NÉMET BELPOLITIKA
Arra a kérdésre, hogy Európa hol tévesztett utat, sokan a 2015-ös évet, az újkori népvándorlás eddigi csúcspontját említik. Az akkori események szeptember 5-én kulmináltak, amikor a budapesti Keleti pályaudvar elől a migránsok gyalogmenetben indultak el Ausztria felé.
Most a Bundestagban azt latolgatják, hogy alakítsanak-e egy parlamenti bizottságot, amely Merkel kancellár akkori önkényes döntésének a körülményeit és a következményeit vizsgálná. A válasz borítékolható: a szabad demokrata FDP és a bevándorlásellenes AfD által külön-külön felvetett javaslat aligha kap többséget.
MIGRÁNSKEMPING
Mielőtt az események mai politikai relevanciáját tárgyalnánk, érdemes újra felidézni az akkori történéseket. Már 2014 végétől érezhetően több migráns indult útnak Ausztria és Németország felé, igaz, akkor főként a Nyugat-Balkánról kerekedtek fel egész családok.
Ehhez az áramlathoz kezdetben csak kevés Európán kívüli bevándorló csatlakozott, hiszen akkor még jellemzően a líbiai partoktól Olaszország felé vezető útvonal volt a fő migrációs irány. A Földközi-tengeren 2015 áprilisában lezajló tragédiák miatt az embercsempészek az Égei-tengerre váltottak, és a jó idő beálltával egyre több migráns érkezett tengeri úton Görögországba.
Mint ismert, a görögök nem sokat vesződtek a jövevényekkel, a nyugat-balkáni tranzit többi államához hasonlóan hagyták a hőn vágyott Germany felé vonulni a tömeget. „Első schengeni országként hazánkra hárult a regisztráció feladata, ami a hatályban lévő uniós szabályok szerint azt is jelenti, hogy egy másik tagállamban menekültstátuszért folyamodó migránst az első dokumentált belépési pontnak számító országba, azaz Görögország helyett hozzánk lehet visszaküldeni.
A magyar hatóságok 2015-ben szorgosan regisztrálták is a déli határon jelentkező migránsokat, akiknek a befogadó-állomásokra kellett volna utazniuk. A sugárirányú vasúthálózat miatt Szegedről Debrecenbe a fővároson keresztül vezet az út, ezért sok bevándorló a számára kijelölt vidéki célállomás helyett a Keleti pályaudvar előtt vert tábort, ahol az embercsempészek vagy a már nyugaton élő rokonok és ismerősök segítségével akartak álmaik földjére jutni. Osztrák migránsbarátok még karavánt is akartak küldeni, hogy a „sínylődő embereket „kimentsék.
A legtöbb jövevénynek azonban nem volt se pénze, se kapcsolata, így ők a VIII. kerület közterein torlódtak fel. A gyakran elhangzó vádak ellenére nem a magyar kormány akarta ott kempingeztetni őket a migránsprobléma láthatóvá tétele céljából, hanem maguk a betelepülni szándékozók döntöttek úgy, hogy a számukra kijelölt befogadóállomás helyett a nyugatra szökés lehetőségét biztosító fővárosban maradnak, és ezzel megszegik a magyar menekültügyi hatóságokkal való együttműködési kötelezettségüket.
„MINDEN SZÍRT BEFOGADUNK
Már ekkor is látszott, hogy a magukat civilnek nevező egyes NGO-k nemcsak étellel és ruhákkal segítik a migránsokat, hanem ki is okosítják őket, ezzel is növelve továbbjutási esélyüket. Sok bevándorlónál volt olyan füzetecske, amelyben például azt tanácsolták nekik, hogy mondják homoszexuálisnak magukat, mert ez növeli a menedékkérelem elfogadásának esélyét.
Augusztus végén született Berlinben a Minden szírt befogadunk! mondat, amely után az összes fal és uniós jogszabály ledőlt. Utólag hiába mondják a németek, hogy az csak egy bizonyos csoportra vonatkozott, a nyilvánosságra került kör e-mail után szinte minden migráns szírnek vagy kiskorúnak mondta magát, és egyenesen Németországba akart utazni.
A Keleti pályaudvar körül feltorlódott embereket szeptember 5-én reggel egy Twitter-üzenet hozta lázba, amely a német közszolgálati ARD bécsi stúdiójára hivatkozva azt tudatta velük, hogy Berlin vonatokat küld a Budapesten összegyűlt szírekért. A hírt a német külügy hamar cáfolta, ám a jobb életet remélő emberek ezrei akkor már csomagoltak, és Angela Merkel fotóit a magasba emelve gyalog indultak el Ausztria irányába.
A kancellár máig erre a provokációra építi döntésének indoklását, mondván, hogy nem hagyhatta az embereket az autópályán gyalogolni. Utóbb ezt erkölcsi imperatívusznak nevezte. Szerinte Németország jól tette, hogy barátságos arcát mutatta a világnak.
MERKEL „VENDÉGEI
Ez beleillik a német politika azon vágyába, hogy egy európai ahaélmény rádöbbentse a vén kontinens kormányait és polgárait a föderális (valójában német dominanciájú) Európa előnyeire. A terv nem jött be az euróválságnál, ezért néhány évvel később az újkori népvándorlás közös kezelésétől várták ezt a hatást. A konfliktus 2016 telén kulminált, amikor a német sajtó Magyarországot akarta felelőssé tenni a migránsválságért, és máig ez köszön vissza az ottani mainstream nyilvánosságból és politikából.
Azóta a németek már nem tapsikolnak a pályaudvarokon, és a többség szíve szerint szabadulna Merkel „vendégeitől. A kancellár viszont folyamatosan „európai megoldásról és „szolidaritásról, azaz kötelező betelepítési kvótáról beszél, miközben Európa-szerte bevándorlásellenes kormányok jutnak hatalomra, mint legutóbb Prágában, Bécsben vagy Rómában. Ha a németek és Merkel a migránsok befogadásával a kútba ugranak, már a svédek sem ugranak utánuk.
A vizsgálóbizottság ötlete az FDP és az AfD számára jó eszköz a Merkellel szembeni pozicionálásra, ami az őszi bajor és hesseni tartományi választáson szavazatokat hoz majd. A CDU és a bajor parlamenti abszolút többségét várhatóan elveszítő CSU a Merkel melletti Nibelung-hűséggel gurul tovább a lejtőn, míg a német társadalomban a politikai rendszer korrekciós képességébe vetett utolsó remény is elvész.
A kormánypártok erre a ciklusra évi 180‒220 ezer ember befogadásában egyeztek meg, miközben a többi ország a magyar példát követve már csak a lehető legalacsonyabb számban fogadna be migránsokat, és sokkal inkább a segítséget vinné az Európán kívüli válságövezetekbe és biztonságos menekülttáborokba. A bejövők ellátása ráadásul rengeteg pénzbe kerül. Berlin csak tavaly 21 milliárd eurót költött rájuk, aminek pedig ezer más helye is lett volna.
Borítófotó: Menekülthullám – szól a felirat. A legtöbb német már szabadulna Merkel „vendégeitől
