– A kép kedvéért töltött most sört. Melyik a kedvence?
– Márkát egy szövetség vezetőjeként nem mondhatok, nehogy megsértődjön bármelyik tag, de annyit igen, hogy én egy „lagerman” vagyok, azaz olyasvalaki, aki a lager söröket kedveli, azon belül is a pils típusúakat, amelyek enyhén kesernyések és az utóízük komlós. Magam egyébként franciaként borkultúrában nevelkedtem, így a bor előbb volt az életem része, mint a sör. Harminc éve költöztem Belgiumba, ahol is már akkor azt láttam a kiülős teraszokon, hogy hölgyek szép poharakból sört isznak. Ez addig számomra idegen kép volt, hiszen a sörfogyasztás akkoriban inkább férfias attitűdnek számított. A hölgyek ma már kifejezetten érdeklődnek a különleges „niche-termékek” és persze az alacsonyabb alkoholtartalmú sörök iránt is. Jómagam szeretem a folyékony kenyeret úgymond „appetizerként” fogyasztani, például ebéd előtt, ha tehetem, mert nem túl erős és frissítő hatású.
– A gasztronómiai párosítás a söröknél is egyre jellemzőbb. Mit gondol erről az irányról?
– Tíz évvel ezelőtt néhány ország kezdeményezésére elkezdték a különböző söröket különféle ételekkel párosítani, ahogyan azt a borokkal is tesszük. Angliában ez például egy „There is a beer for that”, azaz „Van hozzá egy sör” megmozdulás volt, melynek során az egyes kategóriákat új ízkombinációkkal tették vonzóbbá, például csirkéhez, halhoz, marhához vagy éppen csokoládéhoz való habzó nedűk kínálásával. Sokan bekapcsolódtak már ebbe kampányokkal, Magyarországon is sikeres a Sör mi több nevű kezdeményezés.
– Visszatérve a borokhoz: hogyan lesz egy borkultúrában nevelkedett emberből egy söriparban jártas szakértő és a legfontosabb európai söripari szervezet főtitkára?
– Már 15 éve ebben az ágazatban dolgozom, azelőtt meg éppen a borszektorban tevékenykedtem. Az volt a tapasztalatom, hogy a sörgyártók között sokkal erősebb az összetartás, mint a borászatok között. Úgy értem, annak ellenére, hogy versenytársak, jobban tudnak együttműködni és szolidárisak egymással. Ismerek egy olyan 25 éves történetet, hogy az egyik konkurens Hollandiában sörfőzéssel segítette ki piaci versenytársát, amikor annak leégett a gyára. Ez más piacokon elképzelhetetlen.
– Ebből fakad ön szerint az is, hogy a sörgyártók járnak élen a tudatos, alkoholmentes vezetésre ösztönző kampányokban?
– Igen, az alkoholmentes és alacsony alkoholtartalmú sörök promotálásán túl a belga főzdék kezdeményezésére még 1985-ben indult el – az útbiztonsági szervezettel (Road Safety Institute) együttműködésben – az A man called Bob nevű program, ahol „a férfi, akit Bobnak hívnak” azt jelenti, hogy ő az, aki az asztaltársaságban vállalja az alkoholt nem fogyasztó szerepét. Ő fuvarozza haza a „bulizókat”, és persze hölgy is lehet az illető. A kifejezés intézményesült, így olyat is mondanak, hogy „I’am bobbing you” vagy „you are my Bob” – azaz hazaviszlek, hazaviszel. Ma már Belgiumban az emberek 80 százaléka tudja, ki az a Bob. Számos kampány követte ezeket az önök régiójában, például Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon is.
– Mennyi sör fogy egy évben Európában?
– A millennium környékén stabilan nőtt a fogyasztás, elérve a 375 millió hektolitert. A válság miatt 2008 végére 360 millió hektoliterre csökkent. Az elmúlt néhány évben kezdett újra emelkedni a szintje, és 2014/15 relációjában már egyszázalékos növekedést mértünk, ráadásul 2016/17 tekintetében is bővült a piac. Most közelítettük meg újra a tíz esztendővel ezelőtti szintet. A napokban hozzuk majd nyilvánosságra azt az adatot, hogy a gyártás mennyisége újra elérte a 400 millió hektolitert Európában. Ez gyakorlatilag a 2007-es, a krízis előtti volumen. Egy évtized kellett, de ma azt mondhatjuk: a sör visszatért. Nemcsak reneszánszát éli az európai sörgyártás, hanem jócskán jut a folyékony kenyérből a külpiacokra is. Az előállított mennyiség harmada az EU-n kívülre, exportra megy, főleg az USA-ba és Kínába.
– Hogyan alakul nagyjából az egy főre eső fogyasztás, és döntően hol fogyasztjuk a sört?
– Európában nagyok az eltérések az egy főre eső fogyasztásban, de azt mondjuk, hogy az átlag 50 liter évente. Míg a cseheknél ez 142, addig Magyarországon 63, Olaszországban ennek csak nagyjából a fele, 33 liter. Száz liter körül alakul Ausztriában és Németországban a fejenkénti kvóta. A fogyasztás helyszíne szempontjából a gyártók két okból is preferálják az on-trade értékesítést, azaz ha vendéglátóhelyeken isszuk a sört. Ez esetben ugyanis nagyobb a profithányad, és néhány gyártó azt is vallja, hogy a csapolt termékek a valódi sörözés élményét nyújtják, sokkal frissebbek, természetesebbek. Persze az, hogy otthon vagy egy bárban iszunk-e többet, kulturális és szociális kérdés. Néhány adatot kiemelve: Belgiumban, Angliában 50-50 százalék a megoszlás, míg Írországban, Spanyolországban 65-35 százalék a bárok javára, de például Magyarországon ez éppen fordítva van, 35-65 százalék az arány. Litvániában még zárkózottabbak, ott 90-10-re vezetnek az otthonok.
– Hogyan teljesítenek a már említett alkoholmentes kategóriák?
– Egyre inkább élvezhető az ízük, így az alacsony alkoholtartalmú és az alkoholmentes sörök piaca bővül, most a teljes fogyasztás 6 százalékát teszik ki. Nem lepődnék meg, ha öt év múlva 10 százalék felett járnánk.
– Milyen az európai sörpiac?
– Körülbelül a 60 százalékát a nagy gyártók – Heineken, Carlsberg, AB InBev, Molson Coors (itthon: Borsodi), Asahi (itthon: Dreher) – termékei adják. A maradék 40 százalékon nagy családi sörfőzdék és az új mikro- (itthon főként kézműves) főzdék osztoznak. Előbbiek közé tartozik Nagy-Britanniában a Fuller’s, Luxemburgban a Bofferding, Franciaországban a Meteor, Németországban a Radeberger, Ausztriában az Ottakringer vagy Spanyolországban a Mahou San Miguel. Európában 70-80 százalékban a pilsner típusú lager sörök mennek, a kézművespiacon pedig terjednek az IPA (India pale ale) típusú, magas komlótartalmú termékek.
– A kis főzdék, a kézműves sörök a magyar piacon tapasztalthoz hasonlóan népszerűek?
– A kicsik száma dinamikusan emelkedik: az összes főzde számát tekintve óriási növekedést generálnak. Éppen a legfrissebb, ezen a héten bejelentendő adataink szerint 8500 sörfőzde van Európában a hét esztendővel ezelőtti 3500-hoz képest. Ez azt jelenti, hogy három év múlva akár tízezer is lehet a kontinensen, és hogy a kis főzdék termékei iránti keresletbővülés olyan trend, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sörpiac diverzifikálódása mindenképp üdvözítő folyamat.
NÉVJEGY
52 éves, nőtlen
Jogot és politikatudományt tanult Bordeaux-ban
A Borvállalatok Európai Bizottságának a helyettes főtitkára
Az Európai Sörfőzők Szövetségéhez 2001-ben csatlakozott, helyettes főtitkári tisztségét 2007 óta töltötte be, 2010-től ő a főtitkár
Szabadidejében szívesen zongorázik és templomi orgonán játszik
Borítófotó: Kőhalmi Péter
