– Vona Gábor 2006 novemberében lett a Jobbik elnöke. Hogy esett rá a választás?
– Ekkor már évek óta együtt dolgoztunk a pártban. Vona 2001-ben, a Fidesz tagjaként kezdett pártpolitizálni. 2002-ben tagja lett az Orbán Viktor vezetésével létrejövő Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek is. Korábban az ELTE-n elnöke volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének. Ők közel álltak a Fideszhez. Azért számítottunk rá, mert nagyon jó kapcsolatai voltak a pártban, akikkel mi jó együttműködésre törekedtünk.
– Igaz az, hogy sokan ágáltak Vona elnökké választása ellen?
– Igen, ugyanis Gábor 2006-ban teljesen kivonta magát a Jobbik kampánymunkájából, amit azzal magyarázott, hogy a munkájára kell koncentrálnia, pénzt kell keresnie, hiszen 2005-ben született meg a kisfia. Mi ezt – bár akkor is alelnök volt – elfogadtuk. Kiálltunk mellette, megvédtük. Azért javasoltuk elnöknek, mert elődje, Kovács Dávid a választások után nem akarta vállalni az újabb ciklust.
– Aztán Vona nem úgy politizált, mint amire számítottak.
– Elnökként – eleinte lassú lépésekkel – eltávolodott attól a politikai irányvonaltól, amit addig képviseltünk. Olyan embereket hozott magával, akik nyíltan antiszemita álláspontot képviseltek, gondolok itt például Szegedi Csanádra, aki addig jobbikos pólókat árult, majd elnökségi tag lett. A párt Vona vezetésével indult el a szélsőséges politizálás felé. De azt azért tegyük hozzá: a Jobbik sokat köszönhet Gyurcsány Ferencnek, balatonőszödi beszéde szeptemberi nyilvánosságra kerülésének. A párt valójában az emiatt kirobbant tiltakozásoknak köszönheti radikális identitását. Erre a „hullámra” épülve aztán megkezdődött a valóban jelen lévő feszültségterhes cigány–magyar együttélésre épülő „cigányozás”, és a tényleg nagyon rossz állapotban lévő közbiztonság volt az oka a Magyar Gárda 2007. augusztusi létrehozásának. Ezek a politikai lépések már egyértelműen a szélsőjobboldal megnyilatkozásai voltak, hiszen 2007-ben – Kovács Dáviddal együtt – már nem vettem részt a politikai döntésekben, jóllehet a pártból csak 2008-ban léptünk ki.
– A Jobbik miből tudta finanszírozni ezeket a „politikai termékeit”?
– Mivel 2006 tavaszán a MIÉP–Jobbik a Harmadik Út pártszövetségünk megugrotta a kétszázalékos eredményt, állami támogatásban részesültünk. Milyen az élet! Vona olyan pénzből tudta felépíteni az új politikai arculatát, amelyért személyesen nem is dolgozott meg, hiszen, mint említettem, a 2006-os kampányból kivonta magát.
– Ön gyerekkorától jól ismeri Vona Gábort. Hogyan határozná meg az egyéniségét?
– Igen, Gyöngyösön egy középiskolai évfolyamon voltunk, sok közös óránk is volt. Az érettségi után, az egyetemi évek alatt is szoros baráti kapcsolatban álltunk Budapesten, annak ellenére, hogy nem egy kollégiumban laktunk. Számos közös bulin vettünk részt, sokszor átbeszélgettük az éjszakákat. Gábor most is egy tipikusan útkereső ember. Ez huszonévesen még nem is lenne meglepő, de negyven felé közeledve már az. Most is bizonytalan, egész egyszerűen nem ismeri a középutat. Amilyen határozottan fel tudta venni a jobboldali radikális egyéniségét, olyan gyorsan képes volt tőle szabadulni, s át tudta magát maszkírozni baloldali liberálissá. Nagy hibája viszont, hogy gyengekezű vezető.
– Bejöhet a számítása, hogy baloldalról szerez szavazókat?
– A számok – amennyiben jobban megvizsgáljuk őket – azt mutatják, hogy teljes kudarc a „néppártosodás” folyamata. A teljes lakosság körében ugyanis a Jobbik támogatottsága a 2014-es felére esett vissza. Látható, hogy Vona a régi jobbikos szavazóbázis nagy részét már elveszítette. Ez nem is csoda, hiszen ahhoz a liberális holdudvarhoz dörgölőzik, ahol mindig is szitokként használták a magyar nemzet kifejezést. Azzal a Gyurcsány Ferenccel vállal közös politikai platformot, akinek a kormányzati politizálása és hazugságai ellen 2006-ban a jobbikosok az utcákon küzdöttek. Vona megtagadja a saját és a Jobbik múltját is. A mostani Spinoza házi fellépéseket továbbiak követik majd, ez még csak a kezdet. Vona nemcsak a meggyőződéses radikális szavazóit árulta el, hanem azokat is, akik Gyurcsány ámokfutása miatt álltak a párt mellé.
– De a Jobbik vezetése fegyelmezettnek tűnik: egyelőre nincs kibeszélés, jelét sem látni a palotaforradalomnak.
– Természetesen kivárnak, hiszen a párton belüli hatalom és a pénz összetartja őket, függőségi viszonyban vannak.
– Toroczkai László hallgatását érti?
– Ő mindig is kakukktojásnak számított a Jobbik háza táján. Toroczkai kivár, hiszen Vona tavaszi bukása az ő felemelkedésével járhat. Biztos sokat tudhat a pártelnökről; ha most kiállna ezekkel az információkkal, a Jobbik összeomlana. Ám nem zárom ki, hogy Vona bukása a háttérbe vonult Novák Elődnek is jól jön majd, ő is elkezdhet majd mozgolódni. De nem hiszem, hogy a Jobbik névvel bármit lehet majd kezdeni.
– De ha nem nyernek, Vona csak a pártelnökségről mondana le. Ezután milyen jövője lehet a politikában?
– Ne felejtsük el, hogy esélyesként indul majd a gyöngyösi egyéni választókerületben. A Fidesz–KDNP ugyanis megosztott a térségben, a belháborúk elveszik az energiáikat. Amennyiben Vona ott nyer, kellő politikai felhatalmazása lesz arra, hogy – mint korábban az MSZP-s Szanyi Tibor, aki a XIII. kerületben győzött többször is – erre hivatkozva ügyesen sasszézgasson a Jobbikon belül. És ne felejtsük el, hogy a frakcióban – akkor is, ha bukik pártelnökként – az általa kijelölt emberek ülnek majd.
– Simicska Lajos valóban fogja a pártot?
– Olyannyira igaz lehet ez, hogy a Jobbik egyenesen a milliárdos lobbiszervezetévé degradálódott. Simicska láthatóan nagy hatással van Vonára, akinek mindig kellettek a példaképek. Sokáig például Kovács Dávid számított számára ilyennek. Neki mindig szüksége volt olyan emberre, akibe bele tud kapaszkodni.
NÉVJEGY
Filozófus, közíró, tanár, a Jobbik egykori alelnöke
1977. szeptember 1-jén született Gyöngyösön
Nős, három gyermeke van
1999-ben alapítója, 2002-től elnöke az egyetemeken működő Jobboldali Ifjúsági Közösségnek
2003-tól alapítója, alelnöke, majd választmányi elnöke a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak
2006-ban a „Harmadik út, MIÉP-Jobbik” képviselőjelöltje a XII. kerületben
2008-ban több alapítótársával kilép a Jobbikból
Önálló kötetei: A liberalizmus illúziói (2014), Omladozó téveszmék filozófiai esszégyűjtemény (2016)
