Még pár évvel ezelőtt sem gondoltuk volna, de immár a széles tömegeket jelentő átlagvásárlók sem a Nagykörúton, a Váci utcában, sőt nem is feltétlenül a plázákban, a hipermarketekben vagy a bolhapiacon kereskednek, ha szeretnének valamit karácsonyra. Az idősebb generációt is kezdi beszippantani az online vásárlási lehetőségek végtelen tárháza. Elárulhatom az olvasónak, hogy nagy vaterás vagyok, és a megunt holmijaimra egyre több az 50-60 év feletti vevőm!
De most nem is ez a fő témám, hanem a külföldi rendelések. E téren a magyarok többsége igen óvatos, amit csak tetéznek az angolnyelv-tudási hiányosságok. Ám felmérések szerint a magánembereknek is immár a 10-12 százaléka veszi a bátorságot, hogy direktben külföldről rendeljen.
Ilyenkor általában nem árt az angol nyelv alapjainak az ismerete. Az 1980 után születetteknek azonban ez ritkán jelent gondot. És különben is, elegendő, ha egyszerű szavak írásával, olvasásával boldogulnak – beszélgetni a weben nem kell.
A falak viszont erősek, ha az ember valami olyasmit szeretne, ami Magyarországon vagy Európában nem elérhető. Nem is Kínával van a gond, mert az AliExpress és más hasonló kínai oldalak e téren sokkal rugalmasabbak. Szinte mindent elszállítanak hozzánk – sokszor még az egy-két kilós csomagot is – ingyen, úgy, hogy az áraik is 30-50 százalékkal alacsonyabbak, mint a nyugati versenytársaknál.
FALAK ÉS FALAK
Ám ha valaki jó áron márkás amerikai ruházatot (ilyet a nagy kínai site-ok nem tartanak!) vagy csak az USA-ban forgalmazott műszaki cikket szeretne, bizony fel kell kötnie a nadrágját. Hogy életszerű legyen a példa, elmesélem saját, konkrét történetemet, amely egy jobb fülhallgató beszerzése körül zajlik épp.
Egy olyan amerikai márkáról van szó, amelyet egy ottani diszkontwebáruház forgalmaz. Bár az eszközt bevallottan Kínában gyártatják, kivételesen sikerült olyan beszállítót találniuk, amely nem teszi ki sem ezt a konkrét terméket, sem felismerhető másolatát az AliExpressre vagy a GearBestre. Pedig elhihetik, kerestem néhány napon át…
Az említett termék listaára az Egyesült Államokban 200, akciósan meg csak 170 dollár (azaz 46 ezer forint). Viszont mire Európába ér, addigra közel 200 font, azaz bő 70 ezer forint lesz. Sőt, az Amazon.co.uk árusítja ugyan, ám nemcsak Amerikából, de még Angliából sem szállítják Magyarországra. Nem vagyok szívbajos, megnézegettem az ajánlatokat az eBayen is, a használt árukat sem hagyva ki. Ez utóbbiak közt, szinte újként, 110 dollár alatt is volt ilyen eszköz, de azt is kizárólag az USA-ba volt hajlandó szállítani az értékesítő.
Miért? Mert sok magáneladó vagy kis bolt megégette magát a külföldi szállítással, illetve nem akarja vállalni annak többletmaceráját. Így kifejezett kérésemre sem sikerült rávennem őket, hogy licitálhassak a termékükre.
MI A MEGOLDÁS?
Nyilván nem vagyok egyedül a problémámmal, gondoltam – és igazam volt. Az „international parcel forwarding” szavakra keresve mind Amerikában, mind Angliában saját raktárral rendelkező, úgynevezett csomagtovábbító cégek tucatjait találtam meg. Az Államokban többek közt a Stackry, a MyUS, a Planet Express, a UsGoBuy és a Shipito foglalkozik ezzel. Többségük havi előfizetésért, de például a Stackry egyszeri díjakért (pár dollárért!) is fogadja, átveszi kint a csomagomat, majd továbbítja Magyarországra.
Ráadásul sok társaság akár két-három vagy több pakkomat is bevárja, majd együtt, a sok összeadódó, extra kiadás helyett egyetlenegy postaköltségen küldi tovább felém. Mi több, a felsorolt szolgáltatók majd mindegyike nullaszázalékos amerikai forgalmi adót alkalmazó államban van, így e plusz-kiadást elfelejthetjük, és még csak nem is csalunk, hiszen az áfát itthon megfizetjük – de erről később.
Ám van, aki már Angliából sem szállít hozzánk: ez esetben Nagy-Britanniából Európába például a Trustpilot, a Borderlinx, a myUKmailbox, a For-ward2me vagy a megbízható, magyarok által üzemeltetett Ukor-der-son-line.hu hozhatja a csomagjainkat, nagyon baráti díjakért.
ÍME, A MATEK
Hogy teljes legyen a kép: Kína esetében jellemzően nem szokták vámolni és „áfásítani” az árukat, még akkor sem, ha néha a vámhatár fölé megy az érték. Pontosabban az ingyenpostával érkező és a kézbesítő kezében is elférő termékek tízből nyolc-kilenc alkalommal nem kerülnek vám- és áfavizsgálat alá. Viszont ha nagy nemzetközi szolgálattól rendelünk, akkor nagy valószínűséggel (150 eurós érték felett) fizetjük a jellemzően 2-6 százalékos vámot, és ami fontosabb: az általános forgalmi adót is. Ez utóbbi viszont már a 22,1 eurós (kb. 6800 forintos) csomagérték felett is bejön a képbe. Sőt, 2500 forintos vámkezelési díjat is felszámít a posta.
Bár a rendszer igazságtalan, de mindezeken túl a postaköltséggel együtt számított árra (!) kell megfizetnünk az áfát, mert nyilván megbénítaná a küldeményforgalmat, ha egyedileg kellene bevallani, nézegetni, számolgatni a termékárakat, levonva a postaköltséget. És bizony trükközni sem érdemes a bevallott ellenértékkel, mert a posta a kártyás fizetési, az átutalási elismervény vagy a PayPal-bizonylat másolatát kéri be állításunk (önbevallásunk) igazolására!
Döbbenetes kiskapu azonban, hogy ami postaforgalomban vám- és áfaköteles, az külföldről hazajövet, turistaként behozva nem az, pontosabban jóval magasabbak a vám- és forgalmiadó-mentesség határai. Így hát, ha nem akarok 70 ezer forintot fizetni a fülhallgatómért, illetve plusz 5-10 ezret, mire hazakerül, akkor maradnak az ismerősök. A Facebookon meg is találtam egy kedves ismerősöm ismerősét, aki pár hétre Amerikába utazik. Nagy szívességre volt szükségem: elkértem az ottani címét, ahová megrendelhetem az árumat. A félárú kütyüt pedig ő a bőröndjében teljesen legálisan, vám és áfa nélkül hazahozhatja. Mert szárazföldön 300, légi forgalomban pedig 430 euró értékhatárig hozható be termék vám- és adómentesen az EU-n kívülről. Persze nem két nap, hanem két hónap lesz, mire ideér a „füles”, és a garanciát – ha kell – sem lesz egyszerű érvényesítenem. Azaz a hazai webáruházak e téren továbbra is verhetetlenek maradnak.
