Világgazdasági tényezővé vált a forint! Nem is akárhogyan, hanem a világ – egyelőre – második gazdasági nagyhatalma, Kína jóvoltából. A magyar fizetőeszköz ugyanis ez év elejétől bekerült ama 24 nemzeti deviza közé, amelyet a kínai jegybank a jüan árfolyamát szabályzó valutakosárban tart. Peking 1994-ben nem hivatalosan az amerikai dollárhoz kötötte nemzeti valutája árfolyamát. Ekkor egy zöldhasúért hivatalosan 8,73 jüant adtak, miközben alig két évtizeddel korábban még gyakorlatilag egy az egyben váltották őket. Elérkezett az idő, hogy a dollár-jüan kötődést (mellesleg az euró súlyát is csökkentve a valutakosárban) fellazítsák, gyengítsék.
HÍGÍTÁS
Peking nagyszabású manőverének a célja: csökkenteni a kínai fizetőeszköz függőségét az amerikai dollártól. Ennek vannak előnyei, például serkenti az exportot, de vannak kockázatai is. A jegybank mérsékelt jüanleértékelési politikáját a kormányzat szorgalmazza annak érdekében, hogy a világgazdasági versenyfeltételek romlását (például a kínai bérek emelkedését) az olcsó devizával ellensúlyozza. Az ismét leértékelődő jüan viszont tőkekiáramláshoz, tőkekimenekítéshez vezet, amit a Kínai Kommunista Párt részben a kiáramlás adminisztratív korlátozásával, a kivihető pénz 50 ezer dolláros felső határával igyekszik szelídíteni.
Kína a 2017. január elsejével tovább bővített valutakosarába térségünk fizetőeszközei közül a forint mellett a lengyel złotyt is beletette. Így mindkét deviza olyan erős gazdaságú nagyobb államok valutáival együtt került oda, mint az orosz rubel, a szaúd-arábiai rial, az Egyesült Arab Emírségek dirhamja vagy a dél-koreai von. A lépéssel a jüan árfolyamát meghatározó valutakosárban a dollár súlya 26,4-ről 22,4 százalékra csökkent. A zöldhasú stabilitásában a Wall Streeten amúgy sem bíznak túlságosan. Az amerikai fizetőeszköz már-cius végére csaknem elvesztette azt a több mint hatszázalékos erősödést (a világ más vezető devizáival szemben), amelyet elért a Donald Trump tavaly novemberi elnökké választása utáni egy hónapban. Peking januári „dollárhígító” intézkedései tovább gyengítették a zöldhasú globális pozícióit.
DEDOLLARIZÁCIÓJA
Hosszabb távon Peking célja az, hogy elsősorban Oroszország támogatásával megnyirbálja a dollár globális fizetőeszköz szerepét. A kínai fővárosban ehhez a nyilvánvaló gazdasági motívumok mellett politikai körítéssel is szolgálnak. A nemzetközi dollár az Egyesült Államok hegemóniájának a szimbóluma – mondják. Moszkva gazdasági és politikai-katonai okokból hasonlóképpen érdekelt a zöldhasú szerepének csökkentésében. Oroszországban az amerikai deviza trónfosztása folyamatának a leírására új szót alkottak, ez a „dedollarizácija”.
Néhány hete a hatalma kiszélesítésére törekvő és a Nyugattal szembeforduló török államfő, Recep Tayyip Erdoğan ajánlotta az oroszoknak – továbbá Kínának és Iránnak – a nemzeti valutákban való elszámolást. Moszkva a befolyása alatt tartott Eurázsiai Gazdasági Közösséget (JevrAzESz) használná bázisul ennek kiterjesztésére. Ezzel csak az a gond, hogy a résztvevők (többnyire a volt szovjet tagköztársaságok egy része) gazdaságilag nem jelentős tényezők. Az igazi „nehézsúlyúak”, mint Kína és India, egyelőre csak az óvatos érdeklődés szakaszában vannak a tagságot illetően. A másik nemzetközi grémiumban, a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) a két ázsiai óriás mellett Oroszország is részt vesz. Csakhogy az SCO-t az elemzők többsége inkább afféle protestszervezetnek tartja az Egyesült Államok gazdasági-pénzügyi-politikai és katonai túlsúlyával szemben, semmint a gazdasági integrációt, a nemzeti valutákban való kereskedést előmozdító fórumnak.
KÖZÖS NEVEZŐ HÍJÁN
Egyelőre tehát nem látható, hogy a dollár elveszti-e a nemzetközi elszámolásokban játszott jelentős szerepét. Az EU gazdaságának a gyengélkedése rontja az euró zöldhasú melletti tartalék deviza szerepét. A három legesélyesebb dollártrónfosztó, Kína, India és Oroszország együttes GDP-je az amerikait jócskán meghaladja, és világkereskedelmi súlyuk is együttvéve csaknem kétszerese az Egyesült Államokénak. Jelenleg kevés az esély rá, hogy közös nevezőt találjanak a „dedollarizáció” megvalósítására.
Tudomásul vették
Tavaly ősszel a nemzeti valutákban való elszámolás folyamatának lapunk is a részesévé vált, mégpedig a fentebb említett világgazdasági korszakváltás egyik szorgalmazója, Oroszország jóvoltából. Moszkva a Figyelőnek jelezte, hogy érdekelt lenne az orosz–magyar kereskedelem dollárról rubel/forint alapúvá való átállításában. A magyar import oroszlánrészét kitevő orosz szénhidrogénexportot jelenleg dollárban számolják el. A váltásnak tehát messzemenő következményei lennének. Bonyodalmak származhatnak például abból, hogy a rubel árfolyammozgása – éppen az olaj- és gázárak változása, az orosz gazdaság monokultúrája, az évtizedek óta halogatott reformok okán – meglehetősen hektikus. Az orosz felvetést a magyar illetékes állami szervek nagy óvatossággal kommentálták. Hivatalosan nem reagáltak rá, de „tudomásul vették”.
