Nagyon úgy fest, hogy a Microsoft szintén beadja a derekát. Ha lassan is, de követik az egykori nagy nyugati vállalatokat (IBM, Philips, Motorola, Nokia), és szisztematikusan felszámolják a kevéssé jövedelmező hardvergyártási üzletágukat. Úgy tűnik, a trendeknek a tőzsdei befektetők is örülnek, mert a részvényárfolyamuk az elmúlt egy évben kitartóan nőtt, immár 70 dollár közelében van. Ez közel 40 százalékos (!) pluszt jelent 12 hónap alatt. A két nagy konkurens, az Amazon és a Google (Alphabet Inc.) papírjainak az értéke ugyanezen idő alatt „csupán” 33-35 százalékot erősödött, azaz jól látható, hogy a Wall Street bizony kedveli azt az irányt, amelyet a Satya Nadella vezette, redmondi központú globális techmulti vett. (Hogy miért, arra később visszatérünk.)
Kiszorulóban
A hagyományos szoftverek, a Windowsok és a Word, Excel programok frontját a személyi számítógépek gyengülő eladásai sújtják. Ez utóbbinak két fő oka van: egyrészt a táblagépek és az okostelefonok térnyerése miatt az emberek és a cégek lassabban cserélik le a komputereiket, másrészt a gépek teljesítménye már bőven elég az átlagfogyasztónak, nem kell azokat kétévente a kukába dobni, bármit is állítsanak a gyártók. A viszonylag drága Office programcsomagoknak pedig már ingyenes alternatívái is vannak.
A helyzetet tetézi, hogy a Microsoft kifejezetten ügyetlenül mozog az okostelefon-szegmensben. Az iPhone 2007-es piacra dobása után hosszú évekig semmit sem tettek. Jócskán megkésve, csak 2013 őszén vásárolták fel a Nokia mobiltelefonos részlegét. Arról nem is szólva, hogy 7,17 milliárd dollárt (több mint 2000 milliárd forintot) fizettek egy olyan cég mobilszekciójáért, amely maga is küszködött a piacon. Egyfelől tehát megkésett, másfelől némiképp elhibázott volt az akvizíció, és persze mindezek után a megvalósítás is döcögős lett.
A lassan mozgó szervezet például azt sem ismerte fel időben, hogy piaci részesedést csak igen nyomott áron lehet szerezni. Kár a negyedmillió forintos, akkor még Nokia Lumia márkájú készülékekkel próbálkozni a feltörekvő kínai kütyügyártók árnyékában. Így azután a 3 százalék körül tetőző globális telefonrészesedés mára a statisztikai hibahatárra, 0,3 százalékosra olvadt! Ráadásul jobbára bujkál is a menedzsment, ha a telefonpiaci stratégiáról kérdezik őket. Dacára annak, hogy a vak is látja: leépítik a mobilokat. Saját gyártásban ma összesen négy Microsoft okostelefont lehet kapni: két csúcsmodellt (950 és 950XL), egy alsó középkategóriás ketyerét (650) és egy belépőmodellt az 550-es „személyében”.
Tabletbajok, játékgondok
Pár éve egyébként a tabletpiacot is meg akarják reformálni, hasonló eredménnyel. A táblagépcsaládjuk Surface néven indult el. Ám még a megcélzott üzleti felhasználók is csak a fejüket csóválják az árak láttán. Hiába a profi hardver és az amúgy nagyobb gépen már jól bevált Windows 10 együttese, legalább negyedmillió forint egy tabletért még így is sok. Ezt az árszintet legfeljebb az Apple-től fogadják el a fogyasztók.
A Google nyomába sem érő Bing keresőmotor vagy a Yahoo! kútba esett felvásárlása külön megérne egy misét. De ami szintén érdekes: meg nem erősített hírek szerint a Microsoft Xbox játékkonzolok generációváltásának a sebességét is visszafogná az amerikai cég. Talán mert a Sony konzolja sokkal jobban fogy, így ezt a hardverüzletet sem tudják profitábilissá tenni.
Mi lesz itt?
Az elmondottakból úgy tűnhet, hogy nincs ki mind a négy kereke annak, aki közel 70 dollárt is kiad ma a társaság részvényeiért. Vajon a befektetők miért szeretik ennyire a céget? Nem, nem arról van szó, hogy 6-8 éve alaposan leporolták a vállalati imázst, fiatalosabbá váltak, illetve jobbak lettek a szoftvereik. De még csak nem is arról, hogy nagy költségcsökkentési programokba kezdtek, vagy épp tudatosan leépítik a hardverkínálatot. Sokkal inkább arról van szó, hogy megtalálták a jövő igazi fejőstehenét. A hagyományos szoftverekből évről évre befolyó, hozzávetőleg 25-30 milliárd dolláros (7,5-9 ezer milliárd forintos!) operatív szintű profitból elképesztő beruházásokat valósítottak meg.
Nem irodákat húztak fel, mint például a kisváros méretű „ufó” cégközpontot építő Apple, hanem adatközpontokat hoztak létre. Miért? Mert ma már az internet és a rajta futó szolgáltatások körülbelül olyan megkerülhetetlenek a modern gazdaságban, mint az elektromos áram vagy az üzemanyag.
Az otthoni vagy a céges net kapcsán pedig az igazi nagy üzletet az adatközpontok, a szerverparkok jelentik. Ezek a modern gazdaság „erőművei” vagy „olajfinomítói” – ha maradunk a fenti két példánál. A világ tíz leghatalmasabb, többhektáros, sok-sok megawatt áramot fogyasztó, szerverek tízezreit kiszolgáló hatalmas adattárházából négy a Microsofté! A legismertebb az írországi központ, amely több mint nyolc focipályányi (!) területen vonultat fel szerverszekrényeket. Néhány másik hasonló, bár kisebb egységgel együtt a Microsoft eddig átszámítva közel 900 milliárd forintot költött el adatközponti beruházásokra – csak Európában!
Tehát szerverparkot építeni nem olcsó mulatság, ugyanakkor, mivel a jövő „olajfinomítóiról” és „erőműveiről” van szó, így már néhány éves távlatban holtbiztos a hatalmas beruházások megtérülése.
Borítókép: Bill Gates, a Microsoft alapítója. Nem fogják bedobni a törülközőt (Rick Wilking/Reuters)
