Tusványos

Négy negyed
Amikor ezeket a sorokat olvassák, már javában zajlik a XXIX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, közkeletű nevén Tusványos. Az Erdély-járó anyamagyarok mentális térképén rangban majdnem megközelíti a csíksomlyói búcsút, évente több ezren elzarándokolnak Tusnádfürdőre (is), bár ez a párosítás félreviszi a gondolkodást.

De azért csak induljunk el ezen az úton, az ellenségeink amúgy is ekképpen keretezik; az elmúlt években Orbán Viktor miniszterelnök szombati nagyelőadásáról úgy tudósított a világsajtó, mintha tábori misét celebrálna. A magyar „függetlenobjektív” ellenzéki sajtó még erre is rátesz egy lapáttal: kimaxolják a félreértést, tudósításaikat olvasva úgy érzi az ember, hogy Isten fia ismét leszállt a földre, Orbán Viktor a hívek gyűrűjében évről évre megváltja a világot. Van ebben az optikában egy nagy adag gőg is (vö. „népek ópiuma” – egyszerűen nem tudnak lejönni a marxi tripről), de leginkább a szellemi restség érhető tetten: a legkönnyebb betolni valamit, amit nem értünk, a hit kérdései közé. 

Tusványoson magyarnak lenni nem vallás, hanem önreflexió kérdése. Rákérdezünk magunkra, hol a helyünk és mi a dolgunk a világban. Ha valahol, akkor Erdélyben ez egyáltalán nem magától értetődő, ott naponta eszedbe juttatják, hogy bár a szülőföldeden élsz, Románia nem a hazád. A bálványosi folyamat kezdetekor, a múlt század kilencvenes éveinek elején még reménykedtek abban, hogy az az ország, amely ebben az esztendőben ünnepli létrejöttének századik évfordulóját, talán lehet az erdélyi magyarok hazája, erről diskuráltak románok és magyarok, aztán a reménnyel együtt megfogyatkoztak a román beszélgetőpartnerek is. Egy fikcióról nehéz értelmesen vitatkozni, és Románia egyre inkább fikcióvá válik, centenárium ide vagy oda, nem hazája már a románoknak sem.

Ami viszont Tusványoson evidencia: Isten – bármelyik isten – áldásával emberéleteket kioltani, bombát felrobbantani nem európai módi. Pont erről beszélgetnek közel három évtizede a hegyvidéki üdülővárosban, hogy mi az európai módi, micsoda is Európa. Nehéz vajúdás volt. Fájdalmas és gyötrelmes rájönni arra, hogy az az Európa, amelyre vágytunk a kommunista diktatúra évtizedei alatt, szintén fikció. Nem e világról való. Azzal szembesülni, hogy Európa mi vagyunk a magunk tökéletlenségével, sokkterápiaszámba ment.

Tusványos a szabadságra eszmélés terepe. Nem az emberi szabadságéra, ami metafizikai kérdés, hanem a magyar szabadságéra, ami viszont politikai. Tusványoson alakult ki a magyar politikai mátrix: szabadság és felelősség, jogok és kötelezettségek, egyén és közösség. A tusványosi logika tehát a mátrix kulcsfogalmait konjunktív relációba rendezi, a magyar szabadság kulcsfogalmai egymást föltételezik. Közhelyes, de Európában ma népszerűtlen alaptétel: nincs szabadság felelősség nélkül, nincs jog kötelezettség nélkül, és az egyént a közössége védi. 

Szabad magyarnak lenni sokkal nehezebb, mint szabad embernek lenni. Ráadásul ebben Isten sem segíthet, magunknak kell megoldanunk. Erről szól Tus-vá-nyos.