Bezzeg a németek – gyakran hallani Magyarországon, ha az energia, a klímavédelem kerül szóba. Pedig kevesen tudják, hogy az éghajlatváltozásért leginkább felelős áramtermelés idehaza már most kevésbé erősíti a globális felmelegedést, mint Németországban, és az előnyünk a következő 15 évben még tovább nőhet.
FORRADALOM
Amíg a magyar konnektorban sercegő áram megoszlása fosszilis és nem fosszilis energiaforrások szerint 36-64 százalék, addig a németeknél ez az arány 58-42. A villamosenergia-előállítás zöldítéséért 2010-ben hirdettek forradalmat Energiewende néven. A kezdeményezés példátlanul merész: egyszerre próbálja fokozatosan kiiktatni az ország áramtermeléséből az atom- és szénerőműveket – mindkettő önmagában is óriási feladat lenne.
A program legfontosabb eszköze a megújuló források bőkezű és kiszámítható állami támogatása, ami egyfelől látványos eredményeket hozott, másfelől teljesen felforgatta a német energiaszektort. Tavaly az áram mintegy harmadát tiszta erőforrásból – főleg nap- és szélenergiából – állították elő, az új technológiák szédítő tempóban fejlődnek az országban.
Az állam húsz évre garantáltan vállalta, hogy átveszi a tetőkön megtermelt villamos energiát, és a dotáció hiába csökken fokozatosan; az eszközök fejlődésével a beszállítók – családok, kisvállalkozók – profitja egyre csak nő. Ahogy egy ilyen gazdasági környezetben várható, a befektetők hamar átpártoltak a megújulókhoz, válaszút elé állítva a nagy múltú energiacégeket. A felülről vezérelt átalakítás viszont drága mulatság; a költségvetésből vagyonokat fizetnek ki támogatásokra, a lakossági energiaárak pedig az elmúlt tíz évben a másfélszeresükre emelkedtek, ma az EU-ban a legmagasabbak.
Meglepő vagy inkább megdöbbentő, hogy a tudatos fogyasztók így sem zúgolódnak; egy tavalyi felmérés szerint tízből kilenc német polgár továbbra is a zöldfordulat mellett áll. Németországban a megújuló energia és különösen az atomellenesség nemzeti ügy, olyasmi, mint nálunk Bős–Nagymaros, igazi politikai minimum, amely egységbe kovácsolja a választókat és a pártokat.
VISSZAFORDÍTHATATLAN
Az ellenszenv még a nyolcvanas évekből származik, amikor az olajválság nyomán tucatjával építették az atomerőműveket, majd a csernobili katasztrófa megmutatta a technológia veszélyeit. Az áram jelenleg 13 százalékát adó több mint 30 reaktort 2022-ig tervezik leállítani, de ez még mindig kivitelezhetőbbnek tűnik, mint bezárni a széntüzelésű hőerőműveket, amelyek viszont a termelés 40 százalékát adják. Ezek jó részét ráadásul lignittel fűtik, a legrosszabb fosszilis tüzelővel, ám Németországnak hatalmas, könnyen elérhető készletei vannak belőle, és jóval olcsóbb, mint más szénfajták vagy a földgáz. Nem is csoda, hogy az unió legnagyobb CO2-lábnyomú gazdasága nem tudja teljesíteni klímavédelmi vállalásait: az előző két évben az ország szén-dioxid-kibocsátása nemhogy csökkent volna, még egy kicsivel nőtt is. Pedig a párizsi klímacsúcson azt vállalták, hogy 2020-ig 40 százalékkal mérséklik a karbonemissziót 1990-hez képest, amit egy nemzeti jogszabállyal önszorgalomból 50 százalékra szigorítottak.
A szakmában úgy vélik, az Energiewende már visszavonhatatlan, az irányt a nyár végi választások eredményétől függetlenül tartani fogja Németország. A tempó viszont szinte borítékolhatóan változik, mivel egyre kisebb rá az esély, hogy az átállás az eredeti forgatókönyv szerint valósul meg. Valószínűleg lassítani kell az atomenergia kivezetését. Vagy akár jöhet egy technológiai áttörés, ami egyébként napjainkban nem is számítana akkora csodának. Ha sikerülne forradalmasítani a rapszodikus megújuló energiákat kiegyensúlyozó áramtárolási megoldásokat, vagy új CCS (szén-dioxid-leválasztó és -tároló) eljárásokkal termelésben tartani, de megtisztítani a lignitet, akkor tartható lenne az ütemterv.
Ellenkező esetben – és ennek van a legnagyobb valószínűsége – új pályát kell felrajzolniuk, méghozzá hamarosan. A megújulók nagy problémáját, hogy időszakosan termelik az áramot – hiszen nem süt mindig a nap és fúj a szél – a németek egyelőre drága fejlesztésekkel és az áramfelesleg exportjával kezelni tudják; elektromos hálózatukat a világ legmegbízhatóbbjai közé sorolják.
TECHNOLÓGIAEXPORT
Nemcsak a kimaradásokkal és az extra mennyiségű betáplálásokkal kell megbirkózniuk, de délre is kell szállítaniuk a jellemzően az északi tartományokban megtermelt áramot. Bár a német a világ negyedik legnagyobb gazdasága, a szén-dioxid-kibocsátás a globálisnak mindössze 2 százaléka, ezért ha el is érik a zéró emissziót, annak sem lesz érzékelhető hatása az éghajlatváltozásra.
Az Energiewende az elsőségről szól. Németország bízik benne, hogy ha sikerrel járnak, példájukat a nagy kibocsátók is követni fogják, ráadásul ehhez német vállalatok szállíthatják majd a csúcstechnológiát.
