– Mennyire sikeres az agrárkamara az alapító „atyja” szerint?
– Való igaz, már az 1994-es kamarai törvény kidolgozásában részt vettem, s úgy látom, amit mi jelenleg megvalósítunk, az akkor fogalmazódott meg. Az eredeti jogalkotói szándék ugyanis az volt, hogy az ágazat szereplői érdemi egyeztetést tudjanak folytatni. Természetesen némi szelíd erőszakra szükség volt ahhoz, hogy mindenki vegye tudomásul az egyeztetés kényszerét a kamarán belül. Azt is, hogy ő dönt, azonban ha kötelezettséget vállal, akkor azt teljesíteni kell. Ez sokak számára ma még szokatlan Magyarországon, de ha erősek akarunk maradni, versenyképesek akarunk lenni, másképp nem megy. A kamara kialakította azt a struktúrát, amelyen keresztül magas színvonalon tud szolgáltatni. Létrehozta 650 fővel a falugazdász-hálózatot, s országos rendszereket is elkezdett kialakítani, például a jégkármérséklőit, amely jövő év május 1-jétől működik majd. Kamarai javaslatra továbbá 52 támogatási jogcím esetében történt változtatás. Az egyes ágazati törvények – így például a föld-, az erdő-, a vadászati törvény – megalkotásában, módosításában meghatározó a kamara szakmai álláspontja, és az áfa csökkentésében is kiemelkedő szerepet vállalt. A szervezet tehát jól működik és betölti a szerepét.
– Mégis több kritika érte a választási rendszert a november 3-i kamarai voksolások előtt. Mi a véleménye erről?
– Úgy gondolom, ha a választási rendszert azok kritizálják, akik egyébként semmit sem tettek azért, hogy az élelmiszer-gazdaságban az őstermelőtől a nagyvállalatig minden szereplő egységes feltételrendszerben a lehetőségei szerinti maximális forrásokhoz jusson, akkor meg kell fontolni, hogy ki kit és miért bírál. Ha a volt téeszelnököknek az a fájdalmas, hogy nem ők dönthetik el, ki vásárolhat földet a település területén, az érthető. Ne feledjük azonban, hogy a kamara keretén belül működő területi agrárgazdasági bizottságok tagjait ott választották meg helyben, a faluban. A tagdíjplafon pedig most egymillió forint a korábbi berendezkedésű agrárkamara másfél milliójával szemben. Értem én a kritikát, csak azt nem, hogy vannak, akik úgy fordulnak mások ellen, hogy közben a saját érdekeiket sem tudják a későbbiekben érvényesíteni. Az Európai Unióban az elkövetkező időszakban komoly megkötések lesznek. Az új kihívásokra való felkészüléshez, a források maradéktalan felhasználásához pedig tudásbázis és pénz is kell.
– Az elégedetlenek talán amiatt a leghangosabbak, hogy a jelöltekre csak igennel lehet voksolni. Mit szól ehhez?
– Számomra abszolút logikátlan ez. Listás szavazás van, országos érdekképviseletek tudnak listát állítani. Egy szervezet az őt támogató szervezetekkel megállapodik, onnantól kezdve ők állítják a jelölteket. Igaz, ez értékválasztás is: az az érték, amit egy lista tükröz, meghatározó lesz a következő időszakban. A Magoszét 17 szakmai, érdekvédelmi szervezet támogatja, és még két szakmaival is megállapodtunk, tehát húsz szervezet fogott össze. Azok persze kritizálják ezt az összefogást, akiknek a listáján egyetlen támogató szervezet sincs. A kamarai törvény azonban azt is kimondja, hogy egységesen le kell fedni az ágazatokat. A mi listánk ennek megfelel.
– A Magosz 19, a talán a legtöbb kritikát megfogalmazó Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) pedig 9 megyében állított listát…
– Mi egységet akartunk és akarunk teremteni, s erre törekszünk a jövőben is. A mi listánkon MOSZ-tagsággal a háttérben is rajta lehet valaki, hiszen a magyar élelmiszer-gazdaság teljes képviseletét akarjuk garantálni. Tehát a Magosz-lajstromon abban a tíz megyében is ott vannak a MOSZ tagjai, ahol az utóbbi szervezet nem indít küldöttjelölteket, sőt még abban a kilenc megyében is ott vannak, ahol állít listát. Mert ők bennünk bíztak, bennünk bíznak. Ma a vidék egységes, és létezik egy olyan összefogás, amelynek a keretében valamennyi szektor érdemi egyeztetést tud folytatni. Van elég erő is, hogy egy egyeztetett álláspont nyomán a kormány felé változtatást javasoljunk, hiszen több ilyen megvalósult és létrejön a jövőben is. Mi pedig továbbra is dolgozni akarunk.
NÉVJEGY
Az 1949-ben Hajdúbagoson született Jakab István az 1972-ben, Szegeden szerzett állattenyésztő üzemmérnöki diplomájával egy debreceni tsz-ben gyakornok lett
1973–83: a Hajdú-Bihar Megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség főelőadója, majd osztályvezetője
1984–86: a hajdúbagosi tsz állattenyésztési főágazatának a vezetője
1986–93: az ISV Rt. szaktanácsadója
1994-től Magosz-társelnök, 1999-től elnök
1993–94: a Csákvári Mezőgazdasági Rt. igazgatóságának az elnöke
1994–2001: a Magyar Agrárkamara alelnöke, 1996-tól az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének a tagja
1995 végéig tagja az MDF-nek
A 2006. és 2010. évi országgyűlési választásokon területi, 2014-ben országos listán szerzett mandátumot, egyéb tisztségei mellett 2014 óta az Országgyűlés alelnöke
Borítófotó: Jakab István egy nemeshanyi ünnepségen. A kamarai voksolásokat fokozott figyelem övezi (fotós: Bodnár Boglárka/MTI)