Zavarban a Fed

Mátrix
A befektetők további kamatcsökkentéseket várnak el a kommunikációs zavarban lévő amerikai jegybanktól. Peking nyílttá tette az eddig rejtett devizaháborút: 7 jüan alá engedte a dollár árfolyamát.

VÁM- ÉS DEVIZAHÁBORÚ

A jegybankelnökök nyilvános megszólalásaik alkalmával patikamérlegen mérik ki a szavaikat. A befektetők megszokták, hogy a központi bankok kommunikációjukon keresztül készítik fel a piacot a várható lépéseikre, hogy ne okozzanak zűrzavart, meglepetéseket – csak ha nagyon muszáj. Fokozottan így van ez az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve esetében, hiszen aktuális elnöke megnyilvánulásait az egész világ figyeli. A legutóbbi Fed-kamat-csök-kentést követően – amikor 25 bázispontot vágtak – azonban mégis estek a részvénypiacok és erősödött a dollár, hiába a vártnak megfelelő döntés született. Jeremy Powell, az intézmény vezetője ugyanis nem fogalmazott egyértelműen a jövőbeli monetáris politikai irányvonallal kapcsolatban. Korábban a Fed tisztségviselői azt hangsúlyozták, hogy a lassuló világgazdasági növekedés hatásait az amerikai jegybank képes kamatcsökkentésekkel ellensúlyozni. Ehhez képest Powell a vágást inkább technikai lépésként emlegette, bizonytalanságban hagyva azokat a befektetőket, akik a korábbi kommunikáció alapján mérséklések sorozatára számítottak. A Fed-elnök később korrigálta magát, s közölte: a szavaiból nem következik az, hogy csak egyszer csökkentené irányadó rátáit a központi bank.

 

TÚLZOTT ÖNBIZALOM

Az esetet sokan, sokféleképpen magyarázták, de egy biztos: Powell régi jegybanki róka, 2011 óta tagja a szervezet igazgatóságának, még Obama jelölte. Így tökéletesen tisztában van azzal, hogy még a névelőknek is jelentőségük van a kommunikációban. Ha így áll a helyzet, akkor vajon miért jöttek zavarba a piacok? Ennek hátterében az áll, hogy az elmúlt időszakban a befektetők megszokták, hogy a Fed irányt mutat. Most azonban olyan tényezőkön múlik a globális és így az amerikai növekedés, amelyekre nincs befolyása az intézménynek. A Kínával folytatott vámháborúnak legfeljebb a következményeit tudja enyhíteni a jegybank, nem szólhat bele Donald Trump döntéseibe. A piacokat hosszú évek, a 2008-as pénzügyi válság óta úgy kondicionálták, hogy a központi bankoktól függnek. Ez azonban változik.

„A Fed túlzott önbizalommal jósolja meg a megjósolhatatlan jövőt. Minél többet kommunikál, annál több lesz a hiba, ami rontja a jegybanki hitelességet. A billegő csónak egyik oldaláról rohan át a másikra” – kommentálta a helyzetet Lawrence Summers ismert közgazdász, a Clinton-adminisztráció pénzügyminisztere.

Powell pont az ellenkezőjét vallja: szerinte most olyan időket élünk, amikor csökken a társadalmi-politikai intézményekbe vetett bizalom, így azoknak többet kell kommunikálniuk. Egy előadásában kifejtette: a jegybankelnöknek nem szabad visszatérnie Alan Greenspan gyakorlatához, aki arról volt ismert, hogy szeret rébuszokban beszélni. „A Fednek mindenkihez kell szólnia, nem csak a Wall Streethez” – mondta a szakember.

 

RECESSZIÓS FÉLELMEK

A központi bank vezetőjének a helyzetét az sem könnyíti meg, hogy Trump elnök már a kamatcsökkentési ciklust, sőt az általa kinevezett Powellt is hevesen kritizálta. A Fehér Ház beavatkozása tovább nehezíti az intézmény kommunikációját. A Federal Reserve igazgatósága (a döntéshozó nyílt piaci bizottság) maga is megosztott, közülük ketten ellenezték a vágást – szemben a jegybanki mankóhoz hozzászokott piacokkal.

A hosszú lejáratú amerikai állampapírok hozama alapján 75 százalékos annak a valószínűsége, hogy az idén még legalább két mérséklésre kerül sor. A Wall Street Journal által készített felmérés szerint a piaci elemzők 64 százalékos esélyt látnak arra, hogy a Fed szeptember 17–18-i ülésén is csökkenti kamatait. Az egy hónappal korábbi megkérdezés még csupán 50 százalékos várakozást mutatott. Az elemzők az augusztusi felmérésben 33 százalékot adtak annak, hogy a következő egy évben beüt a recesszió, ami 2011 óta a legnagyobb arány. Egy esztendővel ezelőtt az átlagos valószínűsítés még csupán 18 százalékos volt. A legtöbb válaszadó a kereskedelmi konfliktusokban látta a gazdaságra leginkább leselkedő veszélyt.

 

PIACI REAKCIÓK

Donald Trump a közelmúltban dobta be, hogy a büntetővámokkal még nem sújtott, összesen 300 milliárd dollárnyi importot is megsarcolja. Főleg fogyasztási cikkek, így például mobiltelefonok vagy ruházati cikkek tartoznak ebbe a kategóriába. A helyzet így még bizonytalanabbá vált – monetáris politikai szempontból is. Ez áll annak a hátterében is, hogy az üzleti beruházások növekedési üteme lelassult. A Fed stimulusa, az olcsóbb hitelek ezt lennének hivatottak felélénkíteni.

A bizalmatlanságot jól szemlélteti az építő- és a feldolgozóiparban egyaránt nagyon fontos alapanyagnak, a réznek az ára, amely idei mélypontjára zuhant. Egy hét alatt 4,2 százalékot esett, csaknem 15 százalékkal van az áprilisi csúcs alatt. E fém árfolyama lekíséri a kereskedelmi háborúval kapcsolatos várakozásokat, ugyanis Kína adja a globális kereslet nagyjából felét.

Jó indikátor a tízéves amerikai államkötvény hozama is, hiszen a szinte mindent (tartós fogyasztási cikkeket, autókat, ingatlanokat) hitelre vásárló tengerentúliak törlesztőrészletei jórészt ettől függnek. A tízesztendős papír hozama többéves mélypontra esett a közelmúltban, ami azt jelzi, hogy a befektetők a kockázatosabb instrumentumokból (például a részvényekből) a biztosabb papírokba menekülnek, vagyis a növekedés további lassulására számítanak. Erre utal az is, hogy a három hónapos amerikai papírok hozama a tízéves kötvényeké fölé nőtt – inverzzé vált a hozamgörbe. „Normális” esetben ha hosszabb távra adom kölcsön a pénzem az államnak, nagyobb hozamot kellene, hogy kapjak.

 

ÁRFOLYAMVERSENY

A Fedtől tehát egyértelműen azt várják a piacok, hogy további kamatcsökkentéseivel segítse a gazdaságot, de azt maga a jegybank sem tudja, hogy ezt milyen ütemezésben kellene végrehajtania. Mindenesetre a kommunikációs hadjárat beindult, hogy enyhítsék egy kicsit Powell melléfogását. Charles Evans, a Chicagói Fed elnöke nemrég közölte: szerinte még legalább egy kamatvágás várható az idén. Pár nappal később úgy nyilatkozott, hogy a kereskedelmi feszültségek további monetáris lazítást is kikényszeríthetnek. Az irányadó sáv jelenleg 2–2,25 százalék. A kamat- és árfolyamversenybe azonban a feltörekvők is beszálltak, nekik kezd nagyon kényelmetlenné válni az alacsony szintű amerikai kamat. A múlt héten az indiai és a thaiföldi jegybank is lazított a monetáris kondícióin. A délkelet-ázsiai régió szintén megsínyli a kereskedelmi háborút, melynek következtében megszakadnak az elmúlt évtizedekben kiépített beszállítói láncok. A térség országai között megindult a verseny az elmúlt évtizedekben felállított globális beszállítói láncok darabkáiért, a multik beruházásaiért. Gyengébb devizával próbálják meg versenyképesebbé tenni a gazdaságaikat. A kereskedelmi mellett tehát elindult egy devizaháború is, amelybe Kína kénytelen-kelletlen szintén beszállt.

 

A MÁGIKUS HETES

A Bank of China elengedte a távol-keleti óriás fizetőeszközének az árfolyamát, amely így tizenegy év után először gyengült a dollárral szemben a 7 jüanos szint fölé. A kínai jegybank Trump vámfenyegetéseire válaszolt így. Pekingben lejjebb vitték a jüan napi kereskedési árfolyamsávjának a közepét is; ezzel jelezték, hogy döntésük hosszabb távra is szólhat. A gyengébb kínai deviza elvben jót tesz az export versenyképességének. Nem véletlenül vádolta Pekinget az USA elnöke azzal, hogy globális térnyerését jórészt a mesterségesen alacsonyan tartott árfolyam révén érte el: elárasztotta a világot olcsó tömegcikkeivel. A kevesebbet érő jüan egyben növeli az amerikai kereskedelmi mérleg hiányát is, ami vörös posztó lesz Trump szemében.

A kínai árfolyamdöntés azonban komoly kockázatokat is hordoz Peking számára. Amikor legutóbb elengedték az árfolyamot, 2015–16-ban a gazdaságtörténet egyik legnagyobb tőkemenekítése következett be – a jegybanki tartalékok csaknem ezer milliárd dollárral zuhantak. Gyakori piaci viselkedés az is, hogy az opciós és határidős termékek ellenértékét ilyen szimbolikus árszintek figyelembevételével alakítják ki. Ezt is szem előtt tartva az ázsiai ország az elengedett árfolyammal egy pénzügyi válságot is kockáztat. Veszélybe kerülhetnek a külföldi devizában kibocsátott kötvények is. Különösen nagy a kockázata ennek a kínai ingatlanfejlesztési piacon, amelyet magas hozamú, dollárban denominált papírok irányítanak. Az ezen a területen befektetők az idén rekordösszegű kötvényt dobtak piacra, mert arra számítottak, hogy az amerikai kamatszint csökkenni fog. Ez be is következett, de ezzel párhuzamosan a jüan gyengülése is. A Moody’s hitelminősítő ügynökség becslései szerint Kínában több mint 30 milliárd, külföldön csaknem 20 milliárd dollár értékű ilyen papírt dobtak piacra. Ezek között olyan konstrukció is van, amely lehetővé teszi a befektetőnek, hogy a lejárat előtt visszakérje a pénzét. A kínai pénzügyi vezetés a múlt hónapban korlátozta is az ilyen kibocsátásokat (kivéve azokat, amelyek célja a lejáró adósság refinanszírozása volt), mintha számítottak volna a jüan gyengülésére.

 

MEXIKÓ LETT AZ USA LEGNAGYOBB KERESKEDELMI PARTNERE

Az év első felében az Egyesült Államok Kínából származó importja 12 százalékkal esett vissza, az amerikai kivitel 19 százalékkal mérséklődött. Az USA legnagyobb kereskedelmi partnere így Mexikó lett, a második pedig Kanada.

 

Borítófotó: Macskakiállítás Manhattanben. Trump domesztikálni szeretné a Fedet