Túl vagyunk azon a munkabeszüntetésen, amelyet a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének (KDFSZ) és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) a sztrájkbizottságai szerveztek meg. A Tesco-Global Áruházak Zrt. székhelyére, áruházaira, illetve fiók- és telephelyeire szeptember 8-án 16 órától éjfélig és -szeptember 9-én 10 órától éjfélig hirdettek sztrájkot.
Az ügy kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni a kereskedelemben is tapasztalható munkaerőhiányt. Azonban ezzel együtt is túlzás nélkül állítható, hogy ez a megmozdulás Magyarország legnagyobb munkáltatójával szemben eredményes volt (a boltlánc egyes adatok alapján húszezer, de a szakszervezetek szerint már csak tizenhatezer főt foglalkoztat). Bár a KASZ-nak 2500, a KDFSZ-nek 1000 tescós tagja van, mintegy 4000-5000 fő sztrájkolt, tehát olyanok is, akik nem tagjai egyik szakszervezetnek sem.
Már pénteken tíz áruházat be kellett zárni, vasárnapra pedig kiderült, hogy a vállalat 206 üzlete közül minden második egységben akadt olyan dolgozó, aki nem vette fel a munkát. A Tesco diákmunkát rendelt, de szombat estére a napközbeni 18-ról így is 27-re nőtt a bezárt üzletek száma. Nem nehéz elképzelni, mi történt volna a diákok nélkül. Bubenkó Csaba, a KDFSZ elnöke, sztrájkbizottságának képviselője szerint mintegy 120 áruházban sztrájkoltak a foglalkoztatottak. Magyarországon a versenyszférában ilyen volumenű munkabeszüntetés még nem volt az elmúlt 27 évben. „Ezres létszámban, az ország egész területén megmozdultak a dolgozók” – teszi hozzá.
A fiatal szakszervezeti vezetőnek – aki talán már sejti, hogy a mostani megmozdulással bevéste a nevét a mozgalom történetébe – igaza lehet. Nálunk a rendszerváltozás óta az érdekképviseletek többször is szerepzavarba kerültek, jelentőségük is erősen megváltozott. Az öt hazai szakszervezeti konföderáció vezetője tavaly május 1-jén egyenesen úgy vélte, hogy a dolgozók „rendkívül kiszolgáltatott helyzetén” csak erős szakszervezeti munkával és összefogással lehet változtatni. A KASZ és a KDFSZ nem szónokolt erről, inkább elegánsan megmutatta – igazi sztrájkot ma már csak így lehet végigvinni –, hogyan is kell csinálni az ilyesmit.
Magyarországon ilyen szervezettséget talán csak a taxisok mutattak az 1990-es blokád idején. Később éves szinten a résztvevők létszámát tekintve jóval nagyobb, de a társadalom életét kevésbé befolyásoló munkabeszüntetések vagy figyelmeztető sztrájkok voltak, kivéve talán a közlekedésieket és az egészségügyieket. Mert hazánkban valahogy nem is „divat” a sztrájk. Statisztikai adatok szerint a legtöbb, 16 munkabeszüntetés 2006-ban volt 24 ezer résztvevővel, egy évvel később pedig 13 alkalommal összesen több mint 64 ezren sztrájkoltak. Ugyanakkor 2011 és 2015 között évente legfeljebb 1-3 ilyen megmozdulás volt, néhány ezres részvétellel. A kiskereskedelemben pedig egyáltalán nem volt jellemző ez a lépés: évekkel ezelőtt az OBI-nál, illetve az Auchannál alakítottak ugyan sztrájkbizottságot, de már ezek létrehozása is elég volt a követelések érvényesítéséhez.
A mostani megmozdulás szervezői már a munkabeszüntetés kezdetekor ismételten kezdeményezték a tárgyalások érdemi folytatását. Az eddigi egyeztetések során ugyanis különösen a létszám- és a béremelés tekintetében nem közeledtek egymáshoz az álláspontok. A szervezők azt tapasztalták, hogy a vállalat az általa is ismert „létszám-alultervezés” és a munkáltató által bejelentett mértékű béremelést meghaladó munkavállalói követelés tekintetében 2017-ben elzárkózik „a dolgozók javát szolgáló” megoldástól.
Szerettük volna tudni a Tesco álláspontját is, hiszen a cég az év folyamán többször kommunikálta, hogy mennyit fordított a magyarországi keresetnövelésekre (2015 óta például 7,4 milliárd forintot az idei, jogszabály szerinti emelésekkel együtt). A boltlánc az érdeklődésünkre ezúttal nem válaszolt, de közleményében tudatta: a sztrájk ellenére szeretné folytatni a szakszervezetekkel elkezdődött párbeszédet. Elkötelezett, hogy a bérfejlesztéssel az idén megkezdett úton haladjon tovább, aminek köszönhetően szinte minden teljes munkaidős áruházi és raktári dolgozó 18,9 százalékkal nagyobb fizetést vihet haza, mint az év elején – jelentette ki a társaság.
Az érdekképviseletek és a Tesco szep-tember 11-i egyeztetésén ugyanakkor kiderült: a szakszervezetek nem hátrálnak meg. A dolgozók pedig szükség esetén akkor is támogatják a sztrájk folytatását, ha erre az időre nem jár jövedelem. Az eddigi munkabeszüntetés után továbbra is 25 százalékos – összesen 14 milliárd forint ráfordítást igénylő – fizetésemelést követelnek, és szeretnék elérni, hogy a legalacsonyabb béren foglalkoztatott munkavállalók keresete is közelítse meg a bruttó 200 ezer forintot, a munkavállalói létszámot pedig 25 százalékkal növelnék. Az érdekképviseletek kérik, hogy a vállalat tartsa be a tavalyi béremelésnél tett ígéretét, miszerint három év alatt igyekszik a három legjobban fizető munkáltató közé kerülni a kereskedelmi szektorban. Követelik továbbá az alvállalkozók által foglalkoztatott külső munkaerő létszámának 15 százalékos korlátját a teljes foglalkoztatotti körön belül, a Tesco költségvetéséből a munkaeszközökre fordítható összeget pedig felemelnék 30 százalékra a jelenlegi 13-ról.
Az egyeztetés eredményeként a társaságnál október 2-án folytatódnak a tárgyalások a sztrájkkövetelésekről. A szakszervezetek addig nem szerveznek munkabeszüntetést, bár ennek lehetősége fennáll. Továbbra is mindent megtesznek – fogalmaz Pártos Zsolt, a magyarországi Tesco ügyvezető igazgatója –, hogy „hosszú távon fenntartható megoldást” találjanak a kollégák által jelzett problémákra. Az érdekképviseletek kérték a céget, hogy szeptember 25-ig juttasson el hozzájuk egy olyan jelentést, amelyben beszámol a dolgozói létszámról az egyes áruházakra és munkaterületekre lebontva, a létszámbővítési véleményekkel együtt. Szerintük erre szükség van a továbblépéshez.
Boritófotó: Balogh Zoltán / MTI
