Magyarország mezőgazdasága a kivitel terén nem áll túl jól: az élelmiszer-gazdaság exportjában a feldolgozott termékek aránya az EU28 tagjaira jellemző átlagos értéknél 10 százalékponttal alacsonyabb. Ez a lemaradás persze összefügg a versenyképességi problémákkal és a technológiai beruházások elmaradásával.
A baromfiágazat teljes termékpályáira kidolgozott fejlesztési terv szerint például a felzárkózáshoz mintegy 280 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség 2016–20 között. Pedig ez a szektor az egyedüli élelmiszeripari szakágazat, amely támogatás nélkül is megáll a lábán.
Üdítő kivételek persze mindenütt vannak: a karcagi Fülöp agrármérnök házaspár fagyasztott zöldség-gyümölcs termékeit túlnyomórészt a külpiacokon értékesítő AgroSprint Kft. ma már több mint 35 országgal van kereskedelmi kapcsolatban. De ők nemcsak a technológiát fejlesztik, hanem innovatívak is, és a kimagasló kevesek közé tartoznak. Általánosabb, hogy a tömegáruknál az elmaradt technológia, a márkázott, minőségi élelmiszereknél pedig „az innovációs készség gyengesége” miatt a cégek nehezen találnak kül-pia-cot, miközben a szektor piackutatási és marketingtevékenysége is hagy némi kívánnivalót maga után. A védjegyekben és földrajzi árujelzőkben jelentős jogi, marketing- és támogatási lehetőségek rejlenek, ezeket azonban eléggé költséges bevezetni a határokon túl. Éppen ezért indult el a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. segédletével az átfogó jellegű Áldomás „ernyőmárka”. Egyelőre azonban ennek sikereiről sem lehet hallani.
Míg mi a kitörési pontokat keressük, az EU a harmadik országok felé nagyobb arányban exportál feldolgozott élelmiszereket. Ennek oka is egyszerű: a távolabbi piacokra olyan termékeket érdemes eladni, amelyek magasabb értékébe „belefér” a nagyobb szállítási költség. Egy nagy baromfis cég tulajdonos-ügyvezetője szerint konténerben a Távol-Kelet egy-egy célpiacára sokszor még kifizetődőbb is kijuttatni a nem márkás, csak éppen az ottani fogyasztók ízlése szerint előkészített árut, mint Magyarország egyik feléből a másikba eladni a kommersz produktumot.
Szakértők úgy vélik, a helyzet azért ennél árnyaltabb. Az viszont biztos, hogy az EU-csatlakozás hatására ugyan megélénkült az élelmiszer-gazdasági külkereskedelem, ám a kivitel és főként a behozatal uniócentrikussá vált. A közösség kereskedelempolitikai törekvéseiből persze Magyarország is profitált, különösen 2010 után, ekkortól nőtt ugyanis egyre inkább a harmadik országokba irányuló hazai export.
A magyar kivitel termékszerkezetére azonban kedvezőtlenül hatottak az uniós folyamatok. Magyarország főleg a mezőgazdasági alapanyagok – leginkább gabonafélék, olajnövények –, valamint az elsődlegesen feldolgozott húsáruk kivitelére „specializálódott”. A magasan feldolgozott élelmiszerek aránya a külpiaci értékesítésben viszont – egy-két termékcsoportot leszámítva – visszaesett 1995 és 2015 között.
Időközben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy változtatni kell a szektor exportértékesítési gyakorlatán. Az ezzel kapcsolatos munka el is kezdődött. Ugyanakkor évekig is eltart, mire sikerül áttörést elérni egy-egy új piacon, ráadásul figyelemmel kell lenni arra is, hogy bizonyos konkurens országok – például Ukrajna – egyes hagyományosnak tekintett gabonaértékesítési célállomásainkon már át is vették a magyar exportőrök helyét.
Mivel az uniós piac eléggé telített, sokáig úgy tűnt, hogy elsősorban a szovjet utódállamok felé érdemes nyitnunk. A térség előnye ugyanis, hogy nagy a kereslet az agrár- és élelmiszertermékekre, ám viszonylag nehezen megközelíthetők a nyugati beszállítók számára, mert – elsősorban Oroszországban – számos nem vámjellegű intézkedés akadályozza az oda történő szállítást. Ezenkívül az ukrán–orosz konfliktus és az annak nyomán bevezetett szankciók bizonytalan ideig korlátozzák az exportlehetőségeket.
Ígéretes célpiacnak számít a Közel- és Távol-Kelet, Afrika, valamint az amerikai térség is. A nyitás eddig a több dinamikusan növekvő országot magában foglaló távol-keleti régióban a leglátványosabb. Vonzó célpontnak számít például Szingapúr, Tajvan, Malajzia és Vietnam. Látszik, hogy arrafelé előny lehet az uniós tagság, s bár a földrajzi távolság jelentős, az értékes, nagy mennyiségben rendelkezésre álló, kevésbé romló termékeknek – például a magyar sertésnek és baromfihúsnak – ott lehet piacuk. A közel-keleti országok – néhány kivételtől eltekintve – szintén növekvő GDP-vel, bővülő fizetőképes kereslettel rendelkeznek, miközben a térség kevésbé alkalmas a mezőgazdasági művelésre, ezért jó felvevőpiacai lehetnek az agrár- és élelmiszertermékeknek. A politikai instabilitás és a fegyveres konfliktusok azonban több idesorolható ország vonatkozásában is gátolják a kivitelt. A további régiók jelentősége Magyarország számára jelenleg elenyésző, illetve Afrika és az amerikai térség piaca még kiaknázatlan. A fekete kontinens kemény dió, mert bár az északi és a déli országokban ígéretes a gazdasági növekedési potenciál, a fizetőképes kereslet többnyire nagyon gyenge. A külkereskedelmi kockázat és a korrupció foka pedig magas, gyakoriak a háborús konfliktusok, emellett az infrastruktúra hiánya miatt a szállítás és a hűtőlánc betartása is komoly kihívás.
Pedig fontos, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság az EU-n kívüli államok felé is nyisson. A legközelebbi potenciá-lis célpiacnak persze az unión kívüli európai országok számítanak. Például Szerbia viszonylatában a növekedés már 2010 és 2015 között is jelentős volt. A további bővülést az alapozza meg a régióban, hogy várhatóan tovább erősödik a térség EU-s integrációja, amiből elsősorban a közeli uniós országok – köztük hazánk – tudnak majd profitálni. E potenciál kiaknázásához az egyik legfontosabb lépést a logisztikai kihívások megoldása jelentheti.
Ami a többieket illeti: Svájc érett, de nem igazán növekvő célpiacnak számít, a többi „tehetős” ország – például Norvégia és Izland – pedig eddig is kisebb súllyal szerepelt a kivitelben. Viszont a jövőben náluk új és igazán keresett hungarikum lehet a magyar narancs és a füge vagy az ezekből készített dzsem és édesség – magyarázza lelkesen egy az agrártermelés finanszírozásával foglalkozó banki szakember. Hangsúlyozza, hogy ez nem vicc, hiszen a déli klíma északra tolódásával nemsokára narancsligetek nőhetnek a napsütéses hazai kertekben.
Egy most elkészült kutatás előzetes eredményei alapján a magyar élelmiszer-gazdaságnak egyébként még az EU-ban is vannak tartalékai. Annak ellenére, hogy a szektor kivitelének csaknem 85 százaléka már most is az uniós tagokba (főként Németországba és Olaszországba) irányul.
(Borítófotó: MTI/EPA)
