Drága bankjaink

Pénz beszél
Az MNB szerint nálunk a legmagasabb a bankok költségszintje, amit az ügyfelekkel fizettetnek meg. Ráadásul nagy átlagban nem túl hatékonyan vezetik a hitelintézeteket a bankárok

Meghökkentő elemzést közölt – legalábbis a magyarországi hitelintézetek vezetői számára – a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb Pénzügyi stabilitási jelentésében a 2015-ös számok alapján. Az MNB szakértői által készített összeállításból az derül ki, hogy az Európai Unióban nálunk a legdrágább a bankolás, és Magyarországon a legmagasabb a hitelintézetek költségszintje. Utóbbit a bankok a kamateredményen (kamatbevételek és -ráfordítások különbözete) igyekeznek behozni, amit az ügyfelekkel fizettetnek meg. Ráadásul nem túl eredményesen vezetik a hazai pénzintézeteket.

A jegybank témával kapcsolatos összevetése, ábrája szerint az eszközarányos – mérlegfőösszegre vetített – működési költség nálunk extrém szintre ugrott fel. Olyannyira, hogy ezen a téren „előzzük” a románokat és a lengyeleket, az eszközarányos kamateredményben pedig csak a bolgárok köröznek le bennünket.

Nagy Márton, az MNB alelnöke a Portfolio Hitelezés című konferencián a témával kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy a fentiek jelentősen megdrágítják az ügyfelek számára a bankolást. Éppen ezért a bankrendszer hatékonyságának növelése és az árverseny élénkítése most az egyik legfontosabb feladat a szektor számára. Elméletileg persze a bankadó és a tranzakciós illeték is torzíthatja a képet, ám az MNB álláspontja szerint 0,3-0,5 százalékkal csökkentenék a kiadásokat az említett tételek, vagyis a jegybanknál úgy vélik: ha kivesszük a kalapból a speciális terheket, akkor is Európa legdrágább bankrendszere a
miénk. Nagy Márton szerint ráadásul a személyi ráfordítások/mérlegfőösszeg mutató alapján is a legrosszabb helyen állunk, pedig ezt nem terhelik különadók.

Palkó István közgazdász az MNB-s statisztikával kapcsolatosan úgy vélekedett: az is árnyalja a képet, hogy az OTP esetében úgy tűnik, a teljes csoport adatai kerültek bele a statisztikába. Márpedig utóbbi költségmutatója 0,8 százalékkal volt magasabb a magyarországi alaptevékenység hasonló indexénél 2015-ben. „Becslésünk szerint az OTP esetében csak a magyar tevékenységgel számolva a bankrendszer költségrátája mintegy 0,2 százalékkal alacsonyabb lett volna, vagyis az adóterhekkel is korrigálva a – bankadót nem fizető – román hitelintézeteket 2,6 százalék körüli mutatónkkal valószínűleg már magunk mögött tudtuk volna. Nem nagy dicsőség persze, de azért mégsem a szégyenpadról lenne már szó” – emelte ki a szakértő, aki úgy tartja: összességében tehát kicsit jobb a kép, mint ahogy az az MNB jelentésében szerepel. Igaz, nem olyan nagy az eltérés a feltételezett valós helyzethez képest, mint ahogy az egyes bankok vezetőinek a Hitelezés 2017 konferencián is elhangzott reakcióiból következne. Palkó hozzátette: az MNB olyan módszertant választhatott, amely a kiugróan nagy adóterhelés és a külföldi leánybankok miatt kevésbé hatékonynak mutatja a bankszektorunkat, mint amilyen valójában. Hasonló módszertani nehézségekkel nap mint nap találkozik az ember, ami viszont a lényeget illeti, sajnos a fenti korrekciókkal sem kerülne be az európai középmezőnybe hatékonysági és költségoldali szempontból a magyar ágazat.

A jegybank szerint a megoldás egyik kulcsa a „fogyasztóbarát lakáshitelek” bevezetése, ami a fix kamatozású lakáskölcsönökön keresztül javítana valamelyest ezen a képen.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink