Lapzártánkkor még nem ismert a hesseni tartományi választás eredménye, és a közvélemény-kutatási adatok sem adnak támpontot. Annyi biztos, hogy a két berlini nagykoalíciós párt (Merkel CDU-ja és a szocdemek) 8-10 százalékot veszített az előző tartományi eredményéhez képest, így a zuhanórepülésük tovább folytatódik. A be-ván-dor-lás-ellenes AfD most is két számjegyű eredményre számíthat, míg a Zöldek immáron „szokásos módon” a szociáldemokratákkal versenyeznek a második helyért.
MERKEL A TÚLÉLÉSÉRT KÜZD
A bajor választás óta feltűnő a csend Berlinben, aki most meggondolatlanul nyilatkozik, könnyen a partvonalon találja magát. Az újságok magasra tették a lécet. A legtöbben Angela Merkel politikai jövőjéről szóló választásról írnak, míg mások a berlini köztársaság működőképességének a határáról és a pártrendszer végletes fragmentálódásáról lamentálnak.
Ami a kancellárt illeti, oroszlánként küzd politikai túléléséért. Látványosan kampányol, és ehhez a tavaly szeptemberi – akkor sikertelen – receptet használja. A CDU türingiai kongresszusán ki is adta a jelszót, hogy ezentúl ne a 2015-ös eseményekkel és azok következményeivel foglalkozzanak, hanem a jövővel. Merkel így saját magát ennek a jövőnek a részeként lát(tat)ja, amiről közvetve most a hesseni szavazók döntenek.
Miután eldöntötte, hogy nem mond le, most mindent bevet, hogy legerősebb politikai erőként a CDU maradjon Hessenben kormányon. Ez a reális minimálcél elég lehet ahhoz, hogy a december eleji kongresszuson kancellári tisztsége mellett megtarthassa pártelnöki székét is, így a jövő májusi EP-választásig a CDU-n belül nem kell pártütéstől tartania.
ÍGÉRETDÖMPING
Merkel a németeket leginkább foglalkoztató témát, a migrációt és annak árnyoldalait ezért zárójelbe teszi, így a kampányban nem is beszélnek a 2015-ös egyoldalú határnyitásról, a másfél millió beáramlott migránsról, „integrációjuk” euró-tízmilliárdos költségeiről, a német nagyvárosok megváltozott hétköznapjairól, a mindennapos erőszakról és terrorról.
A kancellár a kampányhajrában inkább a dízelautó-tulajdonosok felé fordult és mindent megígért: most már ő sem tartja jó ötletnek az Euro 5-ös és régebbi motorral szerelt dízelgépkocsik kitiltását a Majna menti Frankfurt belvárosából, sokkal inkább a városi buszokat és a kommunális járműveket cserélné korszerűbbekre. A dízelkárosultaknak „teljes programot” ígért, ami az amerikai kárvallottaknak járó kárpótlást és kompenzációt sejtet.
AKI EGYSZER HAZUDOTT…
„Aki egyszer hazudott, annak már nem hisznek!” – szól a német mondás. Az idestova tizenhárom éve kormányzó Merkel a kampányokban már annyi mindent megígért, és kormányai ezekből alig valósítottak meg valamit. Tavaly szeptemberben például a csoportos kártérítési keresetek lehetőségének a megnyitásáról beszélt, ám itt sincs érdemi előrelépés. A dízelautók ügye arra alkalmas, hogy elterelje a figyelmet a migrációról, a lakásínségről, a tömeges elszegényedésről és a perspektívavesztésről. Ebben a környezetben a többi pártnak csak a statiszta szerepe jut, az ő idejük a választás másnapján jön majd el.
