SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS
Nem sokban hasonlítanak a sürgősségi osztályaink a filmekben látottakhoz. Nemcsak azért, mert a világnak ezen a felén nincs divatban az a sport, hogy a hordágyon érkező sérült mellett szaladva a személyzet tagjai különféle vizsgálatok neveit kiabálják a levegőbe, hanem azért is, mert csak részben működnek sürgős ellátásra szoruló betegek első ellátópontjaként. A munkájuk nagy része abból fakad, hogy afféle nonstop mindenesként a nap 24 órájában bárki fordulhat hozzájuk, és inkább hosszabb, mint rövidebb várakozás után valamilyen szakellátásban részesül.
Régi problémák
Már évek óta nincs olyan felmérés, ahol a lakosság problémalistáján ne az egészségügy volna a vezető helyen. És ez nemcsak azért van, mert a korábbi listavezető problémák – mint a munkanélküliség, az eladósodottság, a közbiztonság – számai időközben jelentős javulást mutattak, hanem mert az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének érzete lényegesen romlott. Márpedig úgy szocializálódtunk, hogy a biztonságérzetünk egyik fontos eleme az egészségügy lehetőleg azonnali elérhetősége. Ezt az érzést csökkenti néhány, több évtizede tartó, egymást rontó folyamat.
Az első az orvoshiány. Nem csupán hazai jelenségről van szó, az egész fejlett világ szenved attól, hogy miközben az életkor növekedése miatt egyre több az orvosra és ápolóra szoruló idős ember, mind kevesebben szentelik életüket a betegek gyógyításának, akik pedig igen, azok közül egyre többen vándorolnak keletről nyugatra a jobb munkakörülmények és a nagyobb anyagi megbecsültség miatt.
A második ok az adminisztráció növekedése a betegellátás kárára. Hazai felmérés nem történt, de amerikai vizsgálatok szerint egy óra betegre fordított nettó idő kétórányi adminisztrációs munkát von maga után az ottani orvosok számára. Nem nagyon ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy nálunk ez a szám kisebb lenne.
Harmadsorban: az egészségbiztosító ún. teljesítményvolumen-korlátot alkalmaz, és csak egy előre meghatározott összegig fizeti ki a betegek ellátását, így a limit elérese után a további betegellátás veszteséges lesz a szakrendelőnek.
Negyedszer: a hibás jogszabályok felesleges betegforgalmat generálnak.
Adminisztratív zsúfoltság
Ez ügyben sem történt érdemi vizsgálat, de empirikus alapon kijelenthetjük, hogy mind a családorvosi, mind a szakrendelőkben megjelenők egy jelentős hányada nem azért jelentkezik, mert ott ellátandó panasza van, hanem mert valamilyen adminisztratív előírás miatt oda kell mennie. Receptet, igazolást, beutalót, szakorvosi javaslatot íratni, vagy csak szakorvos által kérhető diagnosztikai vizsgálat céljából.
Az adminisztratív okokból előidézett zsúfoltság viszont azzal a mellékhatással jár, hogy a panasszal érkező nehezen jut vizsgálati időponthoz, de ha ez sikerül is, nem jut rá elegendő idő.
Ezért a sürgősségi ellátásban jelentkezik mindenki, akinek a „normál” ügymenet bármilyen okból nem volt megfelelő. És ez a „bármilyen ok” az indokok roppant széles körét képes lefedni, méltányolhatókat és igen kevéssé méltányolhatókat egyaránt.
Itt csapódik le az egészségügyi struktúra szinte minden rendszerszintű problémája: az alapellátás túlterheltsége és hiányosságai, a szakrendelések túlterheltsége és elégtelen kapacitásai, az orvoshiány, a kórházak kapacitásgondjai, a betegek tájékozatlansága vagy nemtörődömsége.
Érzékelve a problémát, annak érdekében, hogy a páciensek a legalkalmasabb helyet keressék fel az ellátásukra, az orvosi és a gyógyszerészkamara közös tájékoztató kampányt indított Válasszon okosan! címmel arról, hogy milyen panaszok esetén hol kell először keresni a megoldást.
Közben elkészült a Sürgősségi Orvostani Társaság javaslata is, amelyben a sürgősségi osztályokon bevezetendő egységes betegosztályozási gyakorlat mellett azt is tanácsolják, hogy a szakellátást nem igénylő páciensekről ne a sürgősségi osztály gondoskodjon, hanem a mellette létrehozandó akut alapellátási egységek. A társaság a javaslatát pilot formában történő kipróbálásra ajánlotta, de a minisztérium végül egységesen kötelező bevezetését rendelte el.
Ezzel megtette a leggyorsabb lépést annak érdekében, hogy csökkenjen a sürgősségi osztályokra nehezedő nyomás. Úgy is mondhatnánk: valóban sürgősségi beavatkozás történt, lélegzetvételhez juthatnak ezek az osztályok és a betegeik.
Első lépésnek jó lesz
Tartós megoldás viszont csak a rendszerszintű gondok kezelésétől várható. Azt nem várhatjuk a tárcától, hogy varázsütésszerűen megoldja az egész fejlett világot sújtó orvoshiány problémáját, azt viszont igen, hogy azzal a szemlélettel vizsgálja felül az adminisztrációra vonatkozó előírásokat, hogy megéri-e elvenni a betegtől az erre fordított időt, s hogy olyan finanszírozási szabályokat hozzon, amelyek követik a megnövekedett ellátási igényt.
És mindannyian sokat tehetünk azért, hogy az egészségügyben dolgozók érezzék munkájuk megbecsültségét. Az újraélesztést végző mentősöket szidalmazó buszsofőr kirúgása például egy jó első lépés volt.
Borítófotó: Sérült gipszelése az ambulancián. Idén már gyorsabban sorra kerülhet
