– Milyen Wass Albert gyermekének lenni? Kötelez a név, vagy ettől azért független az élete?
– Tudom, hogy ilyenkor a kérdezők valamilyen frappáns választ várnak, de ki kell ábrándítanom: nem tudnék ilyet mondani, csak azt, hogy nekem ez a természetes. Ugyanis – hála istennek! – nem tudom, milyen más ember fiának lenni.
– Mégiscsak frappáns a válasz. Mindig ilyen szerény?
– Az lennék?
– Nézőpont kérdése. Hogyan boldogul a magyar nyelvvel?
– Sajnos sokat felejtettem, hiszen gyermekkorom óta kevés magyar hatás ért. Hétéves voltam, amikor a nevelőanyám azt mondta: Amerikában mindenki angolul beszél! Édesapám is arra tanított, hogy tanuljam meg az ország nyelvét, ahol élek. Ma már csak a feleségemmel tudok magyarul társalogni, és minden év tavaszán összeülünk a testvérekkel Floridában átbeszélni a Wass Albert Alapítvány ügyes-bajos dolgait. Ezeket az alkalmakat nagyon szeretem, hiszen ilyenkor tudok a leginkább magyar lenni.
– Sorsa alakulásában mennyire volt meghatározó a származása vagy a szülőföldje?
– Akár szerénykedem, akár nem, a holdra szállást megelőző rakétaprogramnak három főszereplője volt: a német származású Wernher von Braun, egykori tanára, az erdélyi szász Hermann Oberth, valamint jómagam. Előbbi az amerikai rakétafejlesztés vezető alakja, az űrprogram hőse volt. Ő tervezte a holdrakétát. Utóbbi a holdra szállás matematikai képletét dolgozta ki, én pedig mindkettejük asszisztense lehettem a NASA-nál, ahova pályázat útján nyertem felvételt.
– Történt mindez mélyen a hidegháborús időkben. Mi volt az ön feladata?
– Lényegében én működtettem a belső elhárítást. Javában folyt a versengés a szovjetekkel. A KGB ott volt mindenhol, és Moszkva számára semmi sem volt drága egy morzsányi adat megszerzéséért. A helyzetet nehezítette, hogy volt olyan tudós, aki államtitkokkal felérő értékes gondolatait lépten-nyomon elhinthette. Mindenhová követnem kellett őt. Én voltam az árnyéka, bizony néha még a mosdóba is utána kellett mennem. Az éttermek szalvétáira feljegyzett számításaira is én vigyáztam, miközben mindenhol ott nyüzsögtek az orosz kémek.
– James Bond-filmbe illő pillanatok. Élvezte?
– Naná! Mindig is titkos ügynök akartam lenni. Végül tényleg titkosszolgálati feladatokat láttam el. Sőt, miután 13-án születtem, munkatársaimtól kértem, sőt meg is kaptam a 0013-as besorolást. Ilyen módon végül is teljesült a vágyam.
– Hogyan került a kiállhatatlan, öntörvényű és magányos zseniként ismert Oberth professzor mellé?
– Éppen az óriási holdrakéta mellett álltunk, amikor elkezdtem hangosan gondolkodni. „Hát ez sosem fog felemelkedni!” – szaladt ki a számon. Ekkor a professzor úr is megszólalt: „Igen, én is így gondolom!” Majd rám nevetett. Így figyelt fel rám. Megkérdezte, ki vagyok, majd kiderült, hogy közös, erdélyi gyökereink vannak, hiszen én Kolozsváron születtem, ő pedig Nagyszebenben.
– Nem hozott szerencsétlenséget ügynöki feladatainak ellátásához a 13-as szám?
– Inkább vicces és szerencsés volt egyszerre. Von Braun professzorral még csak ezután kezdtem el dolgozni. A rakétakilövések időpontjait hétpecsétes titokként őriztük. Ennek ellenére az egyik újság egy nappal a start előtt mindig közölte a terveinket. A NASA egy csomó pénzt elköltött arra, hogy felfedjék: ki áll a szivárogtatás mögött. A húszas éveim elején jártam ekkor…
– Csak nem dobták be a sármos fiatalembert a titkárnők közé?
– Ahogy mondja! Azt kérték, csak vegyüljek el közöttük, és figyeljek. Nem mondom, hogy több sem kellett, de első megítélésre a feladat túl hosszadalmasnak tűnt. Arra gondoltam, rövidre kellene zárni a történetet, és ezzel a lendülettel bementem a lap szerkesztőségébe. Ott a főszerkesztőtől megkérdeztem, mégis honnan tudják az időpontjainkat. Ő pedig készséggel válaszolt: magától Von Brauntól kapták meg a kilövési menetrendünket. A professzor ugyanis egy korábban tartott nyilvános előadásának a tervezetéhez véletlenül becsatolta a szigorúan titkos táblázatunkat is…
– Blamázsnak sem kevés, no meg a mundér becsülete…
– Arról nem is beszélve, hogy ennyire gyorsan azért nem akartam megoldani a feladatot! (Nevet.) Kértem tehát 600 dollár költőpénzt meg egy repülőjegyet a Bahamákra, majd elutaztam a titkárnőinkkel a csapatépítésükre, hogy megtudjam a nagy titkot, amit már eleve megfejtettem. Igen ám, de időközben az újság főszerkesztője egy vacsorán összefutott Von Braun professzorral, ahol szóba került az is, hogy én már beszéltem velük. Tehát lebuktam! Éppen a bárban itattam a csajokat, amikor megjelent két tagbaszakadt tengerészgyalogos, és közölték, hogy nagy bajban vagyok. Megragadtak kétoldalt, s már vittek is. Beraktak egy katonai repülőgépbe, és leendő főnököm előtt landoltam. Braunnak ugyanis annyira tetszett a húzásom, hogy azért vitetett haza, mert azt akarta: legyek az asszisztense!
– Ön úgy dolgozhatott ott, egy ilyen fontos amerikai intézménynél, hogy édesapja a kommunista Romániában háborús bűnösnek számított, miután 1946. március 13-án, távollétében halálra ítélte a kolozsvári népbíróság. A vádak alapján ugyanis felelőssé tették az Észak-Erdélyben, a magyar fennhatóság alatt megölt vasasszentgothárdi és omboztelki román és zsidó nemzetiségű személyek ügyében.
– Az egy dolog, hogy én a NASA-nál dolgozhattam. De bátyám, Huba az amerikai hadsereg tábornoka lehetett! 1964-ben, évfolyamelsőként végezte el a West Point-i katonai akadémiát, majd a vietnami háborúban is harcolt. Egyike volt azoknak a katonai vezetőknek, az úgynevezett „jedi lovagoknak”, akik az öbölháborúban összeállították az iraki hadsereg megsemmisítésére vonatkozó terveket, emellett az Európai Szövetséges Erők főparancsnoka is volt. Tehát mindketten nagyon alapos nemzetbiztonsági átvilágításon estünk át. Sőt! Wass Albertet a tengerentúlon háromszor is kivizsgálták az állítólagos háborús bűnösségével, illetve szélsőséges szervezethez való tartozásával kapcsolatban, és a vádakat megalapozatlannak minősítették. A mi esetünkben is alaposan átnéztek mindent, hiszen egy háborús bűnösnek a fia nem kerülhet közel olyan titkokhoz, amilyenek mellett mi dolgoztunk.
– Éppen ezért testvéreivel rehabilitáltatni szerették volna őt, a román bíróság elé vitték az ügyet, amelyben évek óta nem történt előrelépés. El lehet egyáltalán érni Wass Albert rehabilitációját?
– Romániában nem. Talán csak a hágai Nemzetközi Bíróságon, de ehhez meg csillagászati összegek kellenek.
– Elhiszi, hogy valóban öngyilkos lett az édesapja, a saját fegyverével végzett magával?
– Erről nem szívesen beszélek… Tény, hogy apám ellen történt három merénylet, mert Ceauşescu román kommunista diktátor félt tőle. Az is tény, hogy később kiderült: az egyik gyilkossági kísérletnél használt, rendszám nélküli autónak, amellyel a háza környékén elgázolták, román nyilvántartása volt, az amerikai szervizben már rendszámmal javították a kocsit. Mindezek ellenére a házukat sosem zárták kulcsra. Ha tehát valaki mindenképpen el akarta volna őt tenni láb alól, akkor nagyon egyszerű lett volna a dolga. Esti szokásain sohasem változtatott. Minden vacsora után felment a szobájába, a felesége pedig lent maradt tévét nézni. Ám az is igaz, hogy nem vettünk észre nála semmilyen öngyilkosságra való hajlandóságot. Ezek tehát a tények. De mi már lezártuk ezt az ügyet, nem akarunk már sem vádaskodni, sem gondolni erre. Édesapám életműve és zsenialitása ennél lenyűgözőbb. Ezzel foglalkozunk a családi rendezvényeinken és a nyilvánosság előtt is.
ÉLETÚT
Wass Miklós 1943-ban született Kolozsváron. Ő Wass Albert negyedik gyermeke. Bátyjai: Vid (1937) és Huba (1941), öccsei: Géza (1944) és Endre (1950). Az 1937-ben született Csaba hároméves korában agyhártyagyulladásban elhunyt. Miklós kétéves volt, amikor szüleivel és testvéreivel elhagyták Magyarországot. Éles eszű fiú volt, akár a Harvard Egyetemen is tanulhatott volna, de az ottani ösztöndíjat elutasította, arra hivatkozva, hogy nincsenek megfelelő ruhái. A Floridai Egyetemen azonban pénzügyekből és államigazgatásból diplomázott, majd dolgozott a Nixon-adminisztrációban és New York állam kormányzóhelyettese mellett, valamint a NASA-nál. 2000-ben vette el harmadik feleségét, az ugyancsak főnemesi származású Zilahy Zsófia Zsuzsannát. Egy gyermeke van, az első házasságából született Lynmarie 44 éves. Wass Miklós cége több nemzetközi televíziós élő körkapcsolást szervezett, így 2000-ben a millenniumra való átállást is ők közvetítették. 2013-ban egyszerűsített honosítással visszaszerezte magyar állampolgárságát.
Borítófotó: Wass Albert szobra Szentesen. Édesapja születésének 100. évfordulóján, az avatóünnepségen beszédet mond Wass Miklós (fotós: Rosta Tibor/MTI)
