Lázadás a nép ellen

Oktogon
„A liberalizmusnak annyira jó az alkalmazkodó-képessége, hogy önelégedettsége még a kudarcban is túlharsogja önértékelését.”

LIBERÁLIS TÖMEGISZONY

Az idézet Fred Siegel 2014-ben megjelent The Revolt Against the Masses: How Liberalism has Undermined the Middle Class című könyvéből származik, amelyben a szerző megkísérli a liberalizmus amerikai történetének újraírását. Habár az eszmefuttatás kifejezetten az Egyesült Államokra koncentrál, megállapításai – a liberális elit természetéből fakadóan – éppúgy érvényesek Európára is. 

Siegel új narratívában tárgyalja a liberális gondolkodást, amelynek értelmében a liberalizmus nem más, mint a társadalomból való kiábrándulás terméke. Emiatt jellemzi a kezdetektől fogva erős elitista szemlélet, és ez magyarázza azt is, hogy bármely ország liberális elitje inkább közösséget vállal a globális elittel, mint a saját nemzetével. A társadalomból való kiábrándulás mára ellenszenvvé érett: a liberálisok irtóznak a mindennapi emberek életmódjától, a „tömegek” gazdasági és politikai véleményétől, valamint szkeptikusak a demokráciával szemben, különösen akkor, ha az számukra nemkívánatos eredményt produkál. Miközben tehát a liberalizmus legújabb hulláma a kirekesztőnek és a demokratikus társadalmi berendezkedésre veszélyesnek bélyegzett populizmussal szemben definiálja magát, éppen a liberálisok váltak demokráciaellenessé. 

A kortárs liberalizmus egyik legjellegzetesebb vonása, hogy a demokráciával szemben védelmezi a sokadik generációs emberi jogokat. Az újabb és újabb „szabadságjogokra” – pontosabban a liberálisok által kreált végtelen számú identitásra – ugyanis a felvilágosulatlan tömeg, a demokratikus többség jelenti a legnagyobb veszélyt. 

Ami a szemünk előtt zajlik a nyugati világban, az nem más, mint a liberalizmus vallásos fordulata. Siegel megfogalmazásában: a liberalizmus lett a kegyelem forrása. A liberális gondolkodás egy politikai érdekeket és értékeket képviselő rendszerből mára egy zárt hitrendszerré vált, amelynek a tételeivel – definíció szerint – nem lehet vitatkozni. Ezért férnek meg a liberális kánonban egymással olyan ellentmondások, mint a demokratikus választások eredményének támadása a jogállamiság nevében, vagy éppen a szólásszabadság szigorú korlátozása az emberi jogokra hivatkozva.