,51 eurós árat tartanának elfogadhatónak. A kakaóárak 2016–2017-es csökkenése mindkét országban válságot teremtett a mezőgazdasági termelők számára, így az árképzésről szóló megállapodás vélhetően más kérdések megoldását is segítené. A két államnak jobb az alkupozíciója együtt, de ha a felvásárlók elfogadják a magasabb árat, akkor más országok is láthatják, hogy a kakaótermelés jövedelmezőbb, és ez még nagyobb versenyt teremthet.
