Miért volt szükség a keleti után a déli nyitásra?
– Úgy vélem, az utóbbi létjogosultsága is egyértelmű. A külpolitika és a külgazdasági politika legfontosabb mércéje a nemzeti érdek képviselete és a legnagyobb hatékonyság elérése. Ha ezen a szemüvegen keresztül tekintünk a déli nyitás célországaira, akkor azt láthatjuk, hogy adott az afrikai és a latin-amerikai régió, amely az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, s a további modernizációhoz, növekedéshez számos iparágban tudja hasznosítani a magyar technológiákat, szakértelmet. Nekünk jelen esetben a hazai vállalatok érdekeit kell képviselnünk, így kézenfekvő, hogy minden szükséges eszközzel elősegítjük a piacszerzésüket.
– Lehet már látni valamit a magyar lépésekből?
– Azt fontos leszögezni, hogy az uniós államok – kiváltképp Franciaország és Németország – jelentős erőforrásokat fordítanak cégeik piacszerzésére ezekben a térségekben, és akkor Kínáról vagy az Amerikai Egyesült Államokról még nem is beszéltünk. Tehát nagy a verseny, ezért a legfontosabb feladatunk, hogy kiépítsük azokat a hídfőállásokat, amelyek mentén biztosítani tudjuk a magyar termékek, szolgáltatások és technológiák képviseletét, megismertetését. Az elmúlt időszakban egyfelől feltérképeztük a déli régiók piacaiban rejlő üzleti lehetőségeket, másfelől szoros kapcsolatokat építettünk ki helyi állami és üzleti szereplőkkel. Ezen tevékenységek képezik munkánk alapját, hiszen így tudjuk biztosítani a magyar társaságoknak azokat az eszközöket, amelyekkel valódi sikereket realizálhatnak a külpiacokon.
– Miben különbözik a keleti és a déli piac?
– Teljesen mások, mégis hasonlók. Kü-
-lönbözők, hiszen egy-egy országban eltérő kihívások megoldására keresik a válaszokat. Viszont hasonlók abban az értelemben, hogy fejlődő piacokról van szó, amelyek a fenntartható növekedéshez, a modernizációhoz igénylik a fejlett technológiákat, az európai minőséget és szakértelmet. Mind a keleti, mind a déli térségekben jellemző törekvés, hogy csökkenteni kívánják az importot azáltal, hogy megteremtik maguk számára a saját technológiát a különböző termékek előállításához – ez legfőképpen a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra vonatkozik. De például a vízgazdálkodás is egy olyan szegmens, amely valamennyi fejlődő államban üzleti lehetőségeket rejt a magyar vállalatok számára. Sokszor a víz tisztaságával van gond, másutt az éltető folyadékhoz való hozzáférés jelent kihívást, vagy épp annak hatékony felhasználásához keresik a külföldi megoldásokat.
– Melyek azok az országok, ahol sikeresebb a kapcsolatteremtés?
– Egy hosszú út elején járunk, tekintettel arra, hogy a déli nyitást 2015-ben hirdette meg a magyar kormány. Mindenesetre azt gondolom, hogy az elmúlt mintegy két évben hatékony lépéseket tettünk. Ezt a számok is bizonyítják, hiszen például a latin-amerikai régióba irányuló exportunk közel 20 százalékkal bővült 2014–16 között, a múlt évben több mint 330 milliárd forintot tett ki.
Tehát az eredmények jönnek, és azt gondolom, hogy néhány esztendőn belül még látványosabb sikereket tudunk elérni a déli területeken. Ehhez időre van szükség, hiszen Latin-Amerikában és Afrikában is az üzleti kultúrát a nyugatitól jelentősen eltérő mechanizmusok jellemzik.
– Milyen nehézségeket kell még leküzdeni?
– Kolumbiában például akkor tudtuk elkezdeni a munkát, amikor elindult a békefolyamat a kormány és a gerillaszervezetek között, amely azóta konkrét békekötést eredményezett, az évtizedes konfliktus lezárását. Bogotá nagyszabású fejlesztési programokat indított a viszály sújtotta vidéki területeken, elsősorban kórházakra, agrártechnológiai megoldásokra van szükség. Itt komoly szerephez juthatnak a magyar cégek, de ahhoz, hogy ilyen projektekben egyáltalán felmerüljön a részvételünk, személyes jelenlétre, a magyar társaságok pozicionálására, kapcsolatokra van szükség. Helyi kereskedőházaink révén minden szükséges szakmai támogatást megadunk a vállalatoknak – például piaci információkat nyújtunk, tárgyalásokat szervezünk, felkutatjuk a potenciális üzleti partnereket, s akár a konkrét ügyletekhez kapcsolódóan is tanácsadást biztosítunk.
– Milyen termékkör jöhet szóba Afrika, illetve Dél-Amerika kapcsán?
– Nagy érdeklődésre tartanak számot az informatikai és orvostechnikai műszerek. Kolumbiában például az egyik legdinamikusabban fejlődő üzleti vonal az adatbiztonsághoz kapcsolódó informatikai fejlesztés. De egész Latin-Amerikában komoly lehetőségek nyílnak a vízgazdálkodási technológiák előtt is. Afrikában régiónként eltérő, hogy mely iparágakban lehetnek eredményesek a magyar cégek. A szubszaharai térség legtöbb országában még csak a közelmúltban kezdődött meg a modern, nyugati mintájú intézményrendszer kiépítése, a gazdasági modernizáció folyamata, így alapvetően a népesség-nyilvántartási, adóbeszedési struktúrák, banki szolgáltatások területeinek és az energetikai infrastruktúrának a korszerűsítése kínál üzleti lehetőségeket, de ezen túlmenően az egészségipar, a mezőgazdaság, valamint a környezetipar szegmenseiben is számíthatnak külpiaci sikerekre a hazai vállalatok. Az észak-afrikai régióban Magyarország megítélése rendkívül kedvező, köszönhetően az 1970–80-as években megvalósított közös gazdasági, elsősorban energetikai és infrastrukturális együttműködéseknek, ami vállalkozásaink piacra lépését is elősegíti. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy globálisan nem mennyiségben és árban kell versenyeznünk, hanem kiváló minőséget szükséges kínálnunk és márkát pozicionálnunk.
– Ez mit jelent?
– Az Áldomásra gondoltam. A közösségi márka elindításával arra kerestük a megoldást, hogy miként lehet elősegíteni a prémium kategóriás magyar élelmiszerek bel- és külpiaci bevezetését, hiszen a legtöbb hazai élelmiszer-feldolgozó számára kihívást jelent egy brand felépítése, pozicionálása és piacra juttatása. Természetesen mi sem tudunk 60-70 márkát ismertté tenni a világ számos országában. Egyet, amely tömöríti a legkiválóbb magyar élelmiszereket, viszont igen – ez az Áldomás.
NÉVJEGY
Közgazdászként és projektmenedzserként diplomázott a budapesti International Business Schoolon és a Corvinus Egyetemen
Pályafutását az Innostart Alapítványnál kezdte, egy időben a Nemzetgazdasági Minisztérium zöldgazdaság-fejlesztési főosztályának a főmunkatársa volt
A Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatójának 2015. április 3-án nevezték ki
