A lázadás nem éppen a legjobb hívószó a keresztény kultúrában, hiszen az az ősbűn. A modern kultúra azonban divatossá tette. Aki trendi akar lenni, az lázadó is lesz egyben. A hatvannyolcas forrongók leginkább szüleik és a melós rendőrök ellen lázadtak, ritkább esetben a professzoraik ellen – utóbbiak ugyanis szintén a lázadók köréből kerültek ki. A hatvannyolcas rebellió egyet jelentett a dezertálással, és ma is ugyanazt jelenti.
Azóta azonban sok minden megváltozott. A hatvannyolcasok a jelenlegi status quo megteremtői és őrzői. Ahhoz foggal-körömmel ragaszkodnak, mert ma már a dezertőri lázadás nem az Imagine elgitározását jelenti egy DIY-kempingben – illetve, ha mégis, akkor a lázadók ügyelnek arra, hogy a közelben legyen ABC, ahol van péksütemény, vegán pástétom és cigipapír –, hanem busás havi jövedelmet Brüsszelben, valamelyik nemzetközi NGO-nál, az ENSZ valamely vezetői posztján, vagy épp az itthon független-objektívnek eladott sajtóban. A hatvannyolcas lázadók öregek, unalmasak és fogatlanok lettek – amiben nem tudni, mennyi szerepet kapott a hajdan elfogyasztott szerek pH-értéke, és mennyit a hippik sajátos felfogása a személyes higiéniáról.
A hatvannyolcas lázadók még a nyilvánvalót, a rendet tagadták. Tagadtak mindent, amit a Szovjetuniót végül legyőző Egyesült Államok vallásos-konzervatív légköre adott, tagadták szüleik erkölcseit, megtagadták a behívót. Utódaik ma tagadják, hogy volna különbség nők és férfiak között, sőt azt is, hogy férfi és nő egyáltalán létezik. Szerintük a nemek konstrukciók, ahogy minden más is csak „szerep”, és mint ilyenek, lebontandók. A legyőzendő ellenség a valóság.
James Damore-t kirúgták a Google-tól, mert egy céges memóban azt merészelte írni, hogy különbség van férfiak és nők között, és ez adott esetben a pályaválasztásukra is kihat. Az ellene hajtóvadászatot indító, fenyegetőző, lincselni vágyó Social Justice Warrior-hadosztály érveket nem sorakoztatott fel azon Damore-ral szemben, aki a Harvardon szerzett diplomát biológiából. Mindössze annyit tudtak felhozni vádként, hogy az általa írt, egyébként elfogadott tudományos érvekkel alátámasztott jegyzet sértő lehet.
Az új lázadás másmilyen természetű. Akik ma azt mondják, „elég volt”, azok a Szilícium-völgy, Hollywood, a keleti és a nyugati part okostojásainak, a brüsszeli elitnek és a nyugati mainstream médiának mutatnak fügét. Nem tisztelik a túlérzékeny értelmiségiek állítólagos tekintélyét, mert tudják: semmivel sem jobb az ő véleményük, mint másoké. Az új lázadók tagadják a liberális média azon hazugságát, hogy ők függetlenek, objektívek, hogy ők a „szakma”. Olyanok, mint Damore: rámutatnak a nyilvánvalóra.
Az új lázadók a felforgatók rendjét forgatják föl. És egyre többször fognak győzni.
