New Yorkban már van olyan McDonald’s is, ahol egy érintőképernyős masinánál kell kiválasztani a kiszemelt menüt, így egyetlen emberrel sem kell beszélni ahhoz, hogy leadjuk a rendelésünket.
Mindeközben a legnagyobb online áruház, az Amazon raktáraiban az áruk mozgatását mostanra nagyrészt narancssárga doboz formájú robotok végzik, amelyek akár 317 kilogrammot is meg tudnak emelni. Ezeket az okosszerkezeteket az amerikai multi először 2014 végén kezdte használni: először 15 ezer robotot vetettek be, mára viszont a számuk ennek a háromszorosára ugrott.
A nagy cégek közül egyre többen lépnek hasonló útra. Amerikában az emberek kétharmada hiszi, hogy ötven éven belül a legtöbb munkahelyet gépekkel töltik fel, a megkérdezettek 80 százaléka szerint viszont pont az a terület, amelyen ők dolgoznak, nincs veszélyben. A többség tehát rendkívül optimista, de sajnos alaptalanul: a robotok gyakorlatilag minden olyan területen meg tudják vetni a lábukat, ahol nincs szükség nagy fokú kreativitásra.
KÜLÖNADÓ
Csak hogy pár példát említsünk: a Quantum of the Seas nevű luxushajón már a koktélokat is két mixelőrobot készíti el, mindeközben a mezőgazdaságban mostanra elkezdtek terjedni a gyümölcsszedő gépek, ha pedig megjelennek az önjáró autók, akkor a taxisok és a buszsofőrök is utcára kerülhetnek. A vállalatvezetők esetében egyre nagyobb lesz a kísértés, hogy leváltsák az embereket: egy ausztrál startup, a Hadrian X például kifejlesztett egy olyan masinát, amely az építkezéseknél egyetlen óra alatt 1000 téglát tud szakszerűen lerakni, míg két munkásnak ez közel egy napig tart.
Újabban egyre többen emelik fel a hangjukat a téma kapcsán: ezzel a jelenséggel az NBA-milliárdos Mark Cuban és a Microsoft alapítója, Bill Gates szerint is foglalkozni kell. Utóbbi azt mondja, különadót szükséges kivetni azokra a cégekre, amelyek robotokat alkalmaznak. Ez Gates szerint több okból is elengedhetetlen: egyrészt az állam bevételei a munkaerő leváltása miatt elkezdenek apadni, aminek elejét kell venni, másrészt korlátok közé kell terelni a gépek terjedését, hogy fel lehessen készülni a probléma kezelésére.
A washingtoni székhellyel működő Információs Technológiai és Innovációs Alapítvány (Information Technology and Innovation Foundation – ITIF) viszont úgy véli, ez a hozzáállás leginkább a luddita mozgalom maradiságára emlékeztet (a ludditák a 19. század elején, amikor a csipke- és harisnyakészítés területén felbukkantak az első kötőgépek, volt, hogy komplett gyárakat semmisítettek meg, csak hogy megakadályozzák az elterjedésüket). Mint felhívják rá a figyelmet: csak az elmúlt száz évben rengeteg szakma tűnt el a föld színéről. Az 50-es években például több mint 110 ezer liftkezelő dolgozott csak az Egyesült Államokban, mára azonban a gombnyomásra működő lifteknek hála a számuk nagyjából nullára redukálódott. Az ITIF szerint azonban az új technológiák amellett, hogy felszámolnak néhány régi munkahelyet, újakat is teremtenek: a mobilalkalmazások megjelenése például több százezer új pozíciót hozott létre.
AZ ALAPJÖVEDELEM NEM MEGOLDÁS
A jelek szerint azonban ezen a téren óriási a bizonytalanság: hegyekben állnak az egymásnak ellentmondó kutatások. Az Oxfordi Egyetemen például pont arra jutottak, hogy a gépek terjedése hiába teremt néhány magas képzettséget követelő munkahelyet, ezzel a melósok, akiket kitúrnak a helyükről, nem lesznek kisegítve. A kimutatásuk alapján még a fejlett nyugati világban is 2010-re az embereknek csak a 0,5 százaléka helyezkedett el olyan iparágban, amely 2000-ben még nem létezett. Az új ágazatok óriási felszívó hatása szerintük csak egy mítosz. Persze a téma kapcsán rendre felmerül az alapjövedelem ötlete is. A koncepció hívei úgy vélik, egy olyan társadalomban, ahol a munka jelentős részét gépek végzik, mindenkinek alanyi jogon kellene járjon egy fix havibér. Ám a PwC kutatócég elemzése szerint ez az ötlet zsákutca: túl költséges, ráadásul a bevezetése mellett nemcsak hogy olyan embereknek is járna „pluszpénz”, akiknek erre semmi szükségük, de az alapjövedelem még a munkára való hajlandóságot is letörné.
Mindenesetre tévedés lenne azt hinni, hogy a robotizálás csak a távoli jövőben okoz majd gondokat. Az Apple egyik legnagyobb beszállítója, a Foxconn már tavaly 60 ezer gyári munkást bocsátott el, miután az alkalmazottak egy részét gépekre cserélték. Az előrejelzések szerint három éven belül a robotok és a mesterséges intelligencia mind szélesebb körű használata miatt több mint 7 millió ember kerül utcára, az új ágazatokban viszont ebből csak 2 millió tud majd elhelyezkedni. Hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben? „Senki sem számíthat rá, hogy egy életen át ugyanazt fogja csinálni. Ez többé már nem működik” – jegyzi meg Csing Ping-csang (Jing Bing Zhang) szingapúri elemző, aki szerint egyetlen választás van csak: idővel a többségnek újra kell képeznie magát. Hogy erre lesz-e pénze az érintett tömegeknek, az már egy másik kérdés.
NÉHÁNY DOLGOZÓ ROBOT A NAGYVILÁGBÓL
Chloe – Manhattanben van egy Best Buy-üzlet, ahol egy sárga robotkar szolgálja ki a vevőket. A gép, amelyet egy üveglap mögé tettek, 30 másodpercen belül megtalálja a kért termékeket.
Gépkomornyik – A Yotel nevű szállodaláncban a robotok nemcsak a bőröndöket segítenek vinni, de a szobát is kitakarítják. Sőt, ha kell, még kávét is főznek a vendégeknek.
NAO – Japán legnagyobb bankja, a Tokyo-Mitsubishi UFJ használja ezeket a kis emberszabású gépeket, amelyek akár azt is el tudják magyarázni a betérőknek, hogy miként nyissanak számlát.
