A 40 rabló nem, de az Alibaba jöhet

Pénz beszél
Még versenyben vagyunk a világ legnagyobb e-kereskedője, az Alibaba-csoport logisztikai elosztóközpontjáért.

Nagy változások vannak nemcsak a technológiai folyamatokban, hanem a világ digitális kereskedelmében is. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy januárban Donald Trump is fogadta az elképesztően nagy (közel 4500 milliárd forintos árbevételű) internetes kereskedő, az Alibaba Group alapító-vezetőjét, Jack Mát. Azért, hogy ne csak az ázsiai áruk  öntsék el az Egyesült Államokat, az üzletember megígérte az elnöknek: egymillió amerikai kis- és középvállalkozás kap lehetőséget a világ legnagyobb viszonteladói oldalán, az Alibabán. Így ők is aktívan megjelenhetnek a kínai ­piacon.

Mindez nemcsak egy ígéret: június 20–21-én egy nagy detroiti konferencián több mint ezer cégnek ismertetik a portálon keresztül elérhető kínai üzleti lehetőségeket. Jack Ma biztatja is a potenciális amerikai eladókat. Elmondása szerint 2022-re a kínai középosztály létszáma eléri a 600 milliót, ami az Egyesült Államok összlakosságának a kétszerese. A többségük pedig ki van éhezve a nyugati világból érkező árukra. Tavaly a távol-keleti ország egy fronton egyébként meg is előzte az Egyesült Államokat: a kiskereskedelmi piaca 4840 milliárd dolláros (közel 1,4 billiárd forintos) volt. Beszédes, hogy jövőre pedig a kínai online költések nagyobbak lesznek, mint a világ összes többi online kereskedelmi bevétele együttvéve!

Mi a modell?

Az amerikai cégek Jack Ma szerint főképp élelmiszereket, kozmetikumokat és egészséggel kapcsolatos termékeket, kézműves árukat, valamint ruházati és divatcikkeket szállíthatnak Kínába. Ott egyébként komplett falvak és kisebb városok felvirágoztatásában segített, hogy egy-egy helyi terméket sikerrel vezettek be a hatalmas online piactérre. (Nem véletlen, hogy a lecsúszó Detroit váro­sában lesz a konferencia, hiszen a távol-keleti országba irányuló kivitel sok helyi céget megerősíthet.)

Mint Jack Ma példáiból kiderült, az Alibabának hála Kínában néhány amerikai már meg is vetette a lábát: a ­Washington állambeli Peter Verbrugge, egy harmadik generációs cseresznyeültetvényes farmer immár tonnaszám exportál az ázsiai országba. De akad egy New York-i kis butik is, a Stadium Goods, amely például tornacipőivel szerzett rengeteg távol-keleti rajongót. A LuckyVitamin pedig egy Philadelphia melletti kisvárosból indult patika volt, amely most már tízezer terméket kínál a kínai vásárlóknak.

Hazai vizeken

A lehetőség persze a magyar cégeknek is adott, de mint a kontinensnyi országot ismerő szakértők megjegyzik: nagyon nehéz piac a kínai. Pedig az elképesztő mennyiségű konténer, amely az Alibabának köszönhetően Európába érkezik, jellemzően filléres nyersanyagokkal, például újrahasznosított szeméttel megy visszafelé. Mondjuk PET-palackokkal telerakva – ezekből ott ruhát készítenek. A szállítás odafelé tehát olcsó, ám az európai és az amerikai áruk körében főként a különlegességekre, a luxustermékekre van inkább kereslet. Ez nem is csoda, hiszen a tucatáruk ott rendkívül keveset kóstálnak. Egyszerűen egy európai vagy egy amerikai gyártónak innovációt nélkülöző fogyasztási cikkekkel nem érdemes próbálkoznia. A kockázat viszont nagy. Ha jól fogynak, akkor a termékeket gyorsan lemásolják. Kemény dió tehát az ottani siker, de van más mód is arra, hogy országunk profitáljon a kínai sikercégből.

Horvát–magyar csörte

Jelenleg az Amazon és az eBay nem is annyira egymással, mint inkább a kínai Alibaba Grouppal próbál versenyezni egyrészt az észak-amerikai, másrészt a teljes globális online kereskedelmi pia­con. Az Alibaba viszont még az Amazonnál is nagyobb szabású terjeszkedési programba fogott. Nem egyszerűen online marketinggel vagy kis helyi partnerekkel pörgetné fel a kínai boltok forgalmát, hanem raktárakat és elosztóközpontokat szeretne telepíteni szerte Európában, ahogyan ezt az Amazon néhány éve már elkezdte. (Az utóbbinak a nagy európai országokban két tucatnál is több raktárbázisa van. Most építenek egy szlovák létesítményt, ahonnan az egész térséget ellátják.)

Az Alibaba kapcsán az keltett nagy feltűnést, hogy januárban egy magas rangú küldöttség tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel egy óriási európai elosztóközpont esetleges Magyarországra telepítéséről. Ugyanakkor ez a tárgyalás csak a jéghegy csúcsa. Úgy tudjuk, hogy már legalább két éve keresi az európai helyszíneket az Alibaba. A mostani óriáselosztóért a horvátokkal vagyunk versenyben. Ott a helyi Jutarnji Vijesti nevű lap értesülései alapján Zadar mellett, a Zone Crno nevű, hatalmas, 400 hektáros reptérhez közeli területen, zöldmezős beruházással épülhetne meg az Alibaba gigaközpontja. De a hírek szerint Szerbiában és Bulgáriában is vizsgálódnak a kínaiak – bár a két nagy esélyes Horvátország és Magyarország. A horvát lap meg is jegyzi: nem ártana az ottani kormánynak is olyan aktívan lobbiznia, mint a magyaroknak.

Egy általunk megkérdezett, a tűzhöz közelebb álló hazai szakértő szerint ugyanakkor most kritikus fontosságú, hogy ne szivárogjanak ki részletek a kínai döntésig. Miért? Mert olyan nagyságrendű projektről van szó, mint amilyen a kecskeméti Daimler-gyár volt, s mint emlékszünk, a román helyszín is jórészt azért esett kútba, mert még jóval a végső döntés előtt beindult a telekspekuláció. Lehet, hogy Zadarnak éppen e nyilvános hír miatt csökkennek most az esélyei? Persze az is lehet, hogy Horvátország mellett Magyarországon is (!) nyílik majd Alibaba-elosztó. S még egy érdekes szál: a koperi kikötő és az oda vezető vasútvonal szlovén–magyar projektje lehet, hogy épp az Alibaba megkeresése miatt kapott nemrég prioritást. 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink