Nagy öröm érte olvasónkat, amikor nagyapja hagyatékában rálelt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 4730 amerikai dollárról 1933-ban kiállított, bemutatóra szóló takarékbetétkönyvére. Az „utazzunk vagy új mosógépet vegyünk?” témájú családi vitát azonban hamar megakasztotta, amikor kiderült: ilyen hitelintézet már nincs. Egy másik, idős ügyfél apósa hajdani lakását szerette volna eladni tavaly Budán, az I. kerületben. A tulajdoni lapon azonban a Pesti Hazai Első Takarékpénztár „78 ezer aranydollár és járulékainak megfelelő” jelzálogjoga volt bejegyezve (a valuta ebben az esetben is a harmincas évek elejének nagy gazdasági világválsága miatt lehetett amerikai pénz). A szintén a történelem süllyesztőjében eltűnt bank miatt ma az ingatlan eladhatatlan, s hitelt sem lehet rá felvenni.
A panaszosoknak némi reményt adhatna, hogy – mint az Kovács Tamás történésznek egy az archivnet.hu történelmi portálon két éve megjelent cikkében szerepel – az 1948-as államosításkor a magyar állam nem tudta megszerezni e hitelintézetek valamennyi – részben külföldi – részvényét. A különböző vitás ügyek hosszadalmas rendezése miatt e volt nagybankok – szakmai elnevezésükkel immár bankcsonkok – felszámolása még évtizedekig húzódott.
Ez azt is jelenti, hogy számos elvarratlan követeléses, ingatlanos ügy lehet még mindig. A bankcsonkokat 1947 októberétől hivatalosan kezelő állami Pénzintézeti Központ (PK) egy 1977. évi kimutatása szerint például hét nagybanknál még ingatlanok százainak – köztük balatoni kerteknek, hatalmas szántóknak, értékes budapesti telkeknek, vidéki szőlősöknek, erdőknek – a tulajdon- vagy épp jelzálogjoga volt rendezetlen.
A PK – amely idővel maga is átalakult, végül a rossz emléket idéző Postabankba olvadva – viszont csak 1992-ig kezelte a bankcsonkok ügyét. A stafétát ezután – nem jogutódként – a „fantombankok” végelszámolására, felszámolására (is) hivatott állami Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt. (Reorg Rt.) vette át. Ez 2002-ben tudta töröltetni a cégnyilvántartásból a kiürült, vagyon nélküli bankcsonkok többségét. Mára viszont már Reorg Rt. sincs, 2011 áprilisa óta az is felszámolás alatt áll. Darabos Krisztina, a céggel foglalkozó Nemzeti Reorganizációs Nkft. felszámolóbiztosa szerint hozzájuk már nem futottak be ügyfelektől banki igények, követelések.
Az elmúlt egy-két évtizedben pár kliens – az államosító államot keresve – közvetlenül a Pénzügyminisztériumhoz (PM, a mai nemzetgazdasági tárca) fordult igényével. Ezeket a takarékbetéteseket innét következetesen a Reorg Rt.-hez mint felszámolóhoz küldték. Néhányan a Magyar Nemzeti Bankot keresték, keresik. Az MNB viszont – mint Binder István felügyeleti szóvivő elmondta – szintén nem jogutódja ezeknek a pénzintézeteknek.
Akkor marad a per! Az állam vette el, ő adja vissza – döntött jó néhány volt takarékbetétes ügyfél. Némelyikük bírósági eljárása egészen a Kúriáig jutott, úgy, hogy többen első fokon nyertek is az állam ellen.
A legfőbb taláros testület viszont – az R. Ágnes ügyfél számára örökségként a harmincas években a Magyar–Olasz Bank Rt.-nél elhelyezett 5361 dollárnyi takarékbetét apropója kapcsán – a reménykedők számára lehervasztó döntést hozott. Egy 2005-ös elvi határozatában kimondta: a régi bankcsonkoknál elhelyezett takarékbetétekért csak akkor kell az államnak helytállnia, ha azokat az Országos Takarékpénztárnál (OT) – a mai OTP Bank Nyrt. jogelődjénél – nyitották, vagy annak betétállományába kerültek át.
Gál Péter, a több bankcsonki ügyfelet is képviselő ügyvéd elmondta: a perekben ők azzal érveltek, hogy egy 1952. évi törvényerejű rendelet (tvr.) – majd ezt fenntartva egy 1989. évi törvényerejű rendelet, a Polgári törvénykönyv, illetve az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló jogszabály – szavatolta az állam helyreállítási kötelezettségét. A Kúria döntéséből viszont kiolvasható, hogy az 1952. évi tvr. s a többi jogszabály csak az OT-hez került állományokat szabályozta, más banki állományokra nem volt értelmezhető. Ráadásul visszamenőleges hatálya sem volt.
Az elvi határozat egyetlen ügy kapcsán született bírósági döntést jelent, amelyet – közérdekű jellege, fontossága miatt – közzétesznek. Bár elvileg nincs kötelező jellege, a bíróságok alapvetően követik iránymutatását. A Kúria másik tanácsa elvileg hozhatna ettől eltérő határozatot, ekkor viszont valószínűleg erősebb szabályozó eszközzel – úgynevezett kúriai jogegységi döntéssel – kellene harmonizálni az egymásnak ellentmondó addigi legfelsőbb bírósági ítéleteket.
Minden törvényi korlátozás, bírósági ítélet ellenére is ritka kivételként akadt olyan fantombank – így a Magyar Királyi Postatakarékpénztár (MKP) –, amelynek a betéteit valóban az OT vette át. E hitelintézet esetében például egy kormányrendelet döntötte el, hogy 1949. március 1-jétől át kell adnia takaréküzletágát a továbbiakban az egyetlen állami lakossági banknak szánt intézménynek (sőt az OT-t ennek nyomán feljogosították, hogy kiegészítse nevét a „postatakarék” toldattal).
Az a szerencsés sem jut viszont messze, akinek éppen ilyen, az MKP által kiállított antik takarékbetétje van. Az érintett régi takarékbetétek többsége ugyanis pengő-, esetleg – 1927 előtt – koronakövetelés. Márpedig a világ eddig mért legnagyobb inflációja nyomán 1946. augusztus 1-jétől a pengő helyébe a forint lépett Magyarországon. Az új pénz bevezetésének napján 1 forint pedig éppen négyszázezer kvadrillió pengőt ért (ez leírva így néz ki: 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő). Vagyis az eredeti betét összege mostanra teljesen elértéktelenedett, miközben a követelés már a polgári jog szerint elévülhetett.
Ami a betétesek mellett a jelzálogjogosokat illeti, a bankcsonkok végelszámolása, felszámolása időszakában a Reorg Rt. ügyfélkérésre írásos jognyilatkozatot adott ki a földhivatali eljáráshoz arról, hogy törölhető az adott bankcsonk jelzálogjoga az adott ingatlan széljegyéről.
Igen ám, de – mint említettük – már nincs Reorg, s a bankcsonkokat is felszámolták. Megkeresésünkre Budapest Főváros Kormányhivatalánál – idetartozik az ingatlanok nyilvántartását végző Fővárosi Földhivatal – elmondták: ha egy bankcsonk felszámolással, jogutód nélkül megszűnt (döntő többségükkel ez történt), és a felszámolója korábban töröltette a jelzálogjogot, akkor jogszabály szerint a felszámolási eljárást lefolytató törvényszék hoz végzést.
Ez megállapítja, hogy az úgynevezett vagyonfelosztási javaslatban nem rendelkeztek a zálogjog átengedéséről, így az mást nem illet meg. Ezt az igazolást – amelyet az ingatlan tulajdonosának kérelmére ad ki a bíróság – kell a földhivatali eljárásban a zálogjog törlése iránti kérelemhez csatolni. A tulajdonosok a cégjegyzéki adatok segítségével tudják megállapítani, hogy kérelmükkel mely törvényszékhez kell fordulniuk.
A Figyelő kérésére a Fővárosi Földhivatal megnézte a nyilvántartását, s már egyetlen napi informatikai kereséssel 5 budapesti ingatlanra összesen 6 darab bankcsonkhoz tartozó, máig élő jelzálogjogi bejegyzést talált: négyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank javára, illetve egyet-egyet a Magyar–Olasz Bank Rt. és a Magyar Általános Hitelbank Rt. nevére. S akkor még nem is beszéltünk a vidéki, egy-egy megyét felölelő földhivatalokról, amelyeknél még számtalan ilyen jelzálogjog lapulhat. Bankárnyak a múltból…