A poén végül is nem rossz, az eredeti Monty Python-jelenet a maga nemében zseniális, van annyi erő benne, hogy még ebben az analógiában is működjön.
Nekem mégis több problémám van ezzel a megközelítéssel.
Egyrészt nem tették fel a kérdés komplementerét, amellyel kimondatlanul egyébként a filmbéli jelenet is kezdődik: mit vettek el a rómaiak? Ott a titkos gyűlés felütéseként Reg így indít: „Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket.”
Nekem például ez jutott eszembe, amikor olvastam a Bloomberg publicistájának a Hogyan gyarmatosította a nyugati tőke Kelet-Közép-Európát? című eszmefuttatását. A lényege: a nagy európai integráció következtében a valamikori vasfüggöny boldogtalanabbik oldalára került államok tulajdonképpen gyarmatok (a történelmi analógia kedvéért: tartományok), vagy ahogyan a publicista is idézi Pikettyék meghatározását: „külföldi kézben lévő országok”.
Ennek valahogy nem vagyok képes felhőtlenül örülni, s minden olyan törekvést, amely a magyar szuverenitást és függetlenséget erősíti, csak üdvözölni tudok. Bár a Bloomberg szerint ez csak látszatküzdelem, Kelet-Közép-Európának igazából nincs választási lehetősége: „A régió országai túl hosszú ideje nyitottak a külföldi befektetők előtt, túl nagy mértékben elvesztették az ellenőrzést saját gazdasági jövőjük felett ahhoz, hogy megőrizzék a politikai kontrollt ügyeik irányítása felett” – fordítja a Napi.hu. Nem véletlenül hivatkozom erre a forrásra, mert a portálnál a magyarításba becsempésztek egy olyan fordulatot, amit az eredetiben nem találtam: „A régió politikusai két dolgot tehetnek: beérik egy látszatrebellióval nagyon hülye hazai támogatóik megvezetése céljából, vagy komolyan szembefordulnak a kézzel, amelytől enni kapnak, ami az országaik gazdaságát tápláló befektetések elpárolgásával járna.” Szóval a haladó magyar újságíró szerint én nagyon hülye támogatója vagyok a nemzeti szuverenitás és függetlenség gondolatának.
És ez a másik nagy bajom a Monty Python poénjának aktualizálásával. Csak gyarmati optikán keresztül értelmezhető, vagyis: aki komolyan gondolja, hogy Magyarország kap valamit Brüsszeltől, az eleve alárendelt pozícióból nézi a dolgokat, és félreérti az Európai Unió alapításának eredeti gondolatát.
Ami nem csoda, hiszen mára már Brüsszel is félreérti az EU-t: az Európai Bizottság szerepfelfogásának megváltoztatásával (a szerződések őréből önálló politikai aktorrá vált), valamint az Európai Tanácson belüli döntéshozatal felhígításával (az egyhangúság helyett a minősített többség módosított szavazási eljárása) a közösség vezetése birodalmi logikát kezdett működtetni. Lehet, hogy nagyon hülye vagyok, de én nem szeretnék új birodalmi központot.
Életem első tizennégy évében „sokoldalúan fejlett szocialista embert” akartak faragni belőlem. Most multikulturális európainak kellene lennem. És annak is másodrendűnek.
Rómaiak, menjetek haza.
Borítófotó: Kőhalmi Péter
