KORAI KAMPÁNYÜZEMMÓD
Egyetlenegy nagygyűlésen vagy rövidke településlátogatáson sem akar a szerb elnök olyan barikádokat, torlaszokat látni, amelyekkel megakadályozhatják az embereket abban, hogy könnyen a közelébe férkőzzenek, kérdezzék vagy akár kritizálják. Aleksandar Vučić azt követelte pártja tagjaitól: a szavazópolgároknak minden szervezett eseményen garantálják, hogy találkozhassanak elnökükkel. Ezek a mondatok a kormányzó Szerb Haladó Párt (SZHP) főbizottságának legutóbbi ülésén hangzottak el. A pártvezető, köztársasági elnök beszédéből hamarosan az is kiderült, hogy a köztársasági parlamenti, vajdasági tartományi parlamenti és helyhatósági választásokat déli szomszédunkban a jövő év márciusának végén vagy áprilisának elején tartják meg. Ezzel, úgy tűnik, véget vetett a rendkívüli országgyűlési választásokra vonatkozó találgatásoknak: sem a Koszovóval kiélezett viszony, sem pedig a folyamatosan gyengülő ellenzéki tüntetéssorozat már nem indokolja, hogy a szavazópolgárokat ősszel az urnákhoz szólítsák.
Vučić a több országos tévécsatorna által közvetített beszédében hosszasan ecsetelte, hogy sok helyi pártszervezete munkájával elégedetlen, így senki se lepődjön meg, ha arról értesül, hogy leváltják; különben is szükség van új arcokra.
NEM AKAR RONGYRÁZÓKAT
Egy politikai formáció életének az alapja a változás, a fiatalítás, így nem lehet oka panaszra annak, akinek háttérbe kell vonulnia. S hogy mivel elégedetlen Vučić? Szavai szerint elsősorban azzal, hogy pártja élvonalának a tagjai közül sokan elkényelmesedtek, megszokták a pozícióikat, nem kommunikálnak a polgárokkal, csak az számít nekik, hogy megőrizzék tisztségüket. Ennél a pontnál következett a beszédnek egy személyesebb és durvább része, amikor a vezető név szerint szólított meg pártembereket, tisztségviselőket. Az országos útigazgatási vállalat elnökét például azért, mert puccos villákban üdül évente több alkalommal a horvát tengerparton, s még csak nem is szégyelli magát. Másokat azért, mert drága öltönyökre vagy autókra költik a pénzüket, ahelyett, hogy a nép egyszerű tagjaként mutatkoznának. Azért meg különösen haragudott, hogy sokan sofőrrel és a megkülönböztető jelzést használva, luxusgépkocsin érkeztek a főbizottsági ülésre, „úgy vonultak végig Belgrádon, mint a kiskirályok”…
Kétség nem fér hozzá, hogy Vučić szavai legalább annyira szóltak a szavazókhoz, mint a pártja tisztségviselőihez. Előkészítette tehát a kampányt, melynek során az ellenzék minden adandó alkalmat megpróbál majd kihasználni a vezető kormánypárt ellen.
MÉRFÖLDEKKEL MINDENKI ELŐTT
Egyelőre nincs miért aggódnia, hiszen a Szerb Haladó Pártnak a legutóbbi felmérések szerint is ötven százaléknál nagyobb a támogatottsága, de nem árt az elővigyázatosság. Az elnök indulatosan azt találta mondani a tagságnak: „Mit gondoltok, mindig az ölünkbe hullik majd a hatalmas győzelem? Nem gondoljátok, hogy tenni is kellene valamit érte, mintsem mindent Vučićra bízva várni a csodát?”
Az ellenzéki alakulatok között továbbra sincs komolyabb befutó. A kilenc szervezetet tömörítő Szövetség Szerbiáért számít ma a felmérések szerint a legkomolyabb „kihívónak”, ám mindössze tízszázalékos támogatottságot tud felmutatni, ahogyan az SZHP szilárd koalíciós partnere, az Ivica Dačić külügyminiszter vezette Szerbiai Szocialista Párt is. Vučić mégsem bízna semmit a véletlenre, ezért már most intenzívebb kapcsolatot akar a polgárokkal, azaz ajtótól ajtóig járó, beszélgető aktivistákat és fiatalabb pártkádereket szeretne látni.
A szerb gazdaság mutatói jók, Koszovó ügyének (a valamikori tartomány függetlenségének az elismerése, illetve az észak-koszovói szerbek jogbiztonsága) a megoldása azonban a brüsszeli párbeszéd zsákutcába jutásával egyre távolabbi célnak tűnik. S talán ez a status quo felel most meg a leginkább a hatalmi pártnak: mindenki tudja, hogy a megoldás Szerbia számára lemondást is jelentene, ami egyértelműen szavazatvesztéssel járna a nemzeti érzületű polgárok körében. Ha a dialógust a jövő év elejéig újraindítják, az sem feltétlenül hoz újabb voksokat. Ezért lehet most olyan nagy szükség az új arcokra, taktikaváltásra még egy olyan pártban is, amely mérföldekkel vezeti a népszerűségi listát.
